A következőkben nem arról lesz szó, hogy Bajnai Gordon, Jeszenszky Géza és Oszkó Péter is cáfolta, hogy segítene felkészíteni őket a választásokra, ahogy Fekete-Győr András pártelnök mondta, de ez is kétségkívül szórakoztató volt. Csakhogy van rosszabb. Múlt szerda estétől péntekig volt elérhető a Facebookon Fekete-Győr kampányvideója, nagyjából addig, amíg kiszúrta az erdélyi sajtó, és nyilvánvalóvá vált, hogy a lila párt erősen megrázta a pofonfát. A pártelnök ugyanis nem a számos magyar jelöltnek kampányolt a hétvégi romániai önkormányzati választásokon, hanem liberális testvérpártjának, az USR-PLUS-nak.
Ez a párt is a Renew frakcióban foglal helyet az Európai Parlamentben, sőt a képviselőcsoport elnökét is ők adják Dacian Ciolos személyében. A ma liberális politikus egykor a szélsőséges Vatra Romaneasca prominense volt, egy olyan szervezeté, amelynek kiáltványa a magyarok kapcsán úgy fogalmazott: „Ne féljetek harcolni és kiontani mocskos vérüket!” Ma meg már a momentumos Cseh Katalin az alelnöke Brüsszelben. Persze tudjuk, megváltozott! Mint Bíró László, na meg Gyurcsány Ferenc is – ő különösen! –, meg mindenki, ha azt kívánja az érdek.
Na de milyen érdek?
A Momentum számára az ideológia, a pártcsaládhoz való hűség fontosabb, mint a nemzeti érdek, pedig a magyar képviselet megerősítése most még fontosabb volt, mint az elnökválasztáson, ahol szintén román jelöltet támogatott. Tágabb kontextusban nézve mindezt, a Momentum viselkedése beleillik abba a gondolkodásmódba, amely szerint elsősorban európaiak vagyunk, a nemzet másodlagos. Ez nem a sajátjuk, nézzük csak meg a számtalan, Brüsszelben dolgozó vagy oda készülő elemző, aktivista, bürokrata Twitter-profilját, hányan fogalmaznak úgy a közösségi oldalon, hogy ők Bulgáriában, Szlovákiában, Litvániában születtek – de európaiak. Mintha egy európai nemzethez tartozni nem lenne magától értetődően európai. Mi más lenne? Persze nem a földrajzról van itt szó, hanem az ideológiáról. Európainak lenni számukra nem a keresztény alapokhoz, az európai hagyományokhoz, az identitáshoz való ragaszkodást jelenti, hanem a liberalizmust, az európai egyesült államok építését.
Miközben szegény kelet-európai liberálisok szokásos túlkompenzálásukkal igyekeznek megfelelni azon nyugati eszmetársaiknak, akik a mai napig lenézik őket, néhány fontos dologra nyilvánvalóan vakok.
Tudják ugyanis, mi nem európai sem a liberálisok, sem pedig a konzervatívok definíciója szerint? Például az, hogy Strasbourgban a múlt héten becsméreltek és megütöttek egy fiatal nőt, mert szoknyát viselt. Ez nem az első eset. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ilyen támadásokat bevándorlók követnek el, de a francia sajtóban ezt sehol sem írták le.
Az európai életmódot és szabadságot védeni nem úgy kell, hogy a terrortámadások után – amíg meg nem unják – gyertyákat gyújtanak, kiírják, hogy #jesuischarlie, meg rátesznek valami keretet a facebookos profilképükre. Hanem mondjuk az ilyen dolgokat kellene megakadályozni, beismerni, hogy csődöt mondott az integráció, a problémát pedig végképp nem kellene a tömeges bevándorlás támogatásával fokozni. De nem teszik, így mondjuk nem is kell csodálkozni Emmanuel Macron pártjának halovány szereplésén a hétvégi részleges szenátusi választásokon.
Európa liberálisainak végre ideje lenne észhez térniük.
A migrációs paktum kapcsán elhangzott agresszív bevándorláspárti követeléseik és más ideológiai küzdelmeik, ha sikeresek lesznek, nem olyan hosszú távon felszámolják a ma még ismert Európát.
Egészen biztos, hogy ez a cél?
(A szerző főmunkatárs)
