A mozgalmár

Már napok óta erre a pillanatra készült, hiszen a főpolgármester roppant sejtelmesen megüzente, hogy szombaton mutat valamit. Azzal tisztában volt, hogy Karácsony bármekkora meglepetésre is győzött a másfél évvel ezelőtti főpolgármester-választáson, akkor sem bűvész, mert ha az lenne, soha nem kellene aggódnia a folyamatosan apadó fővárosi kassza miatt. Arra lélekben már felkészült, hogy Karácsony bejelenti miniszterelnök-jelölti jelöltségét, hiszen már hetek óta ezt rebesgették, de vajon mi lesz a nagy mutatvány?

A lehengerlő bejelentésre nem kellett sokáig várnia: megalakul a 99 Mozgalom! Ettől ragyogott fel Jurcsányi tekintete, aki régi mozgalmár volt. Már ifjú korában hatalmába kerítette a tenni akarás bizsergető érzése, ezért a KISZ-ben is türelmetlenül várta, hogy végre beléphessen a PÁRT-ba, az MSZMP-be, ahol tényleg megválthatta a világot.

Ezért lett munkásőr is, úgy érezte a mozgalomban igazán kibontakozhat, és ezért sújtotta porig a Munkásőrség és a PÁRT megszüntetése, ezért nem lépett be az utódszervezetbe, mert az egész handabandát árulásnak érezte. Dühös volt a korábbi vezetőkre, dühös az utódokra, akik folyamatosan becsapták.

Három évtizede nem találja a helyét, mert a valódi eszme eddig szunnyadt. Gyurcsány a névhasonlóság miatt ígéretesen indult, ám bekövetkezett az a végzetes őszödi beszéd, aminek hatására a büszkeség szempillantás alatt tovaszállt, másnaptól kezdve boldog, boldogtalan vele élcelődött, rajta nevetett. A legegzotikusabb mozgalom az Egyesült Magyar Baloldalé volt, fennköltségét fokozta a csatlakozók sokasága: a Munkáspárt 2006, a Zöld baloldal, a Marx Károly Társaság, a Feministák és az Alternatív Mozgalom.

Annyi jelentős szervezet, és végül mégsem tudott kivirágozni. Az ijedten pislogó Bajnai Gordon gyámoltalan Haza és haladás mozgalma hidegen hagyta, Márki-Zay Mindenki Magyarországa sem hozta izgalomba, mert emberrel nem találkozott, aki az alföldi polgármester Kossuth-körei­ről bármit is hallott volna. A budapesti olimpia rendezését megfúró fiatalokban jobban bízott, de mielőtt mélyebben magával ragadhatta volna az ár, a Momentum Cselekvés-körei is hamvukba holtak. Ígéretek, nagy szavak, és mindannyiszor a pofára esés.

Kibírhatatlanul régóta várt erre a pillanatra. Kezdetben ebből a jólfésült, szemüveges kis áltudósból sem nézett ki sokat, úgy érezte, Karácsony nem egy vérpezsdítő népvezér, ám azon a napon, amikor főpolgármesterré választották, visszaadta a reményt. Íme, itt van egy jobbára dadogó, egyetlen emlékezetes gondolatot sem felvillantó, csetlő-botló lapaj, aki megmutatja, hogy Orbánt le lehet győzni.

Hogy miért pont 99, és kik alkotják azt a 99-et, arról fogalma sem volt. Mégis a gyönyör öntötte el, mintha meghívót kapott volna a szabadkőművesek egyik titokzatos páholyába, amit mindeddig csak félszegen, távolról figyelhetett. Ő majd összefogja, ami több mint egy évtizede szétesett, utána lehet majd vonulni, utat mutat és reményt hoz.

Jurcsányi azon nem töprengett milyen utat, milyen reményt, vagy mit tett eddig másfél év során főpolgármesterként. Karácsony az európéer demokrata, vele lenyűgözővé válik a rothadt krumpli is. Lelkesedését nem nyomhatta a tudatalatti csalódottság, hogy Karácsony nem húzott elő semmit a cilinderből, semmit sem mutatott, pedig ezért várta annyira a szombatot. Észrevétlenül, csendben csapta be. Hitegette, ahogy az egyetemét is a nyelvvizsgával és a tudományos fokozattal.

(A szerző újságíró)