Őry Mariann

Vélemény és vita

Forró ősz

„Brüsszelben megkezdődött a forró ősz” – írta a napokban Varga Judit igazságügyi miniszter

álláspont

Megtartották ugyanis az első egyeztetést az Európai Parlament, az Európai Bizottság és a német soros elnökség között az új uniós költségvetésről és a koronavírus-járvány gazdasági hatásait kezelni hivatott helyreállítási alapról.

Ahogyan várható volt, már a startvonal előtt nekiálltak támadni Magyarországot és Lengyelországot.

A nagy európai parlamenti frakciók – a Néppárt, a szociáldemokraták, a zöldek és a liberálisok – levelet írtak Angela Merkelnek és Ursula von der Leyennek, nem túl finom ultimátummal. Közölték, hivatalos jogállamisági záradék nélkül „nem tudnak” előrehaladni a költségvetés elfogadásában. Tudnának persze, csak nem akarnak, de értelemszerűen ezt így mégse írhatták le.

A liberálisok továbbmentek, a francia Valerie Hayer – Emmanuel Macron elnök pártjának politikusa – például azt írta a frakció közleményében: a források jogállamisági kritériumokhoz kötésével meg lehet akadályozni, hogy „Magyarország legyen a következő Fehéroroszország”. Német képviselőtársa, Moritz Körner pedig úgy fogalmazott, az EU nem lehet a továbbiakban társfinanszírozója „a magyar és a lengyel kormány illiberális politikájának”.

Mindez persze nem meglepő. A legutóbbi uniós csúcson sikert értek el a visegrádiak, a jogállamiság és a források kifizetése nincs összekapcsolva a megállapodás szövegében, ám tudni lehetett előre, hogy ahogy vége a nyárnak, újra támadásba lendülnek a balliberálisok és a néppártiak egy – sajnálatosan nagy – része.

Az Európai Parlament balliberális részére szokás szerint nem hatnak az olyan észérvek, mint hogy jó lenne azért már sietni a 2021–2027-es költségvetéssel, hiszen 2020 augusztusának végén járunk. Nem is beszélve a helyreállítási alapról, ami szintén nem ér rá.

Az európai polgároknál ismét fontosabbnak bizonyultak az ideológiai harcok. Amikor a balliberális politikusok a jogállamiságról beszélnek, folyton Magyarországgal és Lengyelországgal példálóznak, mintha más tagállamokban minden a legnagyobb rendben lenne. Általános mechanizmusról beszélnek, ami mindenkire vonatkozik, de mégis kilóg a lóláb. Mind hazánk, mind pedig Lengyelország esetében arra törekszenek, hogy mindig legyen napirenden valami óriásira felnagyított kifogásolnivaló, amire hivatkozva még több szankciót követelhessenek, és századjára is elmondhassák, hogy már megint átléptünk valamiféle vörös vonalat.

Ahogyan azt Michael Roth külügyi államtitkár nagy port kavaró múlt heti nyilatkozatából is láthattuk, nem mindig fáradnak azzal, hogy vádjaikat legalább alátámasszák. Roth például csak úgy, minden példa vagy hivatkozás nélkül odavágja, hogy Magyarországon tombol az antiszemitizmus, de ezt csak úgy mellékesen mondja, mert akkor épp ez jutott eszébe. Ez sem új, egy évtizede vádaskodnak összevissza, félinformációk vagy egyenesen álhírek alapján. Hasonló igényességgel születnek az állásfoglalások, sőt jelentések is.

Mindenképpen tanulságos lesz, hogyan zajlik le majd ősszel az intézmények közötti harc. Az Európai Parlament – Varga Juditot idézve – már megadta az alaphangot, ezúttal is inkább a probléma, mintsem a megoldás része akar lenni. Az Európai Bizottságnak ezer baja van, tényező próbál lenni a külső és belső problémák megoldásában, de közben a saját nyomora is lehúzza. Gondoljunk csak Phil Hogan kereskedelmi biztos bukására, ami sok fejfájást okoz még Von der Leyennek.
Aztán csodálkoznak, ha egyre többen bíznak inkább a nemzetállamok problémamegoldási képességeiben.

(A szerző főmunkatárs)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

A harang szava

ĀNem tudom, ki hogy van vele, de amióta villanyáram segítségével harangoznak, a harang szava másképp szól. Tompábban. Mindig ugyanúgy

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Három nap a nyár

ĀHová tűnt? Hová bújt ez a nyár? Forróság és zivatar tombolt, de hol maradt a ragyogás, a selymes hajnal, az ég hanyatt fekvő bámulása? Hol bujkáltak a madarak, akik engem repítettek tornyokra s fel a csillagokig?