Nagy Ervin

Vélemény és vita

Ellenzék a tisztújítás árnyékában

Felállt az új elnökség, megvan az elnök, a társelnök, dolgozik a galeri. A szélsőjobbtól a balliberális oldalig terjedő szivárványkoalíció minden pártja túl van az ilyen-olyan, botrányos vagy vitatott tisztújításon

Januárban kezdte a Jobbik, majd jött a DK, a Momentum, az LMP, a Párbeszéd, végül most a szocialista párt. Kivétel nélkül egymás után foglalták el régi vagy új vezetők az ellenzéki pártok élvonalát. Ki botrányos körülmények között, ki versenyben, ki pedig papírforma szerint.

Egy dolog azonban megkérdőjelezhetetlen: kizárólag olyan vezetők kerültek az ellenzéki pártok élére az idén, akik nem finnyáskodnak, ha a teljes összefogásról van szó. Akik, ha kell, az ördöggel is alkut kötnek, csak bukjon a kormány. Mert más politikai mondani­való továbbra sincs. A sort a Jobbik kezdte, amelynek új vezetése januárban állt fel. Jakab Péter és az összefogást támogató köre azóta a legnagyobb alapossággal kutatja fel a legkisebb alapszervezetekben is azokat, akik nem értenek egyet az egyre fojtogatóbb ellenzéki összefogással. A Jobbik mára jól láthatóan lemondott szervezeti és ideológiai önállóságáról, talán már a Jobbik szó használata sem állja ki többé az ideológiai próbát. A párt végérvényesen betagozódott a szivárványkoalícióba, valóban összenő, mi összetartozik – bármennyire is tagadták ezt még két évvel ezelőtt.

Fekete-Győr András ugyan nagy többség­gel újrázott, de a párt független arculatát megjelenítő politikusok kipotyogtak az elnökségből, a vezérkar kicserélődött. Miért is? Ha nőtt a párt népszerűsége miért kellett váltani? A helyét kereső párt tisztújítása elsőbbséget adott az összefogáspárti irányvonalnak. A jelenleg második legerősebb ellenzéki párt annak ellenére, hogy generációváltást ígért, szintén megegyezett a többi baloldali párttal. Most végre a helyükre kerültek a Gyurcsány Ferenc által vezetett szivárványkoalícióban. Nincs többé új nemzedék, trendi politika, nyugati lazaság – marad a lábszagú baloldali összefogás.

Az LMP új vezetése szintén felismerte, hogy létkérdés számukra az összefogás. Ugyan még kéretik magukat, mert – a Momentumhoz hasonlóan, de a DK-val szemben – két listában gondolkodnak, ám nagyon kevés esélyük van arra, hogy (habár láthatóan van rá akarat) elkerüljék Gyurcsány Ferenc halálos ölelését. A Párbeszéd, bármilyen meglepő is ez valódi tagság hiányában, szintén tisztújítást tartott, amelyen újraválasztották a párt két társelnökét, Karácsony Gergelyt és Szabó Tímeát. Vicces, de ráadásul öttagúról héttagúra bővítették a vezető testületet. (Az összes tag elnök lett talán?) Vajon abban reménykednek, hogy több helyet kaphatnak majd egy közös listán? A válasz nemsokára megérkezik, addig azonban marad a marginális szerep és Karácsony Gergely mint maga a párt teste és lelke egyben.

Legutóbb a szocialisták is tisztújítást tartottak. A Kunhalmi Ágnes–Tóth Bertalan tandem végül verseny nélkül futott be az online kongresszuson. Más jelölt nem volt, de nem is lehetett volna, mert adminisztratív eszközökkel Mesterházy Attila kipottyant a „versenyből”. A párt vezetése a nyár végén kizárta a Mesterházyt támogató teljes Pest megyei szervezetet, amelynek tagjai ezután a párt székháza előtt (!) tüntettek a saját (!) pártjuk ellen, de ez mit sem zavarja az új csapatot, akik máris felajánlották a még megmaradt tagságukat a szivárványkoa­líció szolgálatára.

Joggal hiányolhatja az olvasó a Demokratikus Koalíciót a felsorolásból, amely már már­cius első napján lezavarta a tisztújítást. Ám, mivel a párt elnöke továbbra is Gyurcsány Ferenc maradt, ügyvezető alelnöke pedig ismét Molnár Csaba lett, és a többiek is maradtak, így sok újdonságot nem lehet róluk írni. Amit azonban ki lehet és ki is kell jelenteni, az az, hogy a Gyurcsány-párt a tisztújítás után is stabil alapokon áll. Továbbra is a teljes ellenzéki összefogást erőlteti (előválasztás, közös miniszterelnök-jelölt és közös lista) és szélsőséges kormányellenes retorikát folytat. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a Demokratikus Koalíció a legerősebb alakulat a szélsőjobbtól a balliberális pártokig terjedő szivárványkoalícióban.

Közös program továbbra sincs – de minek is lenne? A cél egy mondatban elfér: leváltani az Orbán-kormányt. Hogy utána mi lesz? Nem számít. Kizárólag az, hogy a szélsőjobbtól a szélsőséges liberálisig „csak összefogni hát, és nemzetközivé lesz holnapra a világ”.

(A szerző filozófus, XXI. Század Intézet)

Kapcsolódó írásaink

Putsay Gábor

Putsay Gábor

A második hullám

ĀNehéz ősz elé nézünk, hiszen egyszerre kell megküzdeni az újra tomboló járvánnyal és ismét irányba kell állítani a gazdaságot, megvédeni a munkahelyeket és az eddig elért eredményeket a családtámogatásban

Nagy Dóra

Nagy Dóra

Bűvöl a gőgös kígyó

ĀÉrdekes dolog figyelni, hogyan hatalmasodik el a Jobbik képviselőin a skizofrénia és a demencia: Gyurcsány Ferenccel bratyiznak és közben a kormánypártiakat elvtársazzák

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom