Fenékig!

A másik: egyébként is a jobboldal tehet erről meg az Orbán. Némi fejvakarást azért okozott nekem ez az okfejtés, de aztán jött az újabb magyarázat: a gendertémát a jobboldal tette a politikai közbeszéd tárgyává, így ha történt is ebben az esetben bármilyen megtorlás – ami ugye az újbeszél szerint nem volt –, akkor az jogos. Minden világos. Vagy mégsem?

Tény és való, hogy napjainkban jutottunk oda, hogy a gender és társai bekerültek a politikai közbeszédbe, de ez nem jelenti azt, hogy eddig nem voltak jelen. Nagyon is a mindennapok része volt ez a jelenség, csak nem nyomult az előtérbe. A libernyákok pontosan tudják, hogy politikával nem sok mindenki szeret foglalkozni.

Már magának a szónak is van egy negatív érzéstöltete, így elzárkóznak ettől a területtől, eltolják maguktól az emberek, mondván: engem nem érdekel a politika, ne is beszéljünk erről. Van elég bajuk, a szabadidejükben nem problémákkal vagy a jövőjüket érintő kérdésekkel akarnak foglalkozni, hanem szórakozásra és kikapcsolódásra vágynak. Itt jön be a képbe a kultúra és a szórakoztatóipar. Ami ugye a felszínen nem politika. Hangsúlyozom: a felszínen.

Azt jól tudjuk, hogy a kultúra liberális fellegvárként működik, éppen ezért a nekik megfelelő ideológiát közvetítik. Olyan témákhoz nyúlnak, olyan szereplőket adnak, ami ezt szolgálja ki, és indirekt módon formálja a tudatot. A filmipar erre az egyik legalkalmasabb terület. Még a legbárgyúbb vígjáték vagy romantikus giccsparádé sem mentes ezektől. Pontosan azért olyan hatásosak, mert amikor nézzük, nem foglalkozunk semmivel, csak szórakozni akarunk.

Az üzenet meg szépen, lassan, bújtatva átmegy, és beépül. A genderlobbi már évtizedek óta ott van ezekben a termékekben, csak eddig nem foglalkozott vele senki. Ám el kellett jutni most már oda, hogy politikaivá tegyék az eddig csak bújtatottan jelen lévő propagandát, így egyre nagyobb lett a lobbi. A magazinokat, a meséket, a reklámokat is ezzel pakolják tele. Nincs olyan terület, amelyet ne fednének le.

Egy szereplőből eljutottunk oda, hogy már kvóta van, az ideológiának nem megfelelő filmeket tiltólistára teszik, miközben már a történelmet is felül akarják írni a BLM és a gender zászlaja alatt. Időközben a szórakoztatóipar szereplői nagyon komoly tényezővé nőtték ki magukat, ami újabb terepet adott nekik. A közösségi média felületeinek köszönhetően már közvetlenné és emberivé tudják tenni ezeket. Ezek a szereplők először csak a Coca-Colát reklámozzák, meg jópofa tartalmakat raknak ki a magánéletükről, majd hirtelen megjelennek a politikai és ideológiai tartalmak is.

Jöhetnek a szivárványos profilképek, a család az család firkálmányok a tenyerekre, és persze egy videó arról, kire kellene szavazni. A sztárokat mindenki követi, így logikus őket élő hirdetőtáblaként használni. Komoly milliókat áldoznak erre, viszont így sokkal hatékonyabban tudnak célba érni és ezáltal még nagyobbat szakítani. Egy színészt, zenészt vagy focistát sokkal többen követnek, mint egy politikust, és még annál is könnyebben azonosulnak vele. Hatalmas a befolyásuk, éppen ezért nem szabad engedni, hogy a mainstream áramlattal szembemenő hangok is megjelenjenek. Ezért kell megsemmisíteni és eltüntetni a reflektorfényből azokat, akik mást mernek mondani.

A filmipar mellett, a fociban is iszonyatos mennyiségű pénz van, rengetegen nézik világszerte, ezért az egyik legalkalmasabb terület arra, hogy ideológiát terjesszenek vele. Ezért kell térdepeltetni a játékosokat a meccs előtt, meg szivárványos családmodellt hirdetni általuk. Petry Zsolt nem egy ismert arc ugyan, nem egy Christiano Ronaldo, de példát kellett statuálni vele, hogy senkinek se jusson eszébe mást mondani, mint amit megkövetelnek tőle.

Ezt a globállibsik nyilván nem tekintik politikának, és azt akarják, hogy más se figyeljen fel erre a pusztító jelenségre, ezért a jobboldalra mutogatnak, hogy ők vesznek mindent túl komolyan, és már a kultúrát és a szórakozást is harctérré teszik. Előadják, hogy ők csak áldozatok ebben az egészben. Az igazság ellenben az, hogy nem történt más, csak elkezdtünk végre ezekről beszélni, és rájuk irányították a reflektorokat, ezért vergődnek és ordítanak miatta olyan hangosan.

David Fincher adaptálta Chuck Palahniuk regényéből a Harcosok klubja című kultfilmet, amely a fogyasztói társadalom egyik legerőteljesebb kritikája. Fincher fricskaként a film minden egyes jelenetében elhelyezett egy Starbucks-kávéspoharat, ezzel is mutatva, milyen könnyen tudnak minket befolyásolni.

Ha megnézzük, mi zajlik a kultúra és a szórakoztatóipar területén, akkor látható, hogy korunk Starbucks-pohara a gender lett, és azt várják, hogy szó nélkül lenyeljük ezt a torzult ideológiából készült keserű löttyöt, majd önként kérjünk belőle repetát. A gond ott kezdődik, hogy még vannak olyanok, akiknek ez nem ízlik, viszont a liberálterroristák se akarnak meghátrálni. Inkább erőszakkal lenyomják az eszméjüket az emberek torkán. Még akkor is, ha azok belefulladnak.

(A szerző politológus, az IKoN elnöke)