Nagy Ervin

Vélemény és vita

Vajon a mi életünk is számít?

A globális kultúra (?) mindent átfonó szövetének köszönhetően megjelent a bűntudatexport, ami az amerikai liberálisok érzületét viszi szerte a világ erre érzékeny lakosságának. Így az elképzelt rendszerszintű rasszizmus rendszerszintű bűntudatot ébreszt

Miközben megdöbbentő gyűlölet- és bűntudatexport szeli át a világot, a Black Lives Matter (Fekete életek számítanak) mozgalom mindent elborít, addig jogosan motoszkál bennünk a kérdés: vajon a békére vágyók élete (is) számít? Mit kell tennie egy törvénytisztelő, jámbor polgárnak azért – bőrszíntől függetlenül –, hogy minden celebritás, sztár, youtuber, vlogger, influenszer és „miegymás” kimondja, a békés emberek élete (is) számít? Ha a rendszerszintű rasszizmus vélelmezése miatt városokat gyújtanak fel, akkor mit kell tennie azoknak, akikben a rasszizmusnak még csak a gondolata sem merült fel, azért hogy ne kelljen a semmi miatt szégyenkezniük, illetve békésen és boldogan élhessenek saját közösségeikben? Mi az, amit meg kell cselekedniük azért, hogy bátran kimondhassák ők is, hogy bizony az ő életük (is) számít?

Mély repedés jelent meg a nyugati civilizáció egyébként is gyenge falain akkor, mikor az Egyesült Államokban engedélyezték, hogy az Antifa és más anarchista, ultrabalos „terrorszervezetek” (vissza)éljenek gyülekezési jogukkal, amely szent és sérthetetlen egy liberális demokráciában, bármilyen céllal nyilvánuljon is meg. Az utcára vonuló tömegek egyre erőszakosabban kezdtek el viselkedni az amerikai nagyvárosokban a vélelmezett rendszerszintű rasszizmus miatt – pedig olyan egyedi és konkrét esetről volt szó, amely sajnos mindennapos az országban, függetlenül attól, hogy milyen bőrszíne van a rendőrnek és milyen a bűnözőnek, vagy éppen egy szégyenletes túlkapás áldozatának. De mégis országos, majd globális mozgalom alakult ki. Egy hangos kisebbség – látszólag megdöbbentő erővel – világméretű indulatokat gerjesztett. Ha azonban a nagyítónk lencséjét elfordítjuk a nyilvánvalóan értelmetlen erőszaktól, az idiotizmus határát súroló szobordöntögetésektől, a jogos felháborodást keltő atrocitásoktól és a csőcselék fosztogatásától, majd a politikai érdekek felé fókuszálunk, akkor érthetővé válik az érthetetlen is. Meglátjuk azt a mérhetetlen hatalmi vágyat, amelyek az álszent célok mögé bújva irányítja a forradalmi folyamatokat.

Az ultrabaloldali, anarchista meggyőződés arról, miszerint Amerikában rendszerszintű a rasszizmus, paradigmává vált, ami teljes meghasonlást fog eredményezni és elfogadhatóvá teszi minden demok­rata szavazónak a Bernie Sanders-féle szocializmust, a Joe Biden által képviselt neoliberális elveket és a Soros-féle nyitott társadalmat, pontosabban ennek keverékét, ami maga a ma uralkodó progresszivitás felsőfoka. Mert hiába feszül megoldhatatlan ideológiai ellentét a klasszikus liberális politika és az egalitárius eszmék közt, van valami, ami mégis képes felülírni minden elméleti vitát. Ez pedig a közös ellenség, amit a Black Lives Matter mozgalom jelölt meg. A közös ellenség felvázolása (ebben az esetben a vélelmezett rendszerszintű rasszizmus) egybekovácsolta a liberálisokat és az egalitárius (egyenlőség) eszményben hívőket. A gordiuszi csomót, amely egy évszázada kibogozhatatlan módon választotta el a szocialistákat a liberálisoktól a bűntudat kultúrája ismét szétvágta (volt már rá példa…). Az egyenlőség vitája a végtelen szabadsággal ismét háttérbe került, maradt a kieszelt ellenségkép és az emberi bűntudatot keltő kulturális nyomás.

A filozófiai elmélkedés közben azonban nem lehet nem észrevenni és figyelmen kívül hagyni néhány tényt. Nem mellékes, hogy az Egyesült Államok elnökválasztás előtt áll. Hogy Trump továbbra is útjában áll a liberális hegemóniának. Hogy
George Soros milliókkal pénzeli a Black Lives Matter mozgalmat támogató civilszervezeteket. Hogy minden világmegváltó balos és libe­rális utópikus gondolat belefér ebbe a most már nyíltan fegyveres, ez idáig inkább szellemi háborúba.

De nem csupán az Amerikai Egyesült Államokról van már szó.

A globális kultúra (?) mindent átfonó szövetének köszönhetően megjelent a bűntudatexport, ami az amerikai liberálisok érzületét viszi szerte a világ erre érzékeny lakosságának.

Így az elképzelt rendszerszintű rasszizmus, amely rendszerszintű bűntudatot ébreszt az amerikai (leginkább fehér bőrű) közép- és a felső-középosztálybeli szabadelvű polgárok lelkében, szép lassan szétáramlik a mediatizált világnak és
az új „szellemi tekintélyeknek”, a celebeknek, az influenszereknek és miegymásoknak hála az egész nyugati civilizációban.

(A szerző filozófus, XXI. Század Intézet)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Undor

ĀFricska. Egy magára valamit adó polgári-konzervatív lap óvatosan bánik a jelzős szerkezetekkel, ezért ha egy mód van rá, próbál visszafogottan fogalmazni. Most nincs rá mód

Bán Károly

Bán Károly

Baloldali módszerek

ĀBotka jégtömbjei tovább nőnek, a bíróságokba vetett közbizalom meg olvadozik. Kétségtelen, a baloldal módszereit ettől függetlenül ismerjük

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom