Karantén (13.)

Január 25-én a megyefőnöki hivatal bejelentette: „a ragály megfékezettnek tekinthető”, s egy szép feb­ruári hajnalon végre megnyíltak a város kapui – Orán lakói tíz hónap elteltével megszabadultak a karanténból, amit a pestis miatt rendelt el a hatóság. Az algériai francia városban nagy örömünnepeket rendeztek, a polgárok azt hitték: a pestis ahogy jött, úgy távozik, s minden ott folytatódik, ahol a járvány kitörésekor abbamaradt.

A példázatértékű történet a 20. század egyik legfontosabb szépirodalmi, egyben (erkölcs)filozófiai művében olvasható. Camus regénye látszólag boldogan végződik – Orán lakóinak többsége túlélte a pusztító járványt –, mégsem nyújt vigaszt. Nem csak azért, mert „a pestis bacilusa sohasem pusztul el, sem el nem tűnik”, s a halálos kórt hordozó patkányok bármikor ismét előbújhatnak. Még inkább azért nem, mert a következő csapás az embereket ugyanúgy készületlenül találja majd, hiszen „az emberek szíve mit sem változik” – az emberek úgy éreznek, gondolkoznak és cselekednek, mintha semmi nem változott volna.

Mintha mi is hasonló helyzetben és állapotban volnánk ma, mint nyolcvan éve az orániak. A regény végkifejletével szemben azonban a mostani világjárvány aligha múlik el nyomtalanul. Nemcsak az általa okozott, kilencven éve nem tapasztalt súlyos gazdasági válság miatt, de azért sem, mert egész Európában, így nálunk sem „tekinthető megfékezettnek a ragály”. Ugyanakkor, bár még sok helyen tovább pusztít a világjárvány, Euró­pa-szerte már fokozatosan lazítják, enyhítik a márciusban elrendelt szigorú korlátozásokat. Júniustól mindenki a normális egyéni, családi és közösségi élet újranyitását, a gazdaság, a termelés és a szolgáltatások, köztük a turizmus, vendéglátás újraindítását várja.

De nagy kérdés, hogy van-e, lehetséges-e a visszatérés a járvány előtti megszokott élethez, vagy alkalmazkodnunk kell a sokat emlegetett, bár még jórészt ismeretlen „új normalitáshoz”.

A veszélyhelyzet és a rendkívüli jogrend hamarosan véget ér nálunk, mert, mint Orbán Viktor tegnapi rádióinterjújában megerősítette, Magyarország sikeresen – és a nyugat-európaiaknál jobban – védekezett a járvánnyal szemben, az első csatát megnyertük. Hazánk azon kevés ország közé tartozik, ahol a tömeges megbetegedések időszaka nem következett be. Az élet mégsem folytatódhat úgy, ahogy március 4-e, a koronavírus-fertőzés hazai megjelenése előtt megszoktuk, hiszen a vírus itt van, itt cirkulál köztünk, nem múlt vagy pusztult el: mindennap fertőz és öl, bár egyre lassuló ütemben és kisebb számban. Ezért a kormány fenntartja a járványügyi készültséget, és velünk maradnak az immár nem rendkívüli, hanem rendes szabályok: a személyek közötti fizikai távolságtartás, a maszkviselés, a fertőtlenítés – általában a megfontolt, óvatos, nemcsak magunkra, hanem egymásra is vigyázó, felelős magatartás. A kijárási korlátozások egy része (pél­dául idősotthonok, kórházak) érvényben marad, megmarad a vásárlási idősáv a 65 év felettiek számára, és még egy ideig várni kell a határátlépési korlátozások teljes megszüntetéséig.

Ezen a hétvégén nemcsak a mindennapi élet újranyitására, hanem még inkább pünkösdre, a Szentlélek eljövetelére, kiáradására várunk. A lelki újjászületés isteni adománya, ahogy kétezer éve elsőként Jézus tanítványainak, számunkra is lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk eddigi gyengeségeink, hibáink, bű­neink karanténjából, s az erő, szeretet és józanság lelkével megtelve mindent újrakezdjünk. Ám ahhoz, hogy megváltoztassuk az életünket, először a szívünkben kell megváltoznunk.

(A szerző lapszerkesztő)