Vélemény és vita
A politikai amőbák kora
Az ellenzéki összefogásra van még idő, az előválasztásokat is le lehet „játszani” fél év alatt, a lényeges kérdésekre azonban még mindig nincsenek válaszok
Az amőbák, mint más egysejtű eukarióta élőlények, mitózissal szaporodnak, amely akkor fejeződik be, amikor a két utódsejt citoplazmája szétválik, és kettő teljesen azonos sejt születik meg. Hogy ennek felgyorsításában szerepe van-e a melegnek, vagy sem, azt nem tudjuk, de némi képzavarral élve azt már bizton állíthatjuk, hogy valami ilyesmi történik szemünk láttára az MSZP-vel és a Jobbikkal. Előbbi szakadást Szanyi Tibor nevéhez, utóbbit pedig Varga-Damm Andreához köthetjük. Az analógia pedig annyiban megállja a helyét, hogy két, nagyjából azonos képződmény van születőben.
A szünidő végének slágertémája az ISZOMM (Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom) megjelenése és egy „Jobbik-szerű” politikai közösség világra jövetele lehet, hisz ezáltal még többen jelentkeznek be az ellenzéki versenyfutásba.
El tudjuk-e képzelni azt, hogy a XIII. kerületben Szanyi Tibor lesz az egyetlen ellenzéki jelölt 2022-ben úgy, hogy a Jobbik, a DK és a Momentum támogatja, az MSZP pedig nem? Esetleg – még merészebb gondolatkísérlettel – esélyesnek vélhetünk-e egy olyan helyzetet Veszprémben, hogy Varga-Damm Andrea mellett felsorakozik majd a Momentum, a DK és az MSZP is az LMP-vel vállvetve, miközben a Jobbik nem? Mert ahogy a dolgok most állnak, fel kell készülnünk efféle bizarr szituációkra is. Ahogy az is igen groteszk módon hangzik, de valósággá válhat, hogy Hatvan körzetében Sneider Tamás mellett áll majd minden ellenzéki mozgalom, miközben a Jobbik nem.
Az MSZP-ből kiváló (pontosabban kiváló és kibővülő) ISZOMM a nyár elején bontott zászlót, azzal a céllal, hogy valódi baloldali pártot teremtsen és megszólítsa a bizonytalanokat is. Szanyi Tibor nem kisebb céllal lépett újra a színpadra, mint azzal, hogy minden egyéni választási körzetben részt akarnak venni az előválasztásokon, illetve 15 százalék körüli eredményt szeretnének elérni. Szanyi Tibor szerint az „MSZP zsugorodik, mint egy amőba”. De, hogy a képzavart helyre tegyük: az MSZP osztódik, mint egy amőba. Már a Demokratikus Koalíció is az utódpártból szakadt ki, ahogy a szocialisták maguk mögött hagyott romjain akar építkezni az egyébként találó nevű ISZOMM is. Ha a politikai realitást szemléljük, akkor a Demokratikus Koalíció számára a 15 százalék talán összejöhet, de a Szanyi által gründolt radikális balosoknak nem valószínű. Az viszont biztos, hogy ha lesz előválasztás, akkor most már számolni kell velük.
Ugyanez elmondható a ma még csak szavakban (Varga-Damm vízióiban) létező, a „Jobbikból utoljára kivált jobbikosok” jelzős szerkezetű politikai képződménnyel kapcsolatban. Tény, hogy Varga-Damm Andrea Veszprém esetében megnyerhet egy ellenzéki előválasztást (a választást persze nem valószínű), ahogy az egyébként még párt nélkül a nagy semmiben lógó Sneider Tamás sem lenne esélytelen Hatvan körzetében. A kérdés csupán az, hogy mögöttük milyen formáció jöhet majd létre. Mert a képlet így sokkal bonyolultabb lesz, mint azt az előválasztásokat kizárólagos receptként mantrázó balliberális sajtó és megmondóemberek hiszik. Mindeközben a Jobbik vezetése kijelentette, hogy készen áll arra, hogy minden körzetben egy jelöltet támogasson, ahogy azt a balliberális pártok már hónapok óta kérik.
Az ellenzéki összefogásra van még idő, az előválasztásokat is le lehet „játszani” fél év alatt, a lényeges kérdésekre azonban még mindig nincsenek válaszok. Ki kit fog jelölni egy-egy körzetben? Milyen szabályok szerint fognak „előválasztani” az ellenzéki pártok? Egy, vagy két listában gondolkodnak? Ki legyen a listavezető? Ki legyen a miniszterelnök-jelölt? És ha ez még mindig nem lenne elég, felmerül annak kérdése is, hogy egy lehetséges előválasztást mennyire tartanák önmagukra kötelezőnek azok, akik elvesztik azt? Mert elnézve azt a káoszt, ami jelenleg uralja a balliberális oldalt (most már a Jobbikot is ide sorolva) nehéz lesz mindezt a logika és a matematika szabályai szerint lefolyt
Ebből az érzelmeket nem lehet majd kihagyni: lesznek sérelmek és igaztalan döntések. Ahogy azzal is számolniuk kell majd – ami egyébként politológiai közhely is egyben –, hogy az egymással folyamatosan vitatkozó és „osztódással szaporodó” ellenzéki képződmények kormányzóképessége szükségszerűen tovább fog csökkeni.
(A szerző filozófus, a XXI. Század Intézet kutatója)
