Veczán Zoltán

Vélemény és vita

Találós kérdések extrákkal

Hazánk sem maradhat ki az amerikai importból, de történtek csodák is: egyes sajtótermékek 2006 októbere, azaz tizennégy év után felfedezték, hogy a nem halált okozónak szánt rendőrségi eszközök – gumilövedék, könnygáz – is veszélyesek

Kedves olvasónk, minden bizonnyal ön is érdeklődve figyeli a minneapolisi George Floyd halála után kirobbant tiltakozásokat és az arra adott rendőri s nem utolsósorban politikai-ideológiai reakciókat. Mi most szeretnénk lehetőséget adni önnek arra, hogy tesztelje tudását a témában egy feleletválasztós kvíz segítségével. Kezdjünk is bele!

Milyen okok vezettek oda, hogy George Floyd rendőri intézkedés alá került?

a) Éppen egy nyugdíjasotthonba tartott hozzátartozók nélkül maradt idős embereket meglátogatni, amikor véletlenül sárga lámpánál ment át egy zebrán, és lefülelték.

b) Fekete aktivistaként követelte közössége számára az oktatás minőségének javítását a városháza előtt, eközben szóváltásba keveredett egy rendőrrel.

c) Totálisan beállva hamis pénzzel akart fizetni egy dohányboltban, majd elmenekült, ezután hívták ki rá a rendőrséget – Floyd egyébként korábban többszörösen elítélt, erőszakos bűnöző volt, évtizedes kriminalisztikai múlttal, fegyveres rablással, amelynek során egy terhes nő hasához is fegyvert nyomott.

Milyen lépések történtek azután, hogy a Floydot igazoltató rendőrök egyike percekig térdelt az elfogott férfi nyakán, aki utóbb a kórházba szállítása során emiatt elhunyt?

a) Kitüntették a rendőröket a kemény fellépésért.

b) Megpróbálták eltussolni az ügyet.

c) Eljárás alá vonták az érintett egyenruhásokat, a túlkapásért leginkább felelős rendőr, Derek Chauvin akár negyven év börtönnel nézhet szembe.

Milyen módon emlékeztek meg George Floyd haláláról az amerikai városokban?

a) Gyertyás felvonulással hajtottak fejet az áldozat előtt.

b) Az utcára vonultak, békésen, de határozottan tiltakoztak az egyébként nyilvánvalóan meglévő rasszista rendőri gyakorlat ellen, és felszólították a rendőrség vezetőit arra, hogy gondoskodjanak arról, hogy úgy módosítsák az őrizetbe vételi eljárás lépéseit, hogy soha többet ne fordulhasson elő hasonló senkivel.

c) A Black Lives Matter (a Fekete Életek Számítanak) mozgalom nevét skandálva Washingtontól Los Angelesig hetvenöt városban boltokat fosztottak ki, és gyújtottak fel, szétverték az épületeket, összecsaptak a rendőrökkel, megöltek egy egyébként fekete exrendőrt, felgyújtottak egy rendőrőrsöt.

A legutóbbi felmérés szerint az ország lakosságának hatvannégy százaléka valamilyen szinten szimpatizál a tüntetők vagy zavargók tevékenységével. Milyen bánásmódban részesül az, aki a tiltakozás más formáját preferálná, netán hangot ad annak a meggyőződésének, hogy
a polgárjogi aktivizmus nem feltétlenül kellene, hogy kontrollálatlan erőszakba forduljon?

a) Amerika a szólásszabadság hazája, természetesen mindenki elmondhatja a véleményét következmények nélkül.

b) Amerika a szólásszabadság hazája, de bizonyos keretek között: természetesen bárki elmondhatja a véleményét, de a kiélezett jelenlegi helyzetben a gyűlöletbeszédre – például a fehér felsőbbrendűség hirdetésére – a szokottnál éberebben csapnak le az erre szakosodott hatóságok.

c) Amerika a szólásszabadság hazája, de amennyiben valaki fel meri emelni a szavát a fosztogatások és az erőszak ellen, ha híresség, búcsúzhat a jó hírétől, ha pozícióban van, az állásától, mert nyilvános verbális megkövezés vár rá, jellemzően politikai nyomásgyakorló csoportok és saját konkurensei által.

