Nagy Ervin

Vélemény és vita

Széteső szivárványkoalíciók

Amit a rombolás vágya szült világra, az szükségszerűen odavész, így hagy maga után káoszt az Orbán-fóbia mentén összefogott ellenzék

Az ősszel több helyütt is „sikeresnek” bizonyult összellenzéki összefogás ideája recseg és ropog – leginkább ott, ahol alkotni kellene. Azon településeken, ahol a zsebnácik, az utódpárt utódai, a hirtelenzöldek, a szemtelen hipszterek és a Gyurcsány Ferencet vakon követő hívek – köpve a politikai moralitásra – összeálltak, és az emberek rossz közérzetét, mindennapi dühét, a világ folyásával kapcsolatos zsörtölődését a miniszterelnökre fogták (lásd: „Arról is Orbán Viktor tehet, ha esik délben az eső” kampányt!).

Miután pedig a protestattitűddel győzedelmeskedtek, egymást is meglepve, ott találták magukat, ahol nem csupán rombolni, hanem alkotni is kellene. Azt pedig nem tudnak. Nincs hozzá szellemi tőkéjük, mérhetetlen stupiditás jellemzi tetteiket, és úgy általában, alkalmatlanok minden alkotó szándékra. A természettudományos logika néha a társadalomtudományokban is működik. Léteznek ugyanis olyan élőlények, amelyek csak addig élnek, amíg a gazdatest is lélegzik. Ha utóbbi elpusztul, akkor az előbbi is megszűnik létezni. A magyar belpolitika mai állására lefordítva: ha a Fidesz- vagy az Orbán-fóbia megteremti az összefogást, amely sikeresnek bizonyul, és hatalomra kerül egy-egy településen, akkor az együttműködés további létezése nincs biztosítva. Amíg a gyűlölet közös élmény, addig kéz a kézben jár az ellenzék, amint azonban építkezni kellene, megáll minden tudományuk. Talán mert a gyűlölködésen kívül mást nem akarnak, de az is lehet – és ez a rosszabb forgatókönyv –, hogy nem is tudnak. Így vagy úgy, de egyre több településen is azt tapasztalhatjuk, hogy ha a szivárványkoalíciónak vezetnie kellene egy közösséget, akkor megtorpan a progresszív szellem. Mert az általuk képviselt progresszió nem más, mint a rombolás progressziója.

Az őszi választások óta eltelt időben több olyan ellenzéki vezetésű településen, ahol a gyűlölködésből fogant összefogás vezetett „sikerre”, láthatjuk azt, hogy nem tudnak a különböző ideológiájú és más-más mögöttes érdekkel életre hívott törpepártok együtt dolgozni. A pandémia alatti különleges jogkörökkel felruházott polgármestereket diktatórikus vezetéssel, önkényes döntésekkel és korrupcióval vádolják szövetségeseik. Az eddig egységes frakciók osztódni kezdtek – sokszor teljesen kiszámíthatatlan módon. Van, ahol „csak” az előre kódolt ideológiai különbségek miatt, és van, ahol gazdasági érdekek mentén. Utóbbi sokszor inkább nevezhető a „koncon való marakodásnak”.

Gödön például a Demokratikus Koalíció a Jobbikkal összefogva fordult szembe a momentumos polgármesterrel – ami, valljuk meg, politikai agyrém! Ahogy szürreális az is, hogy Baján azért tiltakozik egy ellenzéki képviselő, aki a Momentumból, a DK-ból, az MSZP-ből, a Jobbikból és a Márki-Zay Péter-féle Mindenki Magyarországért nevű „valamiből” sebtében összerántott Sikeres Bajáért Egyesület színeiben jutott be, hogy a momentumos polgármester kihagyja a képviselőket a város irányításából. De a Szolnoki Többség fantázianevű koalíció (a valóságban a Jobbik, a DK, a MSZP, a Momentum és a Szolidaritás képviselőből összeállt szivárványkoalíció) mára elérte azt, hogy kisebbségbe került a tizennyolc fős testületben. Szalay Ferencet, a Fidesz jelöltjét itt újraválasztották polgármesternek, ugyanakkor a közgyűlésben az ellenzék tíz hellyel többségbe került, mégsem tudott egységesen működni, mert a Szolnok Tévének juttatandó milliókon összerúgták a port.

Budapesten – miután már két kerületi polgármester is átült a szocialista pártból a Demokratikus Koalícióba (nem mellékesen szembeköpve ezzel a választóit) – egyre-másra robbannak ki botrányok az ellenzék vezette kerületekben. Legutóbb Ferencvárosban, amikor a július másodikai képviselő-testületi ülésen napirend előtt az MSZP és a DK bejelentette, hogy többé nem vesznek részt a Baranyi Krisztina polgármestert támogató baloldali összefogásban. Mindez azt jelenti, hogy polgármester elvesztette a közgyűlés többségi támogatását.

Pedig egy-egy ilyen településnek az lenne a hasznos – eltekintve a politikai értékvitáktól és a rombolásban megrekedt pártok szándékától –, ha az ellenzéki együttműködés nem szűnne meg a választási sikerek végével, hanem az önkormányzat irányításának kezdetével tényleg működne. De erre az előzmények miatt semmi esély nincs. A gyűlölet, ami összetartotta őket, amint hatalomra kerültek egy-egy településen, megszűnt összetartó kapocs lenni, amint építkezni kellett volna, elfogyott a szellemi tőke. Már csak két kérdés maradt, amire csak remélni tudjuk, hogy az élet nem ad majd választ. Az első, mennyi helyen okoz még kárt az ellenzéki összefogásban rejlő feszültség és stupiditás? Illetve: mi lenne Magyarországgal, ha ugyanez a szivárványkoalíció alakítana kormányt?

Bízzunk benne, hogy e kérdések csak költői kérdések maradnak.

(A szerző filozófus, XXI. Század Intézet)

Kapcsolódó írásaink

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Igazságtalan osztozkodás

ĀIsmét nagy csörtére készülünk Brüsszellel, hiszen pénteken és szombaton tárgyalnak az európai uniós országok vezetői a koronavírus-járvány hatásainak ellensúlyozását szolgáló helyreállítási alap feltételeiről és elfogadásáról

Bogár László

Bogár László

Csinált Amerika

ĀHamis feltételezésekből hamis következtetések adódhatnak, ami a káosz lejtőjén taszítja egyre sötétebb mélységek felé a jobb sorsra érdemes amerikai társadalmat

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom