Őry Mariann

Vélemény és vita

Magyar modell

Fontos üzenettel érkezett a magyar delegáció Portóba, a pénteki szociális csúcstalálkozó előestéjén

álláspont

Amikor az úgynevezett szociális pillérről van szó az Európai Unióban, Magyarország pontosan tudja, mit akar, és a már bevált, működő jó gyakorlatokat szívesen megosztja másokkal is.

A magyar modellt a portói csúcs előtt Orbán Viktor kormányfő így foglalta össze: Magyarország munkaalapú társadalmat hozott létre, amely teljes foglalkoztatottságra, erős családpolitikára, a hazai össztermék öt százalékát kitevő családtámogatásokra épül.

A józan eszünk diktálja ezeket az alapvetéseket, de meglepő módon ezek távolról sem mindenhol egy­értelmű dolgok. Általánosságban persze sokan mondják, hogy persze, a munka fontos, a család fontos, de nem mindenhol a magyar modellt alkalmazzák – ugyanis ha felvállaljuk ezeket az elveket, akkor világosan ki kell mondani azt is, mit utasítunk el. A munkaalapú társadalom nem segélyekre, hanem munkára épül. A családtámogatás pedig egy nagyon tudatos politika, amelynek egyik alapelve, hogy a demográfiai gondokat nem bevándorlótömegek importálásával, hanem a családok, a gyermekvállalás támogatásával akarjuk orvosolni.

Ezt már nem veszi be olyan simán a nyugati liberális elitek gyomra. Vannak kulturális, történelmi háttérből fakadó különbségek az európai népek között, de az emberek nagy többsége mindenhol úgy gondolkodik, hogy a munka jó, a családtámogatás jó.

Látványos ellentét feszül a liberális elitek és az átlagemberek véleménye között. Erre remek példa, hogy néhány éve svéd baloldali politikusok hisztérikus cikkekben keltek ki a magyar családpolitika ellen, mert az a harmincas évek Németországát juttatta eszükbe. A közösségi oldalakon számos, normálisan gondolkodó svéd ember vetette fel, hogy mégis, mi a rossz abban, ha Orbán Viktor, a magyarok miniszterelnöke azt szeretné, hogy több magyar gyerek szülessen. A liberálisok megbetegítik, elsorvasztják a társadalmakat azzal, hogy elhitetik az emberekkel, bűnösnek kell érezniük magukat attól, hogy a sajátjaik felé húznak.

Mondhatja teljes meggyőződéssel egy svéd baloldali politikus, hogy neki mindegy, svéd gyerekek vagy szomáliai gyerekek születnek többen Svédországban, az emberek elsöprő többsége ezt nem így fogja gondolni, akkor sem, ha befogják a száját. Miközben a magyar delegáció a munkahelyteremtésre, családtámogatásra és innovációra épülő sikeres magyar modellt hirdeti Portóban, a balliberális oldal láthatóan alkatilag képtelen rá, hogy hatékonyan képviselje és megvédje a magyar érdekeket.

A nyugati liberális sajtó pedig nagyon igyekszik várat építeni a várépítésre nem való anyagból. Legutóbb az Economist közölt portrét Karácsony Gergelyről, a régóta ismert módszereket alkalmazva. A nyugati liberális sajtó és elit a mai napig lenézi régiónkat, az 2004 után belépett tagállamokat, a konzervatív kormányokat pedig különösen utálják, főleg ha sikeresek, és kiemelik országukat abból a szerepből, amit a nyugati liberálisok szánnak neki. Ilyenkor kell felemelni, és demokrata, ellenzéki ikonként eladni gyenge közepes képességű balliberális politikusokat. Ehhez persze jócskán a hónuk alá kell nyúlni, hiszen saját jogon azért nem sokkal büszkélkedhet mondjuk Karácsony Gergely.

És akkor még nem is beszéltünk az Európai Parlament Spinelli-csoportjáról, ahol a gyurcsányisták társai azon dolgoznak, hogy felszámolják a nemzeti szuverenitást, és minden hatalmat egy birodalmi központnak adjanak.

Hiába, a magyar balliberális oldal csak helytartónak lenne alkalmas. Úgy, ahogy.

(A szerző főmunkatárs)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Tisztelet

ĀJó barátaim révén egy különleges filmfelvétel érkezett a számítógépemre: az 1910-es kockákon a kilencvenkét éves Görgei Artúrt, az 1848–49-es szabadságharc honvéd tábornokát láthatjuk, amint egy dunai hajón Visegrádra igyekszik

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Gumipuska

ĀA gumipuskával való lövöldözés tiltva volt a főváros területén még a Pál utcai fiúk és a vörösingesek gyermekei idején is