Milyen módon jelezték szolidaritásukat az elhunyttal és a tüntetőkkel a különféle hírességek, félhírességek a nyilvánosságban?

a) Sehogy, tekintettel arra, hogy nyomozati, utóbb vádemelési szakaszban van George Floyd halálának ügye, és a celebek felelősségük tudatában ennek végéig legfeljebb általános üzenetekre szorítkoztak az összefogás, a szeretet és a megbékélés témakörében

b) A hatósági gyakorlat egészét kritizálták, felszólítva a döntéshozókat arra, szakemberekkel dolgoztassanak ki a jelenleginél biztonságosabb előállítási metódust – közben természetesen elítélték az utcai erőszakot.

c) Egymásra licitálva cserélték profilképeiket feketére, mentették fel passzív-agresszív kinyilatkoztatásaikban a tüntetőket az elkövetett bűncselekményeik alól, egyenlőségjelet téve a rasszizmus ellen tüntetők és a vandálok közé, és lincselték meg fajgyűlöletet kiáltva azokat, akik az All Lives Matter (Minden Élet Számít) szlogent kezdték terjeszteni
(a Black Lives Matter természetesen nem kirekesztő).

Nem árulok zsákbamacskát: aki az utóbbi időkben figyelte a tengerentúlról érkező híreket, láthatta, hogy minden esetben a c) válasz a helytálló.

Mindezzel természetesen nem állítom, hogy Derek Chauvin helyesen tette, amit tett, sőt. Az áldozat által fogyasztott drogok és a rendőri brutalitás együttesen odáig vezetett, hogy meghalt egy ember, aki nem hogy nem veszélyeztette a rendőrök életét, de még csak fizikailag nem is fenyegette az egyenruhásokat, valószínűleg csak a szokásos előállítós műsorát játszotta el azzal, hogy lefeküdt a földre, és nem volt hajlandó beszállni a rendőrautóba. Megengedhetetlen és tragikus dolog ez.

Azt sem állítom, hogy Floyd bűnözői múltja miatt „megérdemelte” volna, hogy végezzenek vele a rendőrök. Az emberi élet értéke mindenek felett áll, és az emberi jogok is megilletnek mindenkit, méghozzá emberi minőségétől függetlenül: az, hogy bűnöző volt, éppolyan irreleváns ebből a szempontból, mintha olyan jó ember lett volna, amilyennek az őt lassan szentté avató közösségi pszichózis be szeretné állítani. A róla szóló írásokat olvasgatva a valóság valahol a kettő között lehet: voltak nagyon meredek ügyei, amelyek után a javulás útjára léphetett, de a koronavírus-járvány miatt elvesztette a munkáját, és visszacsúszott – ekkor hibázott, és bekövetkezett a tragédia.

Nem gondolom, hogy az intézkedő rendőröket fel kellene menteni – éppen elég eltusolt rendőrségi ügy van Amerika-, sőt világszerte, ami megengedhetetlen –, Floyd halálának mediatizálása talán hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben szigorúbban betartassák a rend őreivel az előírásokat, vagy jobbakat dolgozzanak ki. Viszont ezúttal semmi ilyen nem történt, még kísérlet sem volt rá: Derek Chauvin ellen szándékos emberölés a vád, társai pedig bűnrészesként várják az ügy kimenetelét, ami valószínűleg sok-sok év börtön lesz – mint az egyik, „nincs másik” magyar hírportál kárörvendve megjegyezte, a vádlott jelenleg is színes bőrű gyilkosok és erőszaktevők között van őrizetben.

Azt sem állítom, hogy a tüntetések véleményem szerint ne lennének jogosak: Floyd halála felszínre hozott számos olyan problémát, amely mélyen áthatja az amerikai társadalmat, beleértve a rendőri erőszakot, a rasszizmust, tömegek – a járványidőszak alatt – igencsak megrendült egzisztenciáját, és hát nem utolsósorban azok frusztrációját, akik nem a Trump-adminisztrációt látnák szívesen hatalmon. A mód viszont, ahogy tiltakoznak, bármilyen nemes ügyet besározna: a vandálkodás, tömeges gyújtogatás és – igen – a fehérellenes rasszizmus, miközben nem egy felvételről az ember azt hinné, a tíz éve polgárháborúban vergődő Szíria valamelyik fronttelepüléséből lát vágóképeket, nem a világbéke fölött csendőrködő szuperhatalom nagyvárosaiból.

