Jan Mainka

Vélemény és vita

Baloldali Nyugat- és jobboldali Kelet-Európa

Az, hogy pillanatnyilag a térség sok országának vezetői politikailag egy hullámhosszon vannak, óriási és ki tudja meddig fennmaradó lehetőség. Elszántan kell élni vele

A volt vasfüggöny mentén újra húzódik egy határ Európán át, és ismét két gondolkodási modellt választ el egymástól.

Mintha a kommunizmus bukása a politikai pólusok megfordulását hozta volna, a baloldali gondolkodás már nem Keleten adja meg az alaphangot, hanem Nyugaton. Habár a liberalizmus tudta némileg szelídíteni, még mindig vakmerő társadalmi kísérletek iránt vágyakozik. És még mindig olyan világnézetet hordoz magában, amely végeredményben – egész pontosan a kommunizmus formájában – tartós károkat okozott a kontinens keleti felének.

Miközben a nyugati országok, noha csak kis adagokban, olyasmihez fordulnak, ami tönkretette a Keletet, a tönkretettek inkább arra hagyatkoznak, ami erőssé tette a Nyugatot. Annyira erőssé, hogy a mai napig erőt merít belőle, és láthatóan gond nélkül meg tud emészteni mindenféle baloldali társadalmi kísérletet. Lehetséges, hogy a Nyugat stabil gazdasági alapja volt az, ami lehetővé tette, hogy egyre jobban eltávolodjanak a valóságtól, és pszeudoproblémák felé forduljanak.

A Keletet jó ideig nem fenyegeti még a veszély, hogy magával ragadja ez a jóléti jelenség. Ha ezek ez az országok boldogulni akarnak, két lábbal kell a földön állniuk. A realitásérzék számukra létkérdés.

Ez a közös keretrendszer mindenképpen megalapozza, miért erősebbek a konzervatív erők az egykori keleti blokkban, és miért értik meg egymást jobban, mint a nyugat-európai országokat. A közelmúltban megrendezett V4-es találkozók és a Europe Uncensored konferencia egyaránt kiváló, nyugodt hangulatban telt.

Az ilyen események újra és újra kifejezik az egységes és erős Közép-Európába vetett reményt. A történelem is azt mutatja, hogy Európa e részének országai akkor fejlődtek a legjobban, amikor az országok együttműködtek, és nem uszították őket külső erők egymás ellen.

A múltban például a Magyar Királyság és az Osztrák–Magyar Monarchia integratív szerepet játszott. A Monarchiát Franciaország és Anglia is fenyegette, elterjesztették a „népek börtönének” meséjét, majd Közép-Európát mint Európa alapját tartósan lerombolták.

Ma a visegrádi négyek, valamint Magyarország és az egykori Jugoszlávia országainak együttműködése tölthet be integratív szerepet. Franciaország és Anglia ebbe már nem nagyon tud beleszólni, ma elég nagyok a saját gondjaik.

Az Egyesült Államok, Oroszország és Kína egyelőre nem jelentenek közvetlen veszélyt a közép-európai integrációra. A térség országainak ugyanakkor tanácsos szorosan figyelemmel követi az előretörésüket Közép-Európában, és közös stratégiát alkotni velük szemben. Mindenképpen naiv lenne feltételezni, hogy a három nagyhatalom geopolitikai érdekei teljesen egybeesnek a közép-európai országok érdekeivel.

Németország, amely geopolitikailag kétségtelenül Közép-Európa része, egyelőre ugyanolyan kevés érdeklődést mutat az iránt, hogy visszaszerezze évszázadokon át betöltött szerepét a térségben, mint hogy nyílt vezető szerepet vállaljon Európában. Többet foglalkozik a német–francia tengellyel, mint a Közép-Európa-koncepciókkal és Németország térségbeli szerepével. A Franciaország iránti vonzalom, valamint az egykori keleti blokk országaival szembeni arrogancia ugyanakkor elég rövidlátó stratégiának tűnik a Brexit utáni Európában.

Németországnak csak meg kellene fognia keleti partnerei kinyújtott kezét. Ezen országok vezetői elég bölcsek ahhoz, hogy minden, Németország irányából elszenvedett megaláztatás ellenére se veszélyeztessék verbális válaszcsapásokkal Németország esetleges részvételét egy lehetséges közép-európai együttműködésben.

Mi több: ha megnézzük azokat az elsősorban Magyarország ellen irányuló, keserves támadásokat, amelyek Merkel kancellár jóváhagyása nélkül elképzelhetetlenek, akkor a magyar kormányzati szereplők pátoszos üzenetei Merkel és a CDU felé már-már alázatosnak tűnnek. Pedig arról tanúskodnak, hogy a magyar félnek kiváló stratégiai érzéke van. Türelmesen vár.

Tény, erős Közép-Európa nélkül nincs erős Európa. Bizonyos az is, hogy Közép-Európa országainak saját kezükbe kell venniük a sorsukat, ha több mint száz év után többé nem labdák, hanem végre megint játékosok akarnak lenni. Magyarország ebben a folyamatban továbbra is fontos integratív szerepet játszhat. Az, hogy pillanatnyilag a térség sok országának vezetői politikailag egy hullámhosszon vannak, óriási és ki tudja meddig fennmaradó lehetőség. Elszántan kell élni vele.

(A szerző a Budapester Zeitung főszerkesztője)

Kapcsolódó írásaink

Nagy Ervin

Nagy Ervin

Brüsszel bújtatott pártfinanszírozása

ĀAz uniós költségvetés csaknem 841 millió eurót (mintegy 290 milliárd forint) kíván a következő hét évben az arra „érdemes” civil szervezetek közt szétosztani

Domonkos László

Domonkos László

Kun wellness, amcsi háború

ĀKisújszállás a Nagykunság szívében fekszik, a 4-es számú főút és a Budapest–Debrecen–Nyíregyháza-vasútvonal mellett, Szolnoktól keletre vagy negyven kilométerre

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom