Eddig is látszott, de a járványhelyzetben még inkább szembeötlő, hogy a baloldali politikusok egy párhuzamos dimenzióban élnek, ott, ahol az egészségügy már békeidőben is nap mint nap összeomlott, dacára a sorra korszerűsített kórházaknak és rendelőintézeteknek, s annak, hogy tíz év alatt nemhogy csökkent volna, de hatezerrel nőtt az orvosok száma. Ahol a gazdasági válság ellenére megduplázott bérekkel nyomorítják meg végképp a gyógyítókat, és a velük körmönfont módon megkötött új szerződéssel tör a kormányzat arra az évtizedek óta követelt, ám most az ellenzék szemében valamiért sokadrangúvá vált célra, hogy az állami és magánszolgáltatás kettéváljon, a méltó jövedelem miatt pedig ne kelljen túlhajszolniuk magukat a doktoroknak plusz „maszekolással”, továbbá szükség esetén könnyen átirányíthatók legyenek oda, ahol életet kell menteni.
Például most, a vírus ellen folytatott háborúban. A baloldal párhuzamos dimenziójában azonban az egészségügyi dolgozók vezénylése a legkritikusabb helyekre mit sem ér, emellett bizonyos vakcinák hónapokon át olyan rettentő veszélyesek, hogy már a beszerzésük is hazaárulás, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy talán mégis biztonságosak, akkor viszont hirtelen annyira kevés van belőlük, amiért egy normális országban le kellene mondania mindenkinek, beleértve a külügyminiszter szabóját is.
Náluk az oltás – különös tekintettel a „kínai cuccra” (vö. Jakab Péter) – csupán emberkísérlet, érthető, hogy egyes balos polgármesterek még a háziorvosokat is igyekeztek meggyőzni erről, s miközben a beoltottak aránya alapján hazánk Európa élvonalába kerül, de még világviszonylatban is előkelő helyen áll, a nem létező oltási rend teljesen összeomlik.
Erről a baloldal vezére többször is beszámolt, a minap azt is megtudhattuk, hogy a párhuzamos dimenzióból át-átszökdöső gyurcsányisták – alacsony a kerítés – épp vezérüket ostromolják, szerezzen nekik vakcinát. „Sokadik ilyen-olyan ismerős hív telefonon, küld SMS-t, hogy segítsek. (…) Oltást akarnak. Bármi áron” – írta a DK-elnök, s a maga kreálta valóságban nem is tűnt szürreálisnak, hogy pont az oltásokkal szemben bizalmatlanságot szító, sőt petíciót indító baloldal főnökétől várnak segítséget követői ahhoz, hogy védőoltáshoz jussanak. Bármilyenhez, akár oroszhoz vagy kínaihoz is.
Gyurcsány pedig – aki nyilván rendkívül frusztrált, amiért nincs olyan pozícióban, hogy tömegével tudna „bármi áron”, kellemes haszonkulccsal vakcinát mutyizni híveinek – drámaian fogalmaz: „Micsoda országot csináltak ezek?!”, és tudjuk jól, hogy párhuzamos dimenziójában egy „k” betűs országot lát.
A balos helyhatóságok mikrouniverzumában hasonlóan groteszk állapotot idéz elő a valóságtól való eltávolodás. Baranyi Krisztina például épp büszkén hírül adta, hogy „állatbarát önkormányzat” lett a ferencvárosi hivatal, „az ügyfelek, látogatók behozhatják 35 kilogrammos testsúlyt meg nem haladó kutyájukat, kisállatukat”. Igaz, a járvány miatt jelenleg csak különösen indokolt esetben van mód személyes ügyintézésre, de ilyenkor mégis jó, ha az ember magával viheti a csivaváját, törpenyulát, aranyhörcsögét.
Szerencsére a szabályozás részletesen kitér mindenre, megtudhatjuk többek közt, hogy „az állatoknak tilos az irodabútorokra felmászni, azokon tartózkodni”, és azokat „nem szabad az illemhelyiségekbe bevinni”. Miután a Kétfarkú Kutya Párt aktivistái a tavalyelőtti választást követően egyre inkább átveszik az irányítást a kerületben, valóban időszerű – dühöngő járvány ide vagy oda –, hogy az egyfarkú kutyák és egyéb jószágok is bejussanak a hivatalba. Ebben a dimenzióban még pár farok igazán nem számít.
(A szerző főmunkatárs)
