Őry Mariann

Vélemény és vita

Szabadság és pragmatizmus

Az embereknek elegük van. Egy múlt héten megjelent osztrák kutatásban ezer embert kérdeztek meg arról, mit csinálnának legszívesebben először, ha vége lesz a lezárásoknak

álláspont

Nyolcvannyolc százalékuk azt mondta, hogy elmenne enni a barátaival. A második legnépszerűbb válasz is hasonló, hiszen hetvenkét százalék sörkertbe vagy Heurigerbe, azaz újbort felszolgáló vendéglőbe menne. Ami a nemek közti különbségeket illeti, nem túl meglepő módon a férfiak már nagyon mennének focimeccsre, a nők pedig inkább fürdőkbe, éttermekbe, vásárlókörutakra vágynak.

A lényeg az, hogy mindenki vissza szeretné nyerni a normális életét, a szabadságát. Európában még alig látszik a kiút a folytonos lezárásokból, az európaiak irigykedve nézik az Egyesült Királyságot, de még inkább Izraelt, ahol már maszk nélkül lehet járni az utcán. A lezárások és egyéb biztonsági intézkedések időzítésével és egyáltalán, azok meghatározásával egy éve küzd a kontinens, nincs egységes recept, a helyzet folyamatosan változik. Egyvalami azonban mára biztos: a szabadság kulcsa a vakcina. Ezért vannak az izraeliek már több lépéssel közelebb a normális élethez, mint az európaiak.

Ahogy az Európai Unió közös vakcinabeszerzése látványosan kínlódik, a tagállami kormányok cselekvőképességének, felelősségvállalásának mércéje egyre inkább az lesz, mikor és milyen határozottsággal döntenek a nemzeti szintű vakcinabeszerzés mellett.

Pierre Vimont tapasztalt francia diplomata, a Carnegie Europe agytröszt vezető kutatója nemrég a BBC-nek
beszélt arról, hogy tökéletesen észszerű, ha az uniós tagállamok az orosz Szputnyik V vakcina beszerzését tervezik. Mint mondta, még ha politikailag többen ellenfélként vagy egyenesen ellenségként tekintenek is Oroszországra, a tagállamoknak mindenekelőtt a saját érdekeikkel kell foglalkozniuk. Vimont óvatos pragmatizmust javasol az EU-nak, azaz hogy ismerjék el az orosz tudomány vívmányát, ám várják meg az Európai Gyógyszerügynökség jóváhagyását. Nyilatkozatából kiderült az is, miért vonakodnak egyes tagállamok attól, hogy saját szakhatóságaik véleményére hagyatkozzanak: ha valami mégsem a tervek szerint alakul, az övék a felelősség.

Nem ártana pedig, ha a nemzetállamok vezetői nem ugranának el a felelősség elől. Egyre inkább úgy tűnik ugyanis, hogy az unió viselkedése messze van a felelősségtudattól. A járvány ellenére is ragaszkodnak például a Kínát és Oroszországot sújtó szankciókhoz, pedig mindez többnyire nem több, mint felesleges magamutogatás, az unió geopolitikai súlyának és mozgásterének teljes félreértése.

Rossz a hozzáállás, rossz az időzítés, de sajnos ezt már megszokhattuk. Brüsszelben nem tanulnak a hibáikból, ezt már a migrációs válságnál, a megbukott kvótarendszerhez való makacs ragaszkodásnál is láthattuk. Pedig mindig bebizonyosodik, hogy amit először bíráltak, azt idővel maguk is elfogadják – gondoljunk csak a migrációs politika számos elemére.

A hétvégén Sebastian Kurz osztrák kancellár emlékeztetett rá egy német interjúban, hogy amiért hat évvel ezelőtt szélsőjobboldalinak bélyegezték, az ma már a konszenzus része. A járvány példájára vetítve ez alighanem azt jelenti, hogy ha egyre többen nyitnak is a keleti vakcinákra, akkor is megmarad közben a hatékony járványkezelést hátráltató hibás megközelítés.

Pragmatizmust várunk egymástól, amikor regisztrálunk az oltásra, és pragmatizmust várunk Európa vezetőitől is, akiknek felelős döntéseket kell hozniuk.

Az embereknek ugyanis – ismétlem – elegük van.

(A szerző főmunkatárs)

Kapcsolódó írásaink

Deme Dániel

Deme Dániel

Jégkrémbe fagyasztott marhaság

ĀJégkrémet általában jégkrémgyártó cégek gyártanak, de a jövedelmező üzletbe az utóbbi években beszálltak szélsőbaloldali lobbi­szervezetek is, amelyek fehérellenes és családsorvasztó politikájukat az ilyen vállalkozásokból finanszírozzák

Bogár László

Bogár László

Birkaiskola

ĀAz alcíme talán az lehetne ennek az írásnak, hogy a szabadság terrorja, avagy a terror szabadsága