A rendszerváltoztatást kísérő privatizáció hajnalán, 1993 nyarán esett meg az alábbi történet. B. József taxisként állandó megbízási szerződéssel dolgozott a Kereskedelmi és Hitelbanknál (a mai K&H Bank jogelődjénél), amely akkor még vegytisztán magyar állami bankként működött közre privatizációs ügyleteknél. B. József egy alkalommal két bankost vitt Balatonszemesre, akik még a fővárosban felvették kuncsaftjukat. Útközben beszélgettek, ebbe a sofőr is bekapcsolódott, szabad szájú emberként kritikus, sőt igen-igen lesújtó véleményt megfogalmazva a magyarországi eredeti tőkefelhalmozásról, és haszonélvezőiről.
Szemesre érve a két bankos és a kuncsaft elsietett, és amikor délután visszatértek a gépkocsihoz, a befektető már nem tartott velük. Azért nem, mert nem akart egy levegőt szívni a bárdolatlan sofőrrel. Amikor beszálltak az autóba, nekiestek a taxisnak, ugyan mit képzel, hogy olyan dologba üti bele az orrát, ami nem tartozik rá. Az egyik bankos szinte ráförmedt: „Tudja maga, hogy kivel beszélt?” „Honnan tudnám?” – felelte a sofőr. „Maga Magyarország leendő miniszterelnökével beszélt” – igazította el a sofőrt mihez tartás végett az állami bank embere.
Az egész történet már B. József számára is az emlékezet homályába veszett, amikor kilenc évvel később, 2002 nyarán felállt a Medgyessy-kormány, és a kormányfő bemutatta minisztereit. B. József ekkor pillantotta meg azt a nyúlánk fiatalembert, akit sport- és ifjúsági miniszterként mutattak be, ő pedig azonmód felocsúdott: „De hisz ez volt az a fiatalember, akit Szemesre vittem…” Az utast Gyurcsány Ferencnek hívták, aki két évvel később – a D-209-es elvtárs, Medgyessy Péter megpuccsolása után – valóban és ténylegesen Magyarország miniszterelnöke lett.
Magam tizenkét évvel ezelőtt találkoztam B. Józseffel, és ismertem meg ezt a történetet, a rendszámával és a sofőr tanúk előtt hitelesített aláírásával. Sokáig foglalkoztatott: honnan tudták a bankosok, hogy mit hoz a jövő? Mára azonban magam is elfelejtettem volna az egészet, ha Gyurcsány Ferenc oda került volna, ahová való. A politika süllyesztőjébe. De nem ez történt. S legalább ennyire abszurd, képtelen, már-már a science-fiction világába tartozó az is, hogy ma ismét az őszödi hazudozó, a 2006-os választás előtt az államháztartás elképesztő hiányát eltagadó, Brüsszeltől a választási csaláshoz áldást kapó ember újfent a magyar baloldal vezéralakja lett. Bukott miniszterelnökként, hazugságok sorozatán ért politikai szélhámosként, saját hazáját „lek…vaországozóként”, az országot 2009-re a csőd szélére juttatóként. „Nemigazország” vezetője kiszivárgott őszödi beszéde után saját népére rendőrségi lovasrohammal és szemeket kilövő gumilövedékkel vezényelt támadást. Üzletemberként a viselt dolgai is bűzlenek a bennfentességtől, a korrupciótól, a jó erkölcs és a tisztesség hiányától.
Szerencsés ember ez a Gyurcsány. Valakik kitalálták helyette, hogy legyen miniszterelnök. A pártállam utolsó fővárosi tanácselnöke kitalálta, hogy ad egy lakást a jogilag sohasem létezett Demisz (Demokratikus Ifjúsági Szövetség) alelnökének. Egy KISZ-es pajtás az MDF miniszterelnökségén kitalálta, hogy kapjon egy balatoni nyaralót is. Meg egy irodaházat a parlament tőszomszédságában. A drága anyós a Magyar Hitelbank elnökeként elintézte a hétszáz milliós kedvezményes kölcsönt, hogy megvehesse a Motimot. Ami az ellenzéki szörnykoalíció miniszterelnök-jelöltségét illeti, momentán azt is kitalálta valaki. Hogy ha nem Gyurcsány, akkor legyen az Gyurcsányné Dobrev Klára.
A tisztességes boldogulásban nincs lárifári. Mi az hogy! Nagyon is.
(A szerző újságíró)
