Nagy Ervin

Vélemény és vita

Demokráciáért rettegők

A magyarországi demokrácia – minden ellenkező híreszteléssel szemben –, köszöni szépen, jól érzi magát

A koronavírus elleni védekezésről szóló törvény tartalmából akkor sem következne az, hogy diktatórikus állapotok tombolnak, ha az ellenzék még többször és még több helyütt mondaná el ezt. És akkor sem lesz ez másként, ha külföldön mondják tollba sértettségükből fakadó koholmányaikat. Az a jelenség pedig, miszerint a kontinensen egyre nagyobb szellemi teret vesztő balliberálisok demokrácia-őrkutyái újfent ugatják a magyar kormányt, azt bizonyítja, hogy valamit megint jól csinálnak idehaza.

Ismét szilaj hullámokat vetnek a baloldali, a liberális és a jobboldali úton eltévedő, önmagukat még mindig konzervatívnak tartó, de egyre magányosabb politikusok, közéleti személyek, újságírók és megmondóemberek verbális támadásai. Habár szerencsére jócskán akad ellenpélda is, pontosabban egyre több szuverenitáspárti, bevándorlásellenes, nemzeti politikát folytató diskurzus válik sikeressé Európa-szerte, még mindig hajlamosak vagyunk csak a rosszat meghallani és megijedni tőle. Jóllehet, a magyar néplélekben mindig jelen volt a független élet iránti szorgalmas törekvés, a fáradhatatlan szabadságvágy érzése, mégis gyakorta megesett, hogy ellenfeleink kritikái miatt megremegett a lábunk. Most azonban minden eddiginél erősebben, biztosabban kell állnunk, mert nemcsak a vírussal kell egyénileg és közösségben is megküzdenünk, hanem az ország függetlenségét is meg kell védelmeznünk.

A koronavírus elleni védekezésről szóló törvény alkotmányos keretek között született. A törvény 3. § (1) pontja kimondja, hogy „az Országgyűlés az Alaptörvény 53. cikk (3) bekezdése alapján felhatalmazza a kormányt, hogy a) a rendelet 2. §-a és 3. §-a, valamint b) a veszélyhelyzetben az Alaptörvény 53. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti kormányrendeletek hatályát a veszélyhelyzet megszűnéséig meghosszabbítsa”. A jogszabálycsomagról a parlament az alkotmánynak, a fennálló törvényeknek, illetve a házszabályoknak megfelelően szavazott. Az ellenzék továbbra is minden eddigi jogosítványával rendelkezik, ahogy azt az elmúlt hetekben megszokhattuk: hosszú sorokban panaszkodnak a parlamentben, ami szintén nem szűnt meg működni – bármit is olvassunk mostanság erről. De tegyék csak, hisz egy demokráciában tehetik, illetve amíg van sajtó, amely beszámolhat minderről, addig hasztalan tevékenység a demokráciát félteni.

De hagyjuk a jogászkodást, és hagyjuk az elméleti vitákat is, hisz éppen a liberálisok tanítottak meg minket arra, hogy a törvények működése mellett is lehet igazságtalan a hatalom, hogy lehet véleménydiktatúrát építeni a „politikailag korrekt közbeszéd” szellemiségével, és végül azt is, hogy a többséggel szemben is lehet uralkodni akkor, ha olyan fogalmakat kényszerítenek rá, amelyek tartalmát ők definiálják. Nézzük inkább azt, hogy kik is támadják most (ismét) a magyar kormányt, kik is aggódnak a magyar demokráciáért, kik azok, akik nyugtalankodnak a jogállamiság keretei miatt?

Ha csak az elmúlt hetekben megjelent sajtóhíreket nézzük, akkor ismerős nevekre bukkanhatunk. A Die Presse oldalán az az Ungváry Krisztián aggódott, aki az itthoni ellenzéki tüntetések egyik ismert, sokszor agresszíven viselkedő figurája. A The New York Times véleményoldalán az a Benjamin Novak rettegett, aki a 444.hu ellenzéki (jegyezzük meg, hogy Soros-alapítvány által támogatott) „ultraliberális”, anarchista hírportál külföldi tudósítója. De talán Lili Bayert sem kell bemutatni az uniós ügyekben mindig naprakész, a „folyosói pletykákat” is ismerő Politico.eu olvasóinak – nem először ír ő sem a magyar demokrácia „romos állapotairól”. És talán az sem újdonság, hogy a Le Monde nevű francia újság szerkesztőségi cikkében állítja Orbán Viktort Vlagyimir Putyin mellé. A támadás hullámaira pedig – mint ahogy ez ilyenkor lenni szokott – felkapaszkodnak olyan, a magyarokat ezidáig sem éppen egyenlő mércével méricskélő, elszánt politikai dinoszauruszok, mint Jean-Claude Juncker vagy Guy Verhofstadt. De cseppet sem csodálkozunk azon sem, hogy aktívan beszáll az adok-kapokba a magyarsággal való baráti viszonyáról nem éppen híres Petre Roman is…

De folytathatnánk még a sort a liberális hegemóniának köszönhetően egykor tündöklő professzorokkal, művészekkel, a nemzetközi spekulatív tőke kijáróival, az európai kontinens testén élősködő Soros aktivista hálózatának szereplőivel, akiket minden egyes kritikus hangvételű „hírben” mint „objektív” és „független” szakértőként idéznek meg, de minek… Talán több értelme van most a vírussal és az abból kialakuló krízissel foglalkozni, aztán megvívni a politikai csatákat, amelynek frontvonalán – Istennek hála – egyre kiegyenlítettebbé vált erőviszonyok vannak kialakulóban, még akkor is, ha a mostani hangos sajtóhadjárat nem feltétlenül erről tanúskodik.

(A szerző filozófus, XXI. Század Intézet)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Könnyű kis manipuláció

ĀFricska. Van abban valami bájosan hányingerkeltő, amikor egy hírekkel magas színvonalon manipuláló portál vádolja hazugsággal azt, aki leleplezi

Dippold Pál

Dippold Pál

Féregtempó

ĀA férgek gátlástalanok. Ez lényük lényege, hiszen ha nem rágnák szét azt a fát, amiben fejlődnek, elpusztulnának

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom