Deme Dániel

Vélemény és vita

Konzervatív szemléletváltás az Egyesült Királyságban

A rasszista BLM-mozgalom szobordöntögető pusztítása lassan lépésre készteti a vonakodó konzervatívokat is

A brit kormány a minap hozta nyilvánosságra az orwelli megnevezésű Faji és Etnikai Egyenlőtlenségek Bizottsága (CRED) által készített riport tartalmát, amely eddig szinte példátlan őszinteséggel és tárgyilagossággal mutat rá a multi-etnikumú társadalomban fellelhető feszültségek okaira.

Ennek következtetéseit röviden összefoglalva, az Egyesült Királyság vegyes társadalmában fellelhető éles ellentéteket nem a többség rasszista szemlélete okozza, hanem ezek inkább kulturális, vallási vagy szociá­lis különbségekben gyökereznek. A tanulmány azt javasolja, hogy az országban élő kisebbségi etnikumok próbáljanak segíteni önmagukon ahelyett, hogy az államra rónák minden problémájuk terhét, és másoktól várnák a megoldást.

A józan ész által vezérelt társadalmakban az ilyen javaslat magától értetődő lenne, de a briteknél a multikulturalizmus ortodoxiája által dominált vitában a józan ész komoly hiánycikként regisztrálandó. Ennek megfelelően a jelentés óriási vihart kavart akadémikusok, politikai kutatóintézetek, baloldali alapítványok és NGO-k közt. Nem csoda, hiszen ezen szervezetek alap létjogosultságát és megélhetését fenyegeti a tanulmány azon megállapítása, miszerint Egyesült Királyságtöbbségi társadalma nemcsak hogy nem rasszista, hanem modellként szolgálhatna a többi fehér többségű nemzet számára.

Az eltorzult nyugat-európai neomarxista diskurzusban már maga az a tény is felér egy kisebb nemzeti–konzervatív forradalommal, hogy a tanulmány kritizálja a brit nemzeti tananyag gyarmatosító elemektől való megtisztítását, lásd a legnagyobb nemzeti hősök és győzelmek történelemhamisító feketelistázását. E helyett inkább a brit nemzeti tudat terjesztését és megerősítését javasolja a diákok közt.

A CRED-jelentés kritizálja a most divatos Fekete életek számítanak (BLM-) mozgalomból eredő fajelméleti egyszerűsítéseket is. Ezek a fehér nyugati társadalmakban már nemcsak intézményi rasszizmust vélnek lépten-nyomon felfedezni, hanem mindinkább az úgynevezett strukturális rasszizmust is.

Míg az első szervezeti, vállalati szinten véli megtalálni a faji elnyomás jeleit, addig a másik már az egész fehér társadalmat vádolja mélyen gyökerező fajgyűlölettel, amelynek fő hajtómotorja szerintük egyfajta tudatalatti elfogultság. A jelentés erre vonatkozó része viszont azt írja, hogy „nem voltak meghatódva” azon vállalatoktól, akik a már sok millió dolláros iparággá fejlődött tudatalattielfogultság-képzésekben részt vett alkalmazottaik részarányát lobogtatták a felmérést készítő bizottság tagjai előtt.

A Boris Johnson-kormány eme jelentése Egyesült Királyság jövőjét illetően a huszonnegyedik órában készült el, és ha realisztikusan tekintjük a globális erőviszonyokat, demográfiai trendeket, talán már el is késtek azon próbálkozással, hogy nemzetüket egyesítsék egy közösen felvállalt történelem és identitás alatt.

Csak hogy egyetlen példán demonstráljam, hogy a széthullás mely állapotában tart most a brit társadalom: egy dél-londoni iskolában levonták a brit zászlót, mivel a diákok ezt rasszista szimbólumnak tartották. Emellett az sem tetszett a felcseperedő új brit generációnak, hogy a tantervben túl sok az angol király és királynő ahelyett, hogy inkább a kisebbségekhez tartozó személyiségek kerülnének az oktatás központjába.

Annyi biztosan elmondható, a britek tökéletesen megértették, hogy visszatérni egy közös nemzeti öntudathoz és ennek tiszteletét megkövetelni a hazájukba özönlő más kultúrájú népektől, nem lett volna lehetséges egy balra billent Európai Unió kötelékein belül.

Amikor többségük a kilépésre szavazott, kieszközölték, hogy a föderalista és üres euronacionalizmus helyett egy új nemzeti narratíva felépítésének adják meg az esélyt. Mind ez idáig a Johnson-kormány a szokásos, franciák felé kilőtt mérgezett nyilakon kívül nem sokat tett ennek megteremtésére, de úgy látszik, a rasszista BLM-mozgalom szobordöntögető pusztítása lassan lépésre készteti a vonakodó konzervatívokat is.

A CRED-riport tanulsága az, hogy a valóságban nem az egymástól különböző kultúrák együttélésével van baj, nem a társadalom multi-etnicitásával mint olyannal, hanem az ebbe fecskendezett megosztó toxi-kus baloldali ideológiákkal, amelyek gátat vetnek az integrációnak, és jó marxista hagyomány szerint áldozatokra vagy elnyomókra osztják fel közösségeinket.

Ezzel a megállapítással vagy egyetértünk, vagy sem, de a britek, úgy látszik, kezdik végre tudatosítani, hogy gyakorlatilag mindegy, ki alkot kormányt egy radikális baloldali ideológiák által kormányozhatatlanná tett országban, mert ilyenben a valódi hatalom nem az egyesítők, hanem a megosztók kezében van.

Valószínűleg ezzel a kezdeményezéssel a brit konzervatívok már egy kicsit elkéstek, a fiataljaik olyan mélyen indoktrinálódtak a nemzeti identitással ellenes maszlaggal, és a köztük élő etnikumok tudatába olyan mélyen beivódott az áldozatszerep, hogy ezt a folyamatot demokratikus eszközökkel már nem lehet megfordítani. Mégis figyelemre méltó ez az újra felfedezett küzdőszellem.

Némelyest a tragikus 1854-es balaklavai csatára emlékeztet, amelynek során az angol könnyűlovasság öngyilkos módon megrohamozta az ágyúkkal és komoly túlerővel rendelkező orosz sorokat. Az eredménytelen, de kétségkívül hősies támadás ugyan nemzeti mítosszá nőtte ki magát az angolok körében, viszont ahogy ezt a csata után Pierre Bosquet francia tábornok jellemezte: „Ez csodálatos, de ez nem háború.”

(A szerző teológus, újságíró)

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom