Nem ér a nevem!

A tiltakozók szerint a mesének álcázott szövegekbe bújtatott LMBTQ-propaganda nem más, mint támadás a klasszikus mesék világa, egyúttal a gyerekek értelmi, érzelmi és szexuális egészsége ellen.

Nem kívánok állást foglalni abban, hogy ez így van-e vagy sem. Az sem érdekel, hogy a mesékben milyen okok miatt válik leszbikussá Hamupipőke, hogy miért transzszexuális a sárkányölő, és lesz buzi a herceg. Morfondírozzanak csak ezen olyan fajsúlyos személyiségek, mint például Fluor Tomi, Tatár Csilla vagy Lilu.

Engem csupán az érdekelne, hogy milyen jogon és alapon nyilatkozik ebben az ügyben az én nevemben is a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE), méghozzá imigyen:

„A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése megdöbbenve értesült róla, hogy a Magyar Országgyűlés egy képviselője nyilvánosan megsemmisített egy könyvet – pusztán azért, mert nem értett egyet annak tartalmával… A politikai célú könyvrombolás azonban Magyarország és Európa legszégyenletesebb történelmi emlékei közé tartozik. Nem egyszerű véleménynyilvánítás, hanem közösségvállalás a náci könyvégetők és a kommunista könyvzúzdák örökségével. El a kezekkel a könyvektől!”

Magam is tagja volnék e kitűnő egyesületnek, és nem emlékszem, hogy az MKKE elnöksége megkérdezte volna a kiadómat, hogy egyetért-e az idézett szöveggel. Merthogy nem értünk egyet vele! Nem kicsit nem, hanem nagyon nem… De, azt hiszem, az MKKE nagyjából százharminc tagkiadójából vannak még jó néhányan, amelyeket ugyancsak nem kérdeztek meg, és munkatársaik ugyancsak elképedtek az MKKE elnökségének önkényesen nyilvánosságra hozott, emellett pártosan balos és a liberális értelmiségi mainstreamhez dörgölődzni szándékozó állásfoglalása olvastán.

Kezdjük azzal, hogy az MKKE nyilatkozata nem szakmai, hanem – ráadásul mértéket is tévesztett – politikai állásfoglalás, noha erre vonatkozó jogosítvány a szervezeti és működési szabályzatában nem szerepel. (Arra viszont van fölhatalmazásuk, sőt kötelezettségük, hogy a Fidesz-kormány által a járvány okán nyújtott támogatási pénzt átláthatóan osszák el a kiadók között, de azt meg nem vagy nem úgy tették meg, ahogyan kellett volna…)

Másfelől téved az MKKE, amikor azt állítja, Dúró Dóra tette – hogy ugyanis iratmegsemmisítőbe tette a normális emberekben félelmet és aggódást keltő mesekönyvet – „politikai célú” lett volna. A talpraesett és bá-
tor képviselő asszony cselekedete sokkal inkább pedagógiai indíttatású volt: aggódás a gyerekeink, unokáink miatt, akiket – ebben a digitális világban különösen – játszi könnyedséggel donghatnak körül a ferde hajlamúak. Tévedés ne essék, utóbbiakkal – erőszakos és hangos közéleti nyomulásuktól eltekintve – semmi bajom, így jártak. Mint heteroszexuális, fehér és keresztény ember, sajnálom őket, egész addig, amíg elkerülik a gyerekeinket… Ha nem, akkor – ahogy a Prédikátor könyve mondja – „megvan az ideje a háborúnak”…

A képviselő asszony aggódása és harcos fellépése nagyon is indokolt és sok tízezer ember véleményét tükrözi, nem úgy, mint az MKKE antidemokratikus módon nyilvánosságra hozott politikai állásfoglalása.

(A szerző újságíró)