Vélemény és vita
Egy alpolgármester elfajzásának folyamata
Egy mondás szerint az egyik fából hegedű lesz, másikból meg kapanyél. Kies hazánkban létezik olyan alpolgármester, akire az utóbbi az igaz
Emberünk vélhetően a pandémia miatti bezártság és semmittevés okozta frusztráció okán az elmúlt hetekben a következőképpen múlatta az időt. Egy közösségi oldalon egy használt gumióvszert tartó kéz mellé odaillesztett, a gyermek Jézust kezében tartó Szűz Máriát ábrázoló kép alá ocsmány, primitív kereszténygyalázó hozzászólást írt: „Ez kellett volna anno Máriának, és akkor nem kellett volna kitalálni egy egész vallást egy félre… miatt.” Az olvasók megnyugtatására közlöm, hogy az alpolgármesternek az elmúlt napokban nagy nehezen sikerült lemondania, és ezek után már nem közszereplőként szennyezi közvetlen környezetét, Pusztaszabolcsot. A családját viszont végtelenül sajnálom, hogy ilyen lelkileg elfajzott emberrel kényszerülnek együtt élni.
Érthetetlen azonban, hogy a város női polgármesterébe, aki ráadásul egyben két kisgyermek édesanyja is, továbbá volt pedagógus, nem szorult bele annyi jóérzés, hogy visszahívja alpolgármesteri tisztségéből a vallásgyalázót. Pedig a regnáló polgármester „Isten hozta Pusztaszabolcs város honlapján!” köszöntéssel üdvözli az odalátogatót. A kérdés már csak az, vajon melyik isten hozhatja az olvasót egy kereszténységet gyalázó alpolgármester városába, akit még a település első embere is védelmébe vesz. Ugyanis a Janus-arcú polgármester asszony a nyilvánosság előtt a napokban azt hirdette, mélységesen elítéli a kereszténygyalázó alpolgármestere tettét, viszont ezzel a lendülettel meg is bocsátott neki, és nem kívánta leváltani posztjáról. Ráadásul politikai ellenfeleit, a polgári, nemzeti, keresztény oldal képviselőit támadta a saját alpolgármestere undorító, ocsmány bejegyzése után kitört közfelháborodás miatt. Bizonyára az eset kapcsán keletkezett pillanatnyi memóriazavara feledtette el vele, hogy az önkormányzati választási kampányban készült közös kampányfotójukon a templommal a háttérben parádézott vallásgyalázó jobb kezével együtt. A képen még jelöltként látható csapat tagjai a baloldal szedett-vedett pártjait képviselték, persze papíron függetlenként.
Természetesen nem vitatom, lehet valaki istentagadó, vallástalan, szíve-joga, de akkor maradjon meg már a saját világában, készíttessen magáról, magukról kampányfotót, mondjuk, a pusztaszabolcsi sarki kocsmában vagy egy szivárványos felvonuláson. Azonban amikor a polgármester és alpolgármestere a kampányukhoz a katolikus templomot látták nyerőnek, amely a Szűz Mária iránti tiszteletet is hirdeti, akkor ezzel nyilvánvalóan el akarták magukat adni a katolikus választóknak. Napjainkban, amikor a keresztények mocskos gúnyolása divatba jött, akkor az alpolgármester gátlás nélkül lelépett a templomos fotóról, és kegyetlenül belerúgott abba a keresztény közösségbe, semmibe véve őket, akiktől korábban szavazatokat gyűjtött. Ez az alantas megnyilvánulás, amelyet a pusztaszabolcsi alpolgármester megengedett magának, nem annak a számlájára írható, hogy valaki hit nélkül él, magát ateistának vallja. Nagyon sok tisztességes, jóérzésű embert ismerek, akik ateisták. Ez egyszerűen az intelligencia hiánya, továbbá a normális emberi lelkület elfajzása. Mindezt igazolja emberünk elképesztő reakciója az őt ért támadásokra: „Úgy gondolom, amíg engem nem zavar más vallásossága, addig mást se zavarjon az én ateizmusom.” Fel sem éri ésszel azt a nem lényegtelen különbséget, hogy őt senki nem zavarta és most sem zavarja ateizmusában, boldogan, háboríthatatlanul lubickolhat ebbéli meggyőződésének vizében. Senki nem tette gúny tárgyává „hitbéli felfogását”, nem alázta meg ateizmusa miatt. Ellenben ő két lábbal szállt bele a keresztény emberek vallásos meggyőződésébe, hitük egyik alapelvébe, sőt magába a keresztény hit lényegébe, gúny és gyalázkodás tárgyává tette azt.
A közösségi oldalra bejegyzést tevő alpolgármester szobájának magányában könnyedén meríthetett bátorságot ehhez az ocsmánysághoz. Valószínűleg nem mert volna óvszerekkel szórakozni az arab világ hitébe gázolva, mert agyán nyilván átfutott, esetleg még a fejét is elveszítheti, nemcsak a jó hírnevét. Azonban nem is a körülmények és az előzmények a lényeg, hanem a képpel és a bejegyzéssel kifejezett álláspont, a vallásos ember hitének gátlástalan meggyalázása.