A legfurcsább jelenetek játszódnak le kaotikus összevisszaságban, de alkalmasan mindenesetre arra, hogy mindenki a maga narratíváját támaszthassa alá vele. Van itt fiatal fekete nő, aki a New Yorkban tomboló vandálokat küldi melegebb éghajlatra, mondván, ha a feketék élete számít, akkor mi van azokkal, akiket ezrével ölnek meg a saját közösségükben a szintén fekete bandák, egy másik fekete férfit azért gyaláznak a vegyes színű tüntetők, mert „ő is fekete, mit keres itt a fehér ember boltját védve”, egy harmadikat meg azért, mert megölelte a rendőröket. Közben Miamiban a rendőrök nyilvános térdeléssel kérnek bocsánatot a rendőri erőszakért, aminek nagy ölelkezés lesz a vége, másutt fellöknek egy hetvenöt éves bácsit, akit vérben fekve hagynak hátra, kerülnek ki, és pörögnek a higgadt rendőröknek nekirontó zavargók és a békés tüntetőknek nekirontó rendőrök képei is a médiában. De külön szép a kép a fekete rendőrnek beintő fehér antifasisztáról vagy a megállított kamiont megrohanó hordáról, a kirakatokat módszeresen betörő emberekről, a rendőri ütlegekkel megfékezett fosztogatóról egy luxusboltban, akinek a társai a kirakaton kívülről skandálják, hogy „police brutality!” – a tüntetők egyébként jókora része láthatóan nem fekete, de ugyanazzal vagy még nagyobb vehemenciával veti bele magát a pusztításba. Természetesen feltűnnek a fekete felsőbbrendűség harcosai is, és – hogy kiegyenlített legyen a küzdelem – a Nemzeti Gárda rendpárti fegyveresei is.

Mindezek mellett igen érdekes, ahogy azokkal bánnak, akik az együttérzés kifejezése mellett felszólalnak az értelmetlen rombolás ellen: a The Philadelphia Inquirer című lap főszerkesztőjének például azért kellett lemondania, mert cikket merészelt megjelentetni a szétvert üzletekről Buildings Matter, Too (Az épületek is számítanak) címmel. Stan Wichnowski hiába kért elnézést másnap, harminc ott töltött év ide, Pulitzer-díj oda, le kellett mondania, hogy kiengesztelje a morális ítélőszéket. Hasonlóképpen járt Aleksandar Katai szerb származású Los Angeles-i focista, akinek a felesége becsmérlő megjegyzést tett saját közösségi oldalán szerbül a tüntetőkre – a legszebb balkáni vérbosszú (vagy sztálini önkritika?) jegyében, ezért a Los Angeles Galaxy Katait előbb bocsánatkérésre és elhatárolódásra kötelezte a saját feleségétől, aztán kirúgta.

De az sem elég, ha az ember csendben marad: terjed a White Silence Is Violence (a fehér hallgatás erőszak) szlogen, azaz már kötelező a megfelelő módon kiállni is, különben eleve erőszakot követ el az ember. Louis Hamilton Forma–1-es versenyző számon kérte és előcitálta fehér sporttársait, amiért némák maradtak, ők pedig siettek megnyilvánulni az ügyben, mielőtt rájuk sütik a bélyeget. Büntetlenül egyvalaki szólalhatott csak fel az erőszak ellen, becsületére legyen mondva, ez éppen Floyd egyik testvére volt.

Természetesen Európa sem maradhat ki az amerikai importból, így hazánk sem: volt itthon is BLM-felvonulás a rasszizmus ellen békejellel meg térdeléssel, a Facebook-esemény tanúsága szerint három itt élő külföldi szervezésében, szerencsére az amerikainál békésebb módon, és meglepő, de történtek csodák is: egyes magyar sajtótermékek például 2006 októbere, azaz tizennégy év után felfedezték, hogy a nem halált okozónak szánt rendőrségi eszközök – gumilövedék, könnygáz – is veszélyesek.

Mindent egybevetve, a legsommásabban az egész helyzetet szerintem eddig egy internetes mém foglalta össze. Ennek szövege így hangzik: „1. A tüntetőknek van okuk tüntetni, 2. azok az emberek, akik fosztogatnak, lerombolnak mindent, és provokálják a rendőröket, pöcsök, 3. azok a rendőrök, akik erőszakot alkalmaznak a békés tüntetők ellen, szintén pöcsök.” Én a magam részéről ezzel mélységesen egyet tudok érteni.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Kalkutta Európában

ĀA visegrádi négyek, Szlovénia, Észtország és Lettország a múlt héten levélben jelezte az Európai Bizottságnak, hogy inkább ne is próbálkozzanak megint a migránsok kötelező elosztásával, mert úgysem fognak belemenni

Kiss Antal

Kiss Antal

Trianoni tizenhat diófa

ĀJuliska néni mindannyiunkat tanít, mert igazságot nem lehet csinálni. Nem akarunk mi száz éve igazságot csinálni? Beláthatjuk, nem tudunk, se a ma történéseiből, se a száz évvel ezelőttiből. Aztán el is igazít bennünket: „Keressék az Istent!”

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom