Őry Mariann

Vélemény és vita

Szegény német demokrácia

„Aki befogadja fél Kabult, Groznijt és Rakkát, az ne csodálkozzon, ha Ausztriában is hasonló állapotokat teremt” – jegyezte meg a minap a Facebookon Efgani Dönmez, az osztrák Zöldek egykori politikusa

álláspont

A török származású Dönmez annak kapcsán fakadt ki, hogy megöltek egy nőt Bécsben, és – mint írta – a tény az, hogy a legtöbb ilyen gyilkosságot külföldiek követik el Ausztriában. Külön is bírálta egykori pártját, és rámutatott: van az országban elég gyilkos, nem kell még többet importálni, és aztán az adófizetők pénzén egy életre elzárni őket.

Dönmez egyébként a híres német újságírót, néhai Peter Scholl-Latourt parafrazálta, ő ugyanis úgy fogalmazott, „aki befogadja fél Kalkuttát, az nem menti meg Kalkuttát, hanem maga válik Kalkuttává”. A figyel-meztetés Németországban is aktuális, hiszen nem csak az osztrák Zöldek kerültek távol a valóságtól, sőt.

Ez már csak azért is gond, mert momentán a Zöldek Németország legnépszerűbb pártja. A Bild am Sonntag múlt hétvégi felmérése szerint a Zöldek 27 százalékon állnak, míg az – egykor jóval magasabban szárnyaló – CDU/CSU kereszténydemokrata pártszövetség 24 százalékon. Őket követik lemaradva a szociáldemokraták, a liberálisok, a bevándorlásellenesek és a szélsőbal.

Na de mi erősíti ennyire a Zöldeket? Egyrészt persze ott van a CDU/CSU nyomora: belharcok, hosszú kínlódás a kancellárjelölt személye körül, a járványon nyerészkedő politikusok korrupciós botrányai. Van azonban más is! Éppen tegnap jelent meg a Focus Online-on Jan Fleischhauer publicisztikája arról, hogyan rajong a Zöldekért és kancellárjelöltjükért, Annalena Baer-bockért kritikátlanul a német sajtó.

Fleischhauer szerint a sajtó mindent imád Baerbockban, még azt is elnézik neki, hogy a pártpolitizáláson kívül semmilyen érdemi tapasztalata nincsen. Nem újdonság, hogy a német mainstream média túlnyomórészt balliberális, és jóval nagyobb arányban szavaznak közülük az urbánus értelmiség kedvencére, a Zöldekre, mint általában a társadalomban.

A szerző megjegyezte, sok szerkesztő titokban biztosan bánja, hogy azok az emberek is szavazhatnak, akiknek a véleménye „téves”, és ha az átlagemberek is olyan széles látókörűek lennének, mint a liberális újságírók, nem kellene folyton sulykolni beléjük, hogyan kellene szavazniuk.

Felidézte, egymást érik az áhítatos főcímek, a Tagesspiegel még azt is felvetette, hogy az ország talán még nem áll készen Baerbockra. Mintha egy társadalom érettségét abban kellene mérni, megszavazza-e a liberális újságírók kedvenc politikusát.

A liberális elit erejét jelzi, hogy az állítólagos néppártok is a kegyeiket keresik. A CDU/CSU-ban úgy számolnak, hogy jó eséllyel a Zöldekkel tudnak majd kormányt alakítani, de ha tovább csúsznak lefelé a lejtőn, lehet, hogy ők már eleve ki is maradnak az egészből. A balliberálisok egymást azért mégiscsak jobban szeretik, mint a jobbközép néppártokat, bármennyire igyekeznek is azok törleszkedni hozzájuk Európa nyugati felében.

Az elit és a többség közti feszültség a CDU/CSU-ban eléggé nyilvánvaló, gondoljunk csak arra, hogy felbolydult a média, amikor az egyik helyi szervezet képviselőjelöltként indította Hans-Georg Maaßent, az alkotmányvédelem egykori vezetőjét, aki keményen bírálta a hivatalos migrációs politikát. Maaßen úgy kommentálta jelölését: ez egyszer a tagság döntött, nem pedig az establishment.

Így kellene lennie mindig. Ahogy Nyugat-Európa szép lassan átvette a magyar álláspontot egy sor kérdésben, úgy kipróbálhatnák azt is, hogy kikérik az emberek véleményét. Nem ördögtől való dolog.

(A szerző főmunkatárs)