Vélemény és vita
Az új kezdet lehetősége
Orbán Viktor képes lehet nemcsak arra, hogy egy nagy, a nemzetállami koncepciót támogató csoportot hozzon létre az Európai Parlamentben, hanem arra is, hogy európai szinten szervezze meg az európai értékeket leromboló globalizmussal való szembenállást
Nagyjából egy éve, még a járvány előtt voltam kinn az Európai Parlamentben, újságírónak álcázva magam, de azzal a rejtett szándékkal, hogy régi csoportomnak, amelyet most Identitás és Demokráciának hívnak (Identity and Democracy) hasznára legyek valamilyen formában, hiszen majd húsz év gyakorlatom van uniós ügyekben, különösen ami az unió jövőjével kapcsolatos elgondolásokat illeti.
Erről írtam is egy könyvet Az Európai Unió jövője és Magyarország mozgástere címmel, a Kairosz adta ki. Néhány képviselővel beszéltem részben a régi csoportomból, részben a hozzá hasonló Európai Konzervatívok és Reformisták csoportjából (European Conservatives and Reformist). A beszélgetés során a fő kérdésük az volt, hogy mikor jön már Orbán Viktor meg a Fidesz csoportja, mindkét helyen tárt karokkal várják.
Természetesen erre a kérdésre nem tudtam válaszolni, bár ismerve a parlamenti csoportokat, már régen az volt a véleményem, hogy a Néppárt nem felel meg a Fidesz politikájának, amelyet én úgy definiálnék, hogy az a politika, amiért a Fideszt sorozatban kétharmaddal megválasztották. Most megvan a lehetőség a változtatásra.
A Néppárt eddig is minden fontos kérdésben együtt szavazott a szocialistákkal és a liberálisokkal, tehát ez nem három csoport volt, hanem lényegében egy, és ideológiájukat gazdaságpolitikai kérdésekben a neoliberalizmus, társadalmi kérdésekben pedig a globalista kultúrmarxizmus jellemzi. Ettől a Zöldek abban térnek el, hogy a neoliberális gazdasági program ellen szavaznak, viszont irreális klímapolitikával állnak elő. A szocialisták mellett létezik egy valódi baloldali párt is, legismertebb résztvevőjük a német Die Linke, ők is elsősorban az unió neoliberális politikáját kritizálják.
Ha most valós politikájuk alapján akarjuk csoportosítani az Európai Parlament tagjait, akkor azt mondhatjuk, hogy vannak a globalisták (a liberálisok, a Néppárt és a szocialisták), vannak a nemzetállamban gondolkodók, ide sorolható az Identitás és Demokrácia csoport és az Európai Konzervatívok és Reformisták, és vannak az alapvetően neoliberalizmus-ellenes zöldek és Bal csoport. Nem említettem a függetleneket, akiket leginkább az jellemez, hogy tagjait szélsőségesnek tartják, és sehova nem veszik be, bár a legutóbbi hírek szerint közülük az olasz Öt Csillag Mozgalom tíz tagja csatlakozik a szocialistákhoz.
Ha Orbán Viktor egyesíteni tudná az Identitás és Demokrácia csoportot és az Európai Konzervatívok és Reformisták csoportját, akkor egy 149 fős csoport lenne létrehozható, amely a harmadik legnagyobb lenne az Európai Parlamentben, sőt esetleg még további tagok átcsábításával akár a második helyre is kerülhetne. Természetesen olyan csoport nincs, és nem is lehetne létrehozni, amelyben mindenki mindenben egyetért, de ki lehet választani néhány alapvető kérdést, amelyben egyetértés van, a többiben meg mindenki olyan (nem szélsőséges) véleményt formál, amilyet akar.
Egyet lehetne e két csoportnak érteni például abban, hogy: 1. az Európai Unió alapvetően a nemzetállamok együttműködése; 2. az illegális bevándorlás megszüntetendő, a segítséget helyben kell megadni, és a befogadás az egyes országok saját hatásköre; 3. kiállás Európa hagyományos értékei, kulturális öröksége mellett, ellenállás a genderideológiá-val szemben; 4. a külpolitikában vezérlő elv a harmadik (unión kívüli) országok belügyeibe való be nem avatkozás és a kölcsönös gazdasági előnyök alapján történő együttműködés.
A kialakult gyakorlat szerint a háttérhatalom harcosai (a globalisták) mindenkit szélsőségesnek, nacionalistának, fasisztának, rasszistának, antiszemitának, homofóbnak stb. minősítenek, aki nem ért velük egyet, a hajdani kommunistákhoz hasonlóan, csak a jelzők változtak kissé azóta. E minősítgetések célja, hogy ne lehessen a globalisták hatalmát és értékrendjét megkérdőjelező politikai csoportosulásokat létrehozni: vagyunk mi, a jók, a haladók, és vannak a fasiszták, és aki azokkal szóba áll, azt kiközösítjük, nem állunk velük szóba.
