Faggyas Sándor

Vélemény és vita

Karantén (13.)

De nagy kérdés, hogy van-e, lehetséges-e a visszatérés a járvány előtti megszokott élethez, vagy alkalmazkodnunk kell a sokat emlegetett, bár még jórészt ismeretlen „új normalitáshoz”

álláspont

Január 25-én a megyefőnöki hivatal bejelentette: „a ragály megfékezettnek tekinthető”, s egy szép feb­ruári hajnalon végre megnyíltak a város kapui – Orán lakói tíz hónap elteltével megszabadultak a karanténból, amit a pestis miatt rendelt el a hatóság. Az algériai francia városban nagy örömünnepeket rendeztek, a polgárok azt hitték: a pestis ahogy jött, úgy távozik, s minden ott folytatódik, ahol a járvány kitörésekor abbamaradt.

A példázatértékű történet a 20. század egyik legfontosabb szépirodalmi, egyben (erkölcs)filozófiai művében olvasható. Camus regénye látszólag boldogan végződik – Orán lakóinak többsége túlélte a pusztító járványt –, mégsem nyújt vigaszt. Nem csak azért, mert „a pestis bacilusa sohasem pusztul el, sem el nem tűnik”, s a halálos kórt hordozó patkányok bármikor ismét előbújhatnak. Még inkább azért nem, mert a következő csapás az embereket ugyanúgy készületlenül találja majd, hiszen „az emberek szíve mit sem változik” – az emberek úgy éreznek, gondolkoznak és cselekednek, mintha semmi nem változott volna.

Mintha mi is hasonló helyzetben és állapotban volnánk ma, mint nyolcvan éve az orániak. A regény végkifejletével szemben azonban a mostani világjárvány aligha múlik el nyomtalanul. Nemcsak az általa okozott, kilencven éve nem tapasztalt súlyos gazdasági válság miatt, de azért sem, mert egész Európában, így nálunk sem „tekinthető megfékezettnek a ragály”. Ugyanakkor, bár még sok helyen tovább pusztít a világjárvány, Euró­pa-szerte már fokozatosan lazítják, enyhítik a márciusban elrendelt szigorú korlátozásokat. Júniustól mindenki a normális egyéni, családi és közösségi élet újranyitását, a gazdaság, a termelés és a szolgáltatások, köztük a turizmus, vendéglátás újraindítását várja.

De nagy kérdés, hogy van-e, lehetséges-e a visszatérés a járvány előtti megszokott élethez, vagy alkalmazkodnunk kell a sokat emlegetett, bár még jórészt ismeretlen „új normalitáshoz”.

A veszélyhelyzet és a rendkívüli jogrend hamarosan véget ér nálunk, mert, mint Orbán Viktor tegnapi rádióinterjújában megerősítette, Magyarország sikeresen – és a nyugat-európaiaknál jobban – védekezett a járvánnyal szemben, az első csatát megnyertük. Hazánk azon kevés ország közé tartozik, ahol a tömeges megbetegedések időszaka nem következett be. Az élet mégsem folytatódhat úgy, ahogy március 4-e, a koronavírus-fertőzés hazai megjelenése előtt megszoktuk, hiszen a vírus itt van, itt cirkulál köztünk, nem múlt vagy pusztult el: mindennap fertőz és öl, bár egyre lassuló ütemben és kisebb számban. Ezért a kormány fenntartja a járványügyi készültséget, és velünk maradnak az immár nem rendkívüli, hanem rendes szabályok: a személyek közötti fizikai távolságtartás, a maszkviselés, a fertőtlenítés – általában a megfontolt, óvatos, nemcsak magunkra, hanem egymásra is vigyázó, felelős magatartás. A kijárási korlátozások egy része (pél­dául idősotthonok, kórházak) érvényben marad, megmarad a vásárlási idősáv a 65 év felettiek számára, és még egy ideig várni kell a határátlépési korlátozások teljes megszüntetéséig.

Ezen a hétvégén nemcsak a mindennapi élet újranyitására, hanem még inkább pünkösdre, a Szentlélek eljövetelére, kiáradására várunk. A lelki újjászületés isteni adománya, ahogy kétezer éve elsőként Jézus tanítványainak, számunkra is lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk eddigi gyengeségeink, hibáink, bű­neink karanténjából, s az erő, szeretet és józanság lelkével megtelve mindent újrakezdjünk. Ám ahhoz, hogy megváltoztassuk az életünket, először a szívünkben kell megváltoznunk.

(A szerző lapszerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Kézjegyek

ĀÉl Nyíregyházán egy festőművész, akit különleges adottsággal áldott meg a Teremtő: mindenkor le tudja másolni híres emberek aláírását oly módon, hogy kétség nem fér az eredetiséghez

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Visszajáró dallamok

ĀA teljességnek átadni magunkat egy érzésben, gondolatban, egy esemény fontosságának felismerésében, hitben, milyen elviselhetetlenül nehéz!

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom