Vélemény és vita
Egyenlők és egyenlőbbek
A magyarok pénzét nem lehet elvenni! – mondta Orbán Viktor a német kancellárnak. A miniszterelnök a szokásos péntek reggeli rádióinterjúban idézte fel, mit mondott előző nap Angela Merkelnek
álláspont
Noha az úgynevezett „jogállamisági mechanizmus” témáját hónapok óta csűrik-csavarják a liberálisok, a helyzet valójában ennyire egyszerű.
A tagállami vezetők júliusi ülésén, nagy nehezen, öt nap alatt sikerült megállapodni a következő hétéves uniós költségvetésről, valamint a koronavírus-járvány gazdasági hatásait kezelő helyreállítási alapról. A végül elfogadott dokumentumot szerte a magyarbarátsággal nem vádolható nyugat-európai liberális sajtóban magyar-lengyel sikerként jellemezték. Nem került ugyanis bele az egyezségbe a politikai feltételrendszer. Szó van benne arról, hogy meg kell védeni az unió pénzügyi érdekeit, és arról is, hogy a jogállamiság fontos, de ezt a két dolgot két külön pontban említették, nem kötötték össze. Ha összekötötték volna, sem Magyarország, sem pedig Lengyelország nem szavazta volna meg. Ez is ennyire egyszerű!
Ez a vita a nyár közepén zajlott, Európa szenvedett a koronavírus-járványtól, a dél-európai országok egyre kétségbeesettebben várták az uniós pénzt. Erre aztán jött az Európai Parlament és keresztbefeküdt a megállapodásnak. Az elmúlt hetekben addig jutottak, hogy kierőszakolták a politikai feltételrendszert a német uniós soros elnökséggel folytatott tárgyalásokon. A német soros elnökség – amit az európai sajtóban a szociáldemokrata államtitkár, Michael Roth one man show-jaként is emlegettek – egyértelműen nem a tagállami vezetők véleményét képviselte, hanem a sajátját. Ha ugyanis tiszteletben tartotta volna a nemzetállamok szuverén véleményét, nem ment volna bele a politikai zsarolás intézményesítésébe.
A magyar és a lengyel kormányt rendszeresen támadó Roth-tól ez persze kicsit sem váratlan. Emlékezzünk csak arra, hogy a szociáldemokrata politikus miket mondott a „tomboló magyarországi antiszemitizmusról”, anélkül, hogy bármivel is alátámasztotta volna az állításait. Nyugodtan vagdalkozhatott, hiszen az európai balliberálisokat eddig sem zavarta, hogy nincs igazuk. Ott van például a Sargentini-jelentés, amit több tucatnyi oldalon keresztül tételesen cáfolt a magyar kormány, tele van nyilvánvaló csúsztatásokkal, sőt valótlanságokkal, mégis elég jó volt az uniónak ahhoz, hogy arra jogállamisági eljárást építsenek. Még azzal se foglalkoztak, hogy szabályosan szavazzák meg.
Elgondolkodtató pedig, hogy a jogállamisággal takarózó Európai Unió pontosan mennyire is érzékeny a jogsértésre. Gál Kinga fideszes EP-képviselő évtizedek óta foglalkozik az európai őshonos nemzeti kisebbségek ügyével, és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem pénteki konferenciáján egy sor esetet felidézett, amikor Brüsszel füle botját se mozdította a határon túli magyarokat ért jogfosztások miatt. A kettős mérce, mint mondta, ordító: ha arról volt szó, hogy a baloldali vezetésű román állam hogyan tiport a magyarok jogaiba, akkor az Európai Bizottság széttárta a karját, hogy nincs mit tenni, tagállami hatáskörről van szó. Ezzel szemben ha Magyarországot kellett kioktatni és fenyegetni, már nem tettek ilyen precízen különbséget, minden további nélkül beleszóltak nemzeti hatáskörbe tartozó politikákba is.
A magyarok pénzét most azért akarják elvenni, hogy ilyen módon kényszerítsék bevándorlásellenes, konzervatív, jobboldali politikájának megváltoztatására a magyar – és nem mellesleg a lengyel – kormányt. Demokratikus választásukért büntetnék az embereket. Így látják ők a nemzeteket!
(A szerző főmunkatárs)
