Ezt aztán megüzenték!

Persze nem mindenki. Voltak, akik tüntetgettek egy kicsit, és voltak, akik úgy gondolták, hogy ez egy jó alkalom szembeszállni a rezsimmel, és egy rejtélyes „Orwell Viktor” feliratot vetítettek ki a Gellért-hegy oldalába. Valljuk be, ennek a feliratnak az értelmét azért igen nehéz megfejteni.

Kamaszkoromban olvastam először az Állatfarmot, majd egy picit később vettem kezembe az 1984-et. Nagy hatást gyakoroltak rám, kifejezetten szeretem, ahogyan George Orwell rámutatott a diktatúrák ordító ellentmondásaira, pofátlanságára, embertelenségére és kegyetlenségére. Az Állatfarmban ezt sokkal fogyaszthatóbb, szatirikusabb formában tette, míg az 1984 egy nagyon komoly, lelket szaggató élmény. A közös azonban mind a kettőben – amellett, hogy tökéletesen bemutatják ennek a torz rendszernek és az őket szolgálóknak a természetét – az az, hogy második, harmadik, negyedik olvasatra is pontosan ugyanazt nyújtják, mint amikor az ember először elmerült bennük.

Nos, ha valaki vette a fáradságot, és elolvasta ezeket, akkor bizony most, látva az „Orwell Viktor” feliratot, erősen vakarja a fejét. Először is kicsit nehézkes beleerőszakolni az 1848–49-es szabadságharcba azt, amiről az angol író írt. Persze lehet itt jönni az elnyomókkal meg a szabadság iránti olthatatlan vággyal, csak éppen amiről Orwell írt, és amiről a márciusi forradalmunk szólt, azért eléggé más műfaj.

Ráadásul Orwell a szerző, nem pedig szereplő, így a párhuzam teljesen értelmetlen. Még akkor is, ha szeretik az általa leírtakat úgy emlegetni, hogy orwelli világkép. Az igazság persze az, hogy a könyvekben leírtak nem a szerző agyszüleményei, hanem ezt hívják kommunizmusnak. De ettől még ott motoszkál bennem: mit akart mondani a felirattal a költő?

Egyelőre azt tudom elképzelni, hogy pár okos gondolt egyet, és valami nagyon ütőset akart bemutatni. Nyilván nehéz felülmúlni az ellenzéki alakulatokat az ökörségi skálán. Elvégre lengettek már lófütyis táblákat a parlamentben, báboztak, sípoltak is, korlátokra másztak fel és estek le, csukott ajtókról pattantak vissza, és a földön is fetrengtek, nagyon erős képeket készítve.

Tordai Bence sportot űz abból, hogyan lehetne minél nagyobb kreténséget csinálni az ország házában. Arról már ne is beszéljünk, amikor füstbombákat „ejtettek be” a rendőrök közé, vagy amikor sikerült valami hasonlót alakítani – több milliós kárt okozva – a képviselői irodaházban is. Meg kell hagyni, tényleg nagyon erős a mezőny, és valóban nehéz kitűnni. Nagy Blankának se sikerült túl sokáig a vízfelszínen maradnia, pedig ő aztán tényleg berúgta az ajtót a Trópusi vihar című filmből lopott mondatával.

Az egyszeri forradalmároknak viszont muszáj csinálniuk valamit, hogy elmondhassák magukról, ők aztán most úgy „megaszon-ták” a hatalomnak, hogy Orbán kétszázadjára is megbukott. Nyilván beizzították valamelyik „Buktassuk meg a Zorbánt” Facebook-csoportot, és ontották magukból az ötleteket. Egy olyan üzenetet kellett most nekik küldeni, ami keményebb, mint amit Kossuth Lajos küldött, amikor elfogyott a regimentje.

Így tehát eszükbe jutott, hogy van valami Orwell, akinek köze van a diktatúrához. Mit ad Isten, neki is O-val kezdődik a vezetékneve, és ekkor jött a felismerés! Hát nem lenne poén, ha egyberaknák azzal, hogy Viktor, és kivetítenék? Ettől aztán biztosan bezuhan a miniszterelnök, bebújik az asztal alá, majd miután elmúlt a rettegése, benyújtja a lemondását, hiszen akkora az ellenállás vele szemben, hogy ezt már nem tudja elviselni.

Karácsony Gergely és a plakátjai elbújhatnak szégyenükben egy ilyen tettet követően! Na persze ők azért annyira nem voltak bátrak, hogy fel is vállalják a tettüket, mert mi van ugye, ha mégsem bukik az Orbán. Ellenben a függetlenül objektív sajtó a keblére ölelte ezt a forradalmi akciót, és bőszen megindult a posztolás róla. Volt, aki egyenesen arról írt, hogy ismeretlenek így akarták borzolni Orbán Viktor idegeit. Hiá­ba nyomták tele vele a netet, azért érezhető volt a zavar. Ugyanis nem nagyon értették, miről is van szó.

Lássuk be, ez a felirat egy hatalmas bók. Nyilván az okos forradalmárok a diktátoros narratívából kiindulva vetítették ezt ki a Gellért-hegyre, csak ott hibáztak, hogy a szerzővel hozták párhuzamba a miniszterelnököt ahelyett, hogy a „Nagy Testvér Viktor” vagy a „Napóleon Viktor” feliratot vetítették volna ki. Igen ám, csak ehhez nem ártott volna ismerni a regényeket, vagy csak felcsaphatták volna az internetet, hogy egy kicsit utánanézzenek.

Bár az is elég lett volna, ha kinyitnak egy Jókai-regényt, és onnan hoznak egy negatív szereplőt. Igaz, mondjuk, hogy a haladároknak Jókai már nem felel meg. Pedig ha így lenne, akkor még a történelmi párhuzam és a nemzeti ünnep jellege is a helyén lett volna. Mindenesetre legközelebb nem árt tájékozódni, mert megfelelő tárgyi tudás és műveltség nélkül nagyon nehéz intellektuális sértést intézni az ellenfél felé. Mondjuk az is igaz, hogy a mostani ellenzéktől mást várni vétek. Na nem baj, majd legközelebb.

(A szerző politológus, az IKoN elnöke)