Faggyas Sándor

Vélemény és vita

Fordul a hajó

Ezen a világjárvány által beárnyékolt szép nyári napon aligha érdekel sok embert az, hogy milyen világnap van ma, és miért

álláspont

Több mint harminc éve nyilvánította július 11-ét népesedési világnappá az ENSZ, mivel 1987-ben állítólag éppen e napon érte el a Föld lakossága az ötmilliárd főt, s a világnappal fel kívánta hívni a közfigyelmet a népességnövekedésre és az ezzel járó problémákra. A világszervezet ezzel (is) megkésett kissé, hiszen Paul Ehrlich amerikai biológus már húsz évvel korábban közzétette A népesedési bomba című híres könyvét, amely bolygónk túlnépesedésének veszélyeire figyelmeztetett. Nem sokkal utána Konrad Lorenz Nobel-díjas osztrák biológus a civilizált emberiség „nyolc halálos bűne” közül a túlnépesedést nevezte az első számúnak.

Vajon mit mondanának ma, ha látnák az azóta bekövetkezett népességrobbanást? Ötven évvel ezelőtt, 1970-ben még 3,7 milliárd ember élt a Földön, ma pedig már több mint kétszer annyian vagyunk. Hihetetlen, de igaz: 1987 óta tizenkét évenként egy-egymilliárddal többen lettünk, s 2023-ban átlépjük a nyolcmilliárdos szintet. A demográfusok egy része azt jósolja, hogy várhatóan az évszázad közepétől lelassul a népességnövekedés üteme, és 2100 táján tetőzik tizenegymilliár­dos szinten. Másik részük viszont arra figyelmeztet, hogy bolygónkon egyszerre tapasztalható a demográfiai dagály és apály. Aggasztóan gyors népességnövekedés zajlik a legelmaradottabb, legszegényebb afrikai és ázsiai országokban, míg például a jóléti és elöregedő Európában a lakosságszám (egyelőre) csak a külső bevándorlás miatt nem csökken. Míg a világon a nők átlagosan két és fél – Afrikában öt – gyereket szülnek életük folyamán, Európában csak másfelet! Kontinensünk egyetlen országa sem éri el a népesség biológiai fenntartásához szükséges 2,1-es teljes termékenységi arányszámot.

Ezért joggal mondta Orbán Viktor a szerdai online nemzetközi konferencián, hogy „Európa visszavonu­lóban van”, mert rosszabbul teljesít többek között a reprodukciós ráta tekintetében is. Az Európai Bizottság nemrég közzétett jelentése is elismeri, hogy az alacsonyabb születési ráták miatt Európa egyre csökkenő arányt képvisel a világ összlakosságában: míg 1970-ben még tizennyolc, ma már kevesebb mint tíz, 2070-ben pedig előreláthatóan csupán négy százalékát teszi ki. Hacsak nem változik meg lényegesen a nők és férfiak gyermekvállalási hajlandósága és a kormányok családpolitikája, teszem hozzá. A miniszterelnök szerint e tekintetben is megosztott Európa: a liberális, baloldali elképzelés a multikulturalizmust, a migrációt támogatja – ez család- és nemzetellenes. A másik elképzelés alapja az örökölt keresztény kultúra, s ez elkötelezett a családok mellett és a nemzeti identitást értékként kezeli.

A népességfogyást illetően hazánk sem kivétel. Abban azonban igen, ahogyan a magyar kormány – immár tíz éve – igyekszik azt lassítani. Orbán Viktor a 2017. májusi II. Budapesti Demográfiai Fórumon hirdette meg a 2030-ig elérendő demográfiai fordulatot, s másfél éve az ezt szolgáló családvédelmi akciótervet, amely a múlt év közepén indult el. A kormány egy év alatt kétszázezer családnak segített valamely új támogatási formával, s jövőre tovább, 2300 milliárd forintra nő a családok támogatására jutó költségvetési összeg, ami két és félszerese a 2010. évinek. Ennek köszönhetően rég nem látott házasságkötési láz tört ki hazánkban, s idén az első öt hónapban a múlt évinél öt százalékkal több gyermek született. Bár a demográfia olyan, mint egy nagy óceánjáró, amely csak lassan fordul, ma már jól látható, hogy a mi hajónk nem hátra, hanem előre megy.

(A szerző lapszerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Kiváltságok

ĀVadászünnep képsorai peregnek a szemem előtt, szebbnél szebb agancsokra közelít a kamera, én mégis a vadászokat nézem, akik gyönyörű uniformisban sétafikálnak a kiállított trófeák között

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Térden állva

ĀTérden állva, csak térden állhatsz. Ígéret? Komédia! Gyalog sétáltam át a Lánchídon, őszi vasárnapon