A Momentum és a kútmérgezés szabadsága

„A halál kultúrájának gyökere Isten, az ember és az élet tiszteletének megfogyatkozása, a természetfö­lötti iránti érzék elveszítése, a fogyasztói társadalom elmerülése az anyagi javakban.”

Így fogalmaz a Katolikus lexikon a Szent II. János Pál pápa által bevezetett „halál kultúrája” szókapcsolatról. Sok fiatal, de néhány élemedett korú is révetegen, ájultan figyeli a nagyon trendi párt munkál­kodását. Isszák szavaikat, azonban sokszor a hagyományos értékek, a keresztény hitben és gondolkodásban felnőttek sem veszik észre, hogy kútmérgezés áldozatai. Korábban megjelent, nagy társadalmi visszhangot kiváltott nyílt levelem – melyet a Momentum zászlaja alatt megjelenő, tüntető papnak címeztem – sokakban kérdéseket vetett fel: miért ne lehetne ezzel a lendületes, igazságkereső, fiatalos brigáddal egy gyékényen árulni. Megpróbálom egy példán keresztül bemutatni, hogy ez az ultraliberális párt valóban méltó örököse annak az SZDSZ-nek, mely annak idején körülbelül úgy határozta meg a szabadság fogalmát, hogy az szabad, ami nekünk szabad, az azonban nem szabad, ami neked szabad, kivéve, ha nem ugyanaz, ami nekünk szabad.

Cseh Katalin, a nevezett párt képviselője, mely programjában hirdeti, hogy csökkenteni kívánják a művi abortuszok számát, Dúró Dórával, a Mi Hazánk Mozgalom tagjával folytatott beszélgetést, a TizenX (fiatal momentumisták fiókbrigádja) szervezésében az abortuszról, 2018. október 4-én. Ezt mondta a hölgy: „Magyarországon pont olyan a törvény, hogy ha valaki abortuszt szeretne végeztetni, akkor elmegy a védőnőhöz, azután várnia kell, azután megint elmennie a védőnőhöz, el kell mennie az orvoshoz is kétszer – már emiatt az eljárás miatt is sokan fogalmaztak meg aggályokat, pont amiatt, hogy a védőnők sokszor pont abba az irányba próbálták terelni a nőket, hogy tartsák meg a gyermeket. Sokszor voltak ilyen témák, hogy családokról mutogattak képeket, meg egymás után hívták be a terhest, meg aki abortuszra jön, meg hogy nők ezt konkrétan egy pszichológiai tehertétel­ként élték meg. Most ezen lehet vitatkozni, hogy kell-e ez a háromnapos periódus, ami alatt átgondolhatja a döntését a nő – szerintem nem feltétlenül.” E gondolatmenet értelmezésében egy hidegfejű libe­rálist hívhatunk segítségül, Fodor Gábort, aki egy korábbi interjújában a következőket mondta: „A szabadság erős és megengedő, de itt is vannak határok. (...) A hagyományos szabadelvű felfogás szerint a saját szabadságom korlátja más ember hasonló szabadsága.” Ízlelgessük a szavakat: „más ember szabadsága”. Ugyanis van ilyen (is). Például egy magzaté.

Ha és amennyiben liberális alapelvről beszélgetünk, akkor csupán a természeti törvény felülírása marad arra az esetre, ha a nő úgy gondolja, Cseh Katalinnal karöltve, hogy átlépve a szabadság korlátját, egy tehetetlen pici embernek elveheti az életét, mert az a nő teste. Ha levetethet egy napégette pörsenést lágy habtestéről a bikinivonala mellől, vetethessen már el egy magzatot, egy lüktető szívet, életet is ugyanazon bőr alól, nem? Bőrön kívül, bőrön belül, minden a szabad nő szabad döntése. Ebben pedig senki nem akadályozhatja, zavarhatja meg, nehogy megszólaljon a lelkiismerete. Cseh Katalin óriási szerencséje, hogy kedves édesanyja nem így gondolta, s őt magzat korában szerette, dédelgette, becézgette, talán furu­lyázott, énekelt is neki. A „csehi” trendi liberális gondolat szelleme még akkor nem hatotta át a családot, így drága Katika megszületett.

„A jog nem működhet erkölcs nélkül, az erkölcs pedig Isten nélkül. Akkor legyen kötelező a vallás? Nem, de a bennünk levő isteni hangra kötelező figyelni, mert az az emberi közösség nem működhet, amely a lelkiismeretet tagadja. Itt kezdődik a vallás. A lelkiismeret valakinek a hangja” – mondta legutóbb Barsi Balázs atya a ferences gimnázium havilapjának adott interjúban, amit az ott nevelkedő fiúknak (is) címzett. Nos, egészen pontosan itt érhető tetten a Momentum nevű párt igazi kútmérgezése. Míg programjában, leírt formában azt hirdeti, hogy célja a művi abortuszok számának csökkentése, amikor oda érkezünk, hogy az édesanya szíve alatt hordott gyermekének az élethez vagy az általa kimondott elpusztításához való joga magasabb rendű, akkor a halálhoz való, személyes szabadságjogot emeli magasabbra. A lelki­ismeretet, az isteni halk suttogást a riadt kismamával meghallatni akarók, védőnők, édesanyák, orvosok a szabadság ellenségei, a magzatgyilkosságra biztatók a szabadság barátai. Egészen röviden az ÉLET kultúrája helyett a halál kultúrája mellett teszi le a voksát a pillanat pártja.

Descartes azt mondta: „Cogito ergo sum!” – „Gondolkodom, tehát vagyok!” – ezzel megbolondította egész Európát és a nagyvilágot. Az eszes ember, a felvilágosult. XVI. Benedek pápa ellenben azt mondta: „Cogitor ergo sum!” – egyetlen betű különbség! „El vagyok gondolva, tehát vagyok!” El vagyok gondol­va valakitől. A descartesi és a Benedek pápai gondolat közti különbség: a tudatos észlény (aki elgondolja, hogy neki úgy jobb, hogy nem születik meg a gyermek) és a teremtettségében az életet a legnagyobb ajándéknak tekintő ember, aki mindahány, annyira egyedi, nem megölhető. (Mindenkinek úgy jó, ha megszületik egy Isten-képmás.) Az abortusz előtt ez a pár nap is az esély része, hogy a halál kultúrája felett győzzön az élet, az ész felett a Lélek. Itt (is) csökkenthető lenne az abortuszok száma – ahogy kíván­ja a pártprogram, csak ez annyira oldszkúlos, nem trendien liberális. Nem csápolják, nem lájkolják. Ennyi. Ennyi egy élet Momentuméknál.

A halál kultúrájának gyökere Isten, az ember és az élet tiszteletének megfogyatkozása, a természetfölötti iránti érzék elveszítése, a fogyasztói társadalom elmerülése az anyagi javakban – ismételjük meg Szent II. János Pál pápának a cikk elején idézett gondolatait. Lassan írtam le, hogy Cseh Katalin is megértse: itt nem babra megy a játék! Családjaink, közösségeink, nemzetünk, országunk, Európa a tét. Élet vagy halál. Ilyen egyszerű, nem kell ezt cifrázni, mint az alföldi szűrt. „A liberális gondolatnak törvénytisztelőnek kell lennie – mondja Fodor Gábor. Minden, ami törvény és a demokrácia szabályait betartva született meg, azt a leghatározottab­ban be kell tartani, ebben nincs pardon. Azonban minden, amit a törvény nem szabályoz, a szabad cselekvés területe. Ez a szféra is ugyanolyan tiszteletet és védettséget érdemel.”

Kedves kútmérgezett, megtévesztett momentumisták! A lelkiismeretet nem szabályozza törvény, így a cselekvés szabad területe. Ne próbáljátok meg elvenni senkitől, elég, ha magatokat megfosztottátok tőle. Nos, mi többek közt azért nem ülünk egy gyékényre veletek, s óvjuk, akit csak tudunk, mert nekünk, keresztényeknek a halállal szemben fontosabb az ember és az élet tisztelete, ahogy magasabb rendű és fontosabb a megszületendő gyermek, mint egy magzatgyilkos anya „szabadsága”. Röviden ennyi. A többi meg szóra sem érdemes...

(A szerző teológus)