Korrupt, aki mondja

Georg Nüßlein több százezer eurót kaphatott azért, hogy állami megbízásokhoz segített hozzá egy egészségügyi védőruházatot és maszkokat gyártó céget, és hasonló okból mondott le Nikolas Löbel is. Mark Hauptmann az azeri nagykövetségtől kapott tizenhétezer eurót, hogy a lapjában jókat írjanak az országról, Tobias Zech pedig a macedón jobboldalnak adott kampánytanácsokat.

Ez utóbbi nem kavart akkora botrányt, hiszen mégiscsak egy néppárti szövetségesről van amúgy szó, de amikor minden napra jutott egy botrány és lemondás, Zech sem úszhatta meg. Később egyébként Alfred Sauter volt bajor igazságügyi miniszter is lemondott, nem túl meglepő módon egy másik korrupciógyanús maszkbeszerzés miatt.

Na de ne álljunk meg a német határnál! Nagy vissz­hangot keltett, hogy lemondásra kényszerült pártja elnöki tisztségéről Frank Engel, a luxemburgi kereszténydemokraták vezetője. Saját párttársai fordultak az ügyészséghez, miután kiderült, hogy Engel negyvenezer eurót kapott a párthoz közel álló nonprofit szervezettől – amit egyébként szintén ő vezetett –, támogató- és tagtoborzás címén, de a párt szerint nem végzett tényleges munkát, nem is tudott róla senki. Engel persze tagad, de azért lemondott.

A luxemburgi kereszténydemokraták kalandjai persze alapvetően érdektelenek is lehetnének Magyarországról nézve, ha nem lenne olyan ismerős nekünk Frank Engel. Egyrészt, az általa vezetett párt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság előző elnökének pártja. Másrészt pedig, a 2019-es EP-választásig Engel volt az egyik leghangosabb kritikusa a magyar kormánynak az Európai Parlamentben.

Unásig hallhattuk a nevét: aláírta az összes petíciót, felszólalt az összes vitán, az összes meghallgatáson. Még Budapestre is eljött, a baloldali Demokratikus Koalíció pártalapítványának rendezvényére, ahol Gyurcsány Ferenc mellett ülve szidta a polgári kormányt. Számtalanszor vádolta Magyarországot azzal, hogy hazánkban megsértik a jogállamiságot, és tombol a korrupció. A nemzeti konzultációt kreténségnek nevezte, és folyamatosan követelte, hogy zárják ki a Fideszt a Néppártból.

Ilyen előzmények után belebukni egy korrupciós botrányba, meglehetősen ironikus fordulat. Azt persze nem mondhatjuk, hogy az összes, Magyarországot támadó politikus szükségszerűen korrupt lenne, de arra egyértelműen rámutat ez az ügy, hogy nem jogállamiságról, nem szabályokról van itt szó, hanem politikáról.

Azért fenyegetik az uniós források megvonásával Magyarországot, mert a magyar kormány politikájával van bajuk, ideológiai bajuk. Málta szocialista kormánya több volt tagjának is köze volt egy oknyomozó újságíró, Daphne Caruana Galizia meggyilkolásához, de valahogy csak nem akarja az uniós balliberális elit kiátkozni az európai nemzetek közösségéből Máltát. Számos más balliberális botrányról már ne is beszéljünk.

Tegnap is az uniós források megvonását követelő álláspontról szavaztak az Európai Parlamentben, megfenyegették a bizottságot, hogy ha az uniós bíróság döntésére vár a jogállamisági mechanizmus ügyében, ahelyett hogy máris nekiállna megvonni a pénzeket, akkor – némileg paradox módon – az uniós bírósághoz fordulnak.

Nagyszerű lenne, ha Brüsszelben a járványkezelést hajtanák olyan energiával, mint a konzervatív vezetésű országok megbüntetését. Vagy legalább tennének előbb rendet a saját portájukon.

(A szerző főmunkatárs)