Ezt a gyakorlatot magam is tapasztaltam az Európai Parlament Függetlenség és Demokrácia csoportjának munkatársaként. Ezeket a jelzőket természetesen vissza kell utasítani, ugyanakkor az is rendkívül fontos, hogy egy, a globalistákkal szemben álló pártcsoportosulásban senki se tegyen olyan kijelentést, amellyel az egész csoportot könnyen be lehet feketíteni.
Természetesen harmadik (esetleg második) legnagyobb csoportnak lenni a másik két legnagyobb csoporttal szemben azt jelentené, hogy lényegében nem lehetne beleszólni az Európai Parlament állásfoglalásaiba, de a fenti négy alapelv mentén eddig sem lehetett, tehát beleszólás szempontjából semmilyen különbség nem lesz, viszont megnyílik a lehetőség a nemzetállami együttműködést preferáló és a hagyományos európai értékek mellett kiálló európai mozgalom megszervezésére.
Orbán Viktor neve – hála a globalista sajtó mindennapos gyalázkodásának – talán még az iskolás gyerekek előtt is ismert szerte Európában. Most ugyanazt kell tenni, mint a 2002-es vereség után, és ahogy annak idején a polgári körök megszervezésre kerültek, most európai polgári köröket kell szervezni, és felkészülni a 2024-es európai parlamenti választásokra. Az európaiak előtt már eddig is nyilvánvaló volt, hogy a jelenlegi európai vezetés teljesen alkalmatlan az Európai Uniót ért kihívások megválaszolására, ez – többek között – a Covid–19-járvány kezelésében is megnyilvánul, de nemsokára botrányok lesznek az unió klímapolitikája körül is, mert ki fog derülni, hogy amit akarnak, az megvalósíthatatlan.
Emellett – különösebb indok nélkül – új hidegháborút készítenek elő, amelyet biztos, hogy az európaiak többsége nem támogat. Mindez azt jelenti, hogy hatalmas lehetőség kínálkozik arra, hogy az európaiak többségének tetsző, értékrendjükkel megegyező politika bontakozzék ki, olyan, ami lehetőséget ad arra, hogy a választók végre otthagyják az őket problémáikkal cserbenhagyó jobb- és baloldali pártokat.
Nagyon fontosnak tartanám, ha ez a leendő új parlamenti frakció választ találna az Európai Unió legnagyobb gazdasági problémájára, az észak–déli és kelet–nyugati megosztottság enyhítésére. Dél-Európa és Kelet-Európa sem tud versenyezni Északnyugat-Európa (főleg a németek) gazdasági erejével, emiatt az euró bevezetése óta a dél-európai országok eladósodtak, a keletiek meg teljesen ki vannak szolgáltatva a multinacionális cégeknek.
Hiába a 750 milliárd eurós kölcsön, a problémák – a pénz elköltése után – újra fognak termelődni a kölcsön adósságszolgálati terheivel tetézve. Ez nem az egyes országok bűne, hanem a rendszer lényegéből fakad: nem lehet szabad piacot hirdetni és közös valutát bevezetni anélkül, hogy a vesztes országok számára jelentős kompenzációra ne kerülne sor. Ezt a kompenzációt annak idején a MacDougall-jelentés – a közös valuta bevezetése esetére – a GDP hét-nyolc százalékában határozta meg, ezzel szemben a nettó befizető, fejlett országok még a jelenlegi egy százalékot is sokallják.
Számos javaslat született a probléma kezelésére – többek között a német kormány mellett működő közgazdasági tanácsadó testület, a Bölcsek Tanácsa részéről is – de e javaslatok süket fülekre találtak. Várható, hogy a jövőben e feszültségek csak növekedni fognak, ami az egyes országok közötti ellentétek fokozódásához vezet. A problémát kezelő vagy megoldó politika kialakításával támogatókat lehetne szerezni a ma még (ál)baloldali pártokra szavazók köréből is.
Mindent összevéve én a Fidesz szakítását a Helmut Kohl után globalistává vált Néppárttal nem szerencsétlenségnek, hanem Európa és benne Magyarország részére hatalmas lehetőségnek látom. Orbán Viktor képes lehet nemcsak arra, hogy egy nagy, a nemzetállami koncepciót támogató csoportot hozzon létre az Európai Parlamentben, hanem arra is, hogy európai szinten szervezze meg az európai értékeket leromboló globalizmussal való szembenállást.
Most az európai helyzet ugyan nem hasonlatos az 1989-es magyarhoz, de a Brexit és a szinte minden téren hibás uniós politika, valamint működésképtelen felépítése miatt az unió szerkezete recseg-ropog. Megfelelő elméleti felkészültséggel, tehát a felmerülő kérdésekre adott, a realitásokból kiinduló válaszokkal és természetesen rengeteg szervezőmunkával, saját médiahálózat kialakításával, ha nem is máról holnapra, de hosszabb távon meg lehetne állítani Európa hanyatlását.
(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)