Emberünk akaratán kívül is benevezett abba a nemzetközi méreteket öltő versenybe, hogy ki tud ocsmányabbat kitalálni a kereszténység gúnyolására, gyalázására. Mivel e téren kiváló ötletgazdának bizonyult, és már nem alpolgármester, elmehetne tanácsadónak a bolognai egyetemistákhoz. Ugyanis 2019 karácsonyán a Szeplőtelen fogamzásgátlás elnevezésű összejövetelre toboroztak résztvevőket a bolognai Alma Mater Studiorum Egyetem liberális szervezeteinek szellemi toprongy aktivistái. A szervezők célja Jézus anyja, Mária szüzességének kigúnyolása volt. Mocskos és perverz gondolkodásukról árulkodott már maga a rendezvényre szóló meghívójuk is, amely a Szűzanyát óvszeresőben ábrázolta. A trágár, a „szabad gondolattól” szellemileg kiüresedett bolognai egyetem buliszervezői az egész olasz keresztény jobboldalt akarták nyíltan és provokatív módon megalázni. Csak a közfelháborodásra való tekintettel törölte a rendezvényt az utolsó pillanatban az egyetem vezetősége. Itt, ebben a szellemi környezetben az exalpolgármester biztosan elemében érezné magát, és jó barátokra lelne hasonszőrű vallásgyalázó cimborák között.
Azonban most, amikor a járványhelyzet miatt nehezített a külföldre utazás, hazánkban is csatlakozhatna hasonló, torz személyiségű lelki társakhoz. Valamikor a normalitás talaján álló polgárok sokasága a lemondott alpolgármesterrel együtt annak a balos téveszmének a hatása alá került, amely a véleménynyilvánítás felszabadítását egészen a vallásgyalázásig tágította. Amikor bő egy év múlva parlamenti választásokra kerül sor, jussanak eszünkbe nekünk, keresztény embereknek a két évvel ezelőtti karácsonykor a Kossuth téren történtek. Az akkor és ott összegyűlt csürhe tagjai nem tisztelték az alapvető értékeket, nem tisztelték a jogot, nem tisztelték a kereszténységet, de még a keresztény ünnepeket sem. Kiiratkoztak az emberi civilizációból azok, akik a nemzet főterén azt ordították, hogy Égjen a karácsonyfa, égjen a rendőr! A nemzet karácsonyfája körül elhelyezett, a rászoruló gyermekek részére készített szánkókerítést szétrugdosták, felgyújtották, ellopták, és a díszvilágítást szétszaggatták. Köztörvényes bűnözőkként a füves területen tüzet gyújtottak, padokat, járólapokat téptek ki a helyükről, és a nemzet lobogójának árbócát összefirkálták. Mindeközben a betlehemi jászol felgyújtásával kacérkodtak, és trágár, ocsmány szavakkal szidalmazták Jézust. Nahát, közöttük elemében érezhette volna magát az alpolgármester úr. Reméljük erre is emlékezni fognak a pusztaszabolcsiak, amikor újra helyhatósági választásokra kerül sor a településen.
A föntebb hivatkozott balos téveszme a táptalaja annak a torz gondolkodásnak, amellyel az öntelt, kultúrrasszista, önmagukat magasabb rendű embertípusnak gondoló balliberálisok feljogosítva érzik magukat arra, hogy akár saját nemzetüket, saját hazájukat vagy a keresztények hitét mocskolhassák. Az államnak viszont joga, sőt kötelessége védekezni az ellen, hogy a közgondolkodásban ez a jelenség elfogadott magatartássá rögzüljön. Akár a jog eszközeivel is határozottan, egyértelműen szankcionálni kell a vallásgyalázást. Nem lehet az agyonérzékenyített bíróság szubjektív megítélésére bízni annak eldöntését, hogy az adott megnyilvánulás jogsértő-e, avagy sem. Indokolásul hadd hozzam fel, hogy a közelmúltban a KDNP frakcióvezető-helyettesének a Jézust és Müller Cecília országos tiszti főorvost ábrázoló karikatúra miatt indított keresetét úgy söpörte le az asztalról a Fővárosi Törvényszék, hogy a bíróság jópofának nevezte a gúnyrajzot. Az elmúlt években minden vallásgyalázással kapcsolatos keresetet kivétel nélkül azzal az hazug érveléssel utasított el a magyar bíróság, hogy az adott cselekmény nem irányult a keresztény közösség ellen, csupán a politikai véleménynyilvánítás eszköze volt.
A tét nem csekély: a keresztény emberek mindennapos életének nyugalma és békéje, valamint a politikai közbeszéd megtisztulása.
(A szerző jogtanácsos)