Veczán Zoltán

Vélemény és vita

Dilemmák

Vajúdik a világ: leendő önmagát szüli meg kínkeservesen, életet jelző felsírás helyett haldoklók lélegeztetőgépre kötött, búcsútlan hörgésével

Azt hittük, a 21. században végleg leszámolunk szegénységgel, éhínséggel, betegséggel, s most bénult ámulattal figyeljük, hogyan tért vissza teljes erejével a rég leküzdöttnek gondolt ragály, s hogyan vágtáz nyomában a szükségszerű válság, a kenyértelen nyomor.

És az emberi sötétség. Mert hiába adott minden technológia és minden oktatás, ha diplomás embereket kell kezet mosni tanítani, ha még mindig van olyan önző, felelőtlen társunk, aki nem húz maszkot a zsúfolt buszon, holott már ingyen osztogatják, s ha nem bírunk elszámolni két méterig a sorban állva. Érthetetlen késlekedéssel látnak napvilágot életbevágó információk: három hónapja dühöngött már a járvány, amikor valakinek eszébe jutott megmérni, vajon futáskor és kerékpározáskor is ugyanúgy terjednek a vírushordozó nyálcseppecskék, mintha állnánk, és négy hónapja tombolt, mire valaki kísérletnek vetette alá az addig kommunikált irányelvet, miszerint hatvan fokon elpusztul a kórokozó, s kiderítette, hogy bizony percekig él és virul magasabb hőmérsékleten is.

Közben a csodaszerek is egyre-másra múlnak ki. Az április elején még megoldásnak remélt, hidroxi-klorokin nevű maláriagyógyszerrel jól jártunk volna, hiszen hazánkban nagy mennyiségben állítják elő, nem véletlenül be is tiltották az exportját más országokba (kivéve Romániát, ahol a magyar kisebbség miatt az RMDSZ kilobbizta), aztán kisvártatva kiderült, hogy rengeteg mellékhatása lehet, és talán többet árt, mint használ. Japán kissé kísérleti laboratóriummá lépett elő, itt az influenzaellenes favipavir mellett most a remdesivir nevű amerikai ebolagyógyszert kezdik tesztelni, amely egyes információk szerint a páciensek negyedénél komolyan károsítja a vesét, valakik meg egy kiszivárogtatott tanulmánnyal időszerűnek látták megshortolni a gyártó cég részvényeit április végén. A legújabb reménység a francia, tocilizumab nevű reumagyógyszer, amely állítólag hatásosnak bizonyult a legsúlyosabb esetek kezelésénél, éppen nyolcszáz euróba kerül belőle egy adag, s véletlenségből pont Franciaországban gyártják. A legtisztább megoldásnak a vérplazma-terápia, azaz már gyógyult betegek vérplazmájának felhasználása tűnik – ezzel kezdtek el érdemben kísérletezni itthon is, egyelőre biztató eredményekkel, de a pesszimisták sűrűn felteszik a kérdést: vajon lesz-e elég vérplazma, ha tényleg beüt a baj.

Mert hogy eddig itt nem ütött be, az egyrészt annak köszönhető, hogy Európa félperifériájára jóval később jutott el a kór, mint a centrumnak számító Észak-Olaszországba vagy a francia főváros környékére, így volt valamelyest idő felkészülni, másrészt ezt az időt hazánk, de általában a közép-európai kormányok a lehetőséghez mérten jól fel is használták, szigorú intézkedésekkel gátat vetettek a járványnak.

Most azonban felmerült a hogyan tovább kérdése – és nincs a világon olyan operatív törzs, amely erre száz százalékig megnyugtató választ tudna adni. Oltóanyag talán őszre lesz, talán addigra se, tömeggyártásba tavaszra kerülhet, ennyi időre pedig nyilván nem lehet fizetés nélküli szabadságra küldeni a világot. De ész nélkül a vakvilágba ki sem lehet engedni az embereket, hiszen akkor nálunk például a másfél hónap bezártság és a gazdaság padlóra fektetése válik értelmetlen áldozattá. Pillanatok alatt megtelhetnek a felszabadított kórházi ágyak, elfogynak a lélegeztetőgépek, és ott tartunk majd, mint az olaszok, ahol katonai konvojjal kell elszállítani a koporsókat, vagy mint a franciák, ahol a nagybani piac hűtőházából csináltak hullaházat, esetleg ott, mint a belgák, hogy a gyógyszerhiány miatt állataltatót is be kell vetni. A mintának tartott németeknél, a világ egyik leggazdagabb s legfegyelmezettebb népénél meg éppen meztelenül tiltakoznak az orvosok a felszereléshiány ellen.

Közben az emberek érthető módon kezdenek kimerülni és belefásulni az önkorlátozásokba, a bezártságba. Már majdnem ugyanolyan forgalom van az utakon, mint korábban, a húsvét előtti nagybevásárlási láz pedig felért egy biomerénylettel, tömegek kocogják délutánonként a szigetköröket, és napról napra megtelik a Normafa. Az első riadalom múltával mintha csak kérnék a második hullámot, a visszakézből kapott, nagyobbik pofont. Mi lesz itt, ha eljön a pörkölő nyár, és kohóvá izzítja az egymillió panellakást?

Egyelőre leginkább kérdéseink vannak, válaszok annál kevésbé. Ha csak a védőmaszkok karrierjét megnézzük a WHO kommunikációjában az elmúlt két hónapban, már érezhetjük, mekkora a bizonytalanság még a legszakavatottabbak körében is. S a kormányok vajon mit kommunikálhatnak a hatás kedvéért? A kínaiak hosszan bagatellizálták az egészet, hogy milyen céllal, talán sosem tudjuk meg, de nemrég gazdasági szankciókkal fenyegették meg az ausztrálokat, amikor holmi vizsgálatot emlegettek Peking kapcsán az információk visszatartása terén. Az osztrák illetékesekről éppen az ellenkezője derült ki, azaz hogy szándékosan ijesztgették a lakosságot, hogy az félelmében hajlandó legyen bezárkózni. A svédeknél meg szabadon flangál mindenki, a betegek halálozási rátája előzi az olaszokét is – de lehet, hogy legalább túl vannak már a nehezén, kínkeservesen megfizették a nyájimmunitás árát, és maholnap visszaállhat az élet a rendes kerékvágásba, már ha ad immunitást, ha az emberen egyszer átment a kór, mert jelenleg még ezt sem tudjuk.

Néha elgondolkodom, mi lett volna, ha két hétig tényleg képes mindenki, de mindenki megülni fizetett szabadsága terhére, nulla kontaktussal, az ételt szkafanderes katonák hozták volna az ajtók elé, a betegeket meg védőruhás orvosok vitték volna el, és ez az egész rémálom véget is ért volna két hét alatt örökre – vagy legalábbis addig, amíg valakinek a Távol-Keleten nem ugrik be az ötlet, milyen helyi gasztronómiai forradalmat alapozhatna, mondjuk, nyers oposszumbelsőségekre.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Szánalmas cirkusz

ĀFricska. Hogy Hadházy Ákos személyiségében mennyi a mentális defektus és mennyi az emberi hitványság, azt szakorvosi vizsgálat tudná eldönteni

Kacsoh Dániel

Kacsoh Dániel

Liberális emberkísérletek

ĀMiközben a Pesti úti idősek otthonában több mint harmincan meghaltak, vélhetően a fenntartói mulasztások következtében, a mindig mosolygós főpolgármester elterelő hadműveletbe fogott, ám a vége ennek is alighanem csúfos kudarc lesz

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom