Vélemény és vita
Vakcinára várva
Nagyon elegünk van már itt, Európában. A nyáron egy kicsit fellélegezhettünk, egy pillanatra úgy tűnt, túl vagyunk a nehezén, volt aki már optimistán a talpra állásban bízott. Pedig a legrosszabb csak most jön
álláspont
Még legalább hónapokra vagyunk attól, hogy lazítani lehessen a járványügyi korlátozásokon, az emberek egzisztenciája, sőt élete van veszélyben.
A kulcskérdés – ami mindenkit foglalkoztat –, hogy mikor lesz végre vakcina. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter nemrég azt mondta, a kormány olyan jogi garanciákat igyekszik megteremteni, hogy ha van vakcina a koronavírus ellen – akár nyugatra, akár keletre –, Magyarország az elsők között vásárolhasson belőle. Gulyás arról is beszélt, hogy különböző kutatások zajlanak, Magyarország az unió minden vonatkozó programjában részt vesz, és ha lesz vakcina, hazánk 6,5 millió oltóanyaghoz jut, ez pedig tizenhárommilliárd forintos kötelezettségvállalást jelent.
A kormány arra kérte az operatív törzset, szakértők bevonásával vizsgálja meg az orosz és kínai vakcinákat, mert ha azok valós védettséget jelentenek a vírussal szemben, a kormány kész vásárolni belőlük. A napokban pedig Orbán Viktor miniszterelnök is belejelentette, Magyarország a kínai, valamint az orosz vakcinák ügyében is tárgyalásokat folytat. Ez helyes megközelítés, hiszen – Menczer Tamás külügyi államtitkárt idézve – elemi érdekünk, hogy bárhol találják meg a koronavírus ellenszerét, a vakcinát, abból Magyarország kapjon.
Na, nem eszik olyan forrón a kását! – mondták erre Brüsszelben, ahol a gyors, hatékony és józan észen alapuló megoldások iránt különös ellenszenvvel viseltetnek. Eric Mamer, az Európai Bizottság szóvivője – hazánk említése nélkül – közölte, nem lehetséges egy unión kívüli országból oltóanyagot vásárolni és használni azt az Európai Unióban a szükséges és érvényben lévő uniós eljárásoknak és elvárásoknak való megfelelés hiányában.
Nyilvánvaló, hogy mindegyik felelős nemzetállami vezetés arra törekszik, hogy minél hamarabb megbízható minőségű és hatékony vakcinához jusson. Mégis ki vállalna ezen a téren kockázatot? Ami viszont valóban rizikósnak hangzik, az az, ha Brüsszelre kell várnunk. Ami ugyanis a válságok gyors kezelését illeti, a bizalmunk okkal ingatag.
Gondoljunk csak arra, hogy öt évvel a migrációs krízis tetőpontja után, egy sokkal nagyobb mértékű afrikai bevándorlási válság előtt még mindig a kudarcba fulladt és teljesen rossz üzenetet közvetítő kötelező kvótán töprengenek.
Vagy éppen arra, hogy még ebben a helyzetben is a Magyarország és Lengyelország elleni ideológiai támadások vannak napirenden. Pedig ha már a járvány kezelése nem élvez prioritást, legalább azzal foglalkozhatnának Brüsszelben, hogy saját működésük rendben legyen, jogszerűen szülessenek meg a döntések, amelyek a jövőnket érintik. Szájer József fideszes EP-képviselő már áprilisi tanulmányában rámutatott, hogy a koronavírus-járvánnyal egy példátlan helyzet állt elő az uniós intézmények működésében, olyan sajátos helyzetekkel állnak szemben, amelyekre nincs elfogadott különleges jogi szabályozás vagy rendkívüli jogrend, és ennek következtében bizonytalan, illetve nem egyértelmű, hogy a működésükre milyen módon alkalmazandó a vis maior általános alapelve.
Hiába figyelmeztetett Szájer, süket fülekre találtak az észrevételei. Fennáll a veszély, hogy akár visszamenőlegesen is lehet érvényteleníteni az Európai Parlament tavasz óta meghozott döntéseit. Mit is szoktak olyan gyakran mondani a jogállamiságról Brüsszelben – a kettős mérce fővárosában?
(A szerző főmunkatárs)
