Kacsoh Dániel

Vélemény és vita

Liberális emberkísérletek

Miközben a Pesti úti idősek otthonában több mint harmincan meghaltak, vélhetően a fenntartói mulasztások következtében, a mindig mosolygós főpolgármester elterelő hadműveletbe fogott, ám a vége ennek is alighanem csúfos kudarc lesz

álláspont

Jóemberkedés – szokták mondani azokra a liberálisokra, akik borzasztó önzetlennek akarnak tűnni, Teréz anyát is megszégyenítő leereszkedéssel fordulva az elesettek és a nehéz sorsúak felé, miközben dantoni gőggel néznek körbe eszmei és politikai riválisaikon, mondván, azok mind érzéketlenek. Jellemzője még ennek a szentimentális páváskodásnak, hogy az ötletek – legalábbis itthon – mindig a körúton belül születnek, általában tiszavirág-életűek, a realitásokkal nem számolnak, s megvalósulásuk esetén még nagyobb károkat okoznak, mint amennyi erkölcsi vagy bármilyen más hasznot.

Iskolapéldái e műfajnak a „fogadj be az otthonodba vadidegen migránsokat” vagy az „adjunk ingyenpénzt a cigánysoron élőknek” című ötletek. Mindkettő nagyon kedves gesztusnak tűnhet, ám ha belegondolunk, pusztító hatásuk van a társadalmi viszonyokra, miközben azoknak sem segít érdemben, akiken szeretne.

Túl azon, hogy egy ismeretlen hátterű, Európába árkon-bokron át érkező illegális bevándorló a befogadójára is potenciális veszélyt jelent, ha mégis galamblelkű, valódi üldözött az illető, pár magyarországi éjszakával akkor sem jut előrébb, legfeljebb időt nyer. Az utána következőknek viszont azt üzeni: gyertek Európába, de mindannyian! Azt pedig tudjuk, hogy a Willkommenskultur hova vezet.

Ha jó eséllyel írástudatlan, csekély pénzügyi kultúrával rendelkező romáknak juttatunk támogatást mindenféle kötelezettség nélkül, azzal sem teszünk igazán jót, sőt – szemben a magyar kormány által az elmúlt tíz évben következetesen vitt, a valódi felzárkózást sikerrel előremozdító politikával, amely részvételt és közreműködést vár el az egyre bővülő juttatásokért cserébe.

Ugyancsak örök klasszikus a „költöztessük üres önkormányzati lakásokba a hajléktalanokat” felvetése. Ezt a javaslatot az elmúlt években hazánkban a Soros-közeli A Város Mindenkié csoport promózta, voltak megmozdulások és különböző akciók, míg a választói akarat, ha nem is közvetlenül, de főemberüket, Misetics Bálintot egészen a Karácsony Gergely vezette Főpolgármesteri Hivatalig juttatta.

Az immár közpénzért ténykedő Misetics pedig addig rágta a jóemberkedésért rajongó gazdija fülét, hogy az a koronavírus-járványhelyzet kellős közepén magáévá is tette az elképzelést, sőt, egy személyben döntést is hozott az ügyben. Nem tisztázta azonban többek között azt, hogy ki és hogyan segít majd az érintetteknek visszazökkenni a négy fal közötti életformába, miből tartják fenn magukat, s ki mondja majd meg nekik, ha véget ér a karantén, hogy akkor irány megint az utca?

Vagyis, mint liberálisék általában, ő sem a valósághoz igazította a fedél nélküliek karanténjának önkormányzati intézményben történő – egyébként megkésett – biztosítását. Ráadásul az első látásra szintén kedves gesztusnak tűnő intézkedésről a szintén érintett leendő szomszédokat meg sem kérdezte. Márpedig az elmúlt hetekben kibontakozó tiltakozásokat elnézve ők alighanem másként képzelik el az elesettek megsegítését, s mégiscsak járna nekik némi beleszólás. A csepeli elhelyezés ügyében Karácsony végül visszavonulót fújt, bejelentve, a hajléktalanok majd a Városházán fognak élni.

Ez azonban nem más, mint az értelmetlenség csúcsa, a jóemberkedés kimaxolása, egyúttal veszélyes emberkísérlet. Miközben a Pesti úti idősek otthonában több mint harmincan meghaltak, vélhetően a fenntartói mulasztások következtében, a mindig mosolygós főpolgármester elterelő hadműveletbe fogott, ám a vége ennek is alighanem csúfos kudarc lesz. Ahogy már korábban is írtam: mi szóltunk. Alkalmatlan.

(A szerző vezető szerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Veczán Zoltán

Veczán Zoltán

Dilemmák

ĀVajúdik a világ: leendő önmagát szüli meg kínkeservesen, életet jelző felsírás helyett haldoklók lélegeztetőgépre kötött, búcsútlan hörgésével