Már megint az SZDSZ

Párás tekintetű marxisták, magukat függetlennek valló Orbán-fóbiás sajtómunkások és nyugat-európai Ká­naánról szónokló ifjú SZDSZ-növendékek egyaránt szeretnek azon keseregni, hogy a jobboldal nem csupán a demokráciát és a jogállamiságot tiporja sárba, hanem a közéleti diskurzus színvonalát is lenullázta. Hallgatjuk amúgy már ezt egy jó ideje.

Ebbe a hamis sztereotípiába rondított bele elementárisan az ellenzék 2018 decemberében a parlamentben, az utcán és a tévészékházban előadott ordenáré parádéval, majd tromfolta meg az egész hacacárét Bangóné Borbély Ildikó, amikor nemes egyszerűséggel lepatkányozott pár millió magyar embert. Egész pontosan a kormánypárti szavazókat.

Persze akadnak „kisebb halak” is. Csupán megemlítve a mocskos szájú kommentelőket, vagy éppen a DK rendezvényén Orbán Viktor arcképét a kihelyezett, gondosan odaláncolt vasrúddal ütő néniket, aligha adhat okot büszkeségre az ellenzéki tábornak a szintén gyurcsányista Szabó Zoltán. Ő azt üzente a kormánynak: b…ódjon meg! Vagy a bukott kormányfő pártját a Momentumra cserélő Szarvas Koppány Bendegúz, aki lámpavasra húzná a fideszeseket. Vagy párttársa, az államfőt sértegető Timmermans-kedvenc Nagy Blanka.

Aztán a hétvégére befutott Bruck Gábor mélységesen mély elemzése. A Népszava cikkírója korábban Demszky Gábornak meg az SZDSZ-nek adott tanácsokat, most pedig az egész országot akarja megtanítani arra, hogy a hülyék voksolnak Orbán Viktorra. Ők a vidéki emberek, akik csak a kifejletlen hüllőagyukat használják.

Bezzeg a városiak, az „urbánusok”! Ők felvilágosultak, gondolkodnak, tehát ellenzékiek. Mint Bruck, Bangóné és a többiek. Vagy például az országot a csőd szélére sodró Gyurcsány Ferenc, a lyukas zokniját egy országnak megmutató Hadházy Ákos, továbbá a fojtani szót ly-nal író Kunhalmi Ágnes.

Értjük: az igazi, az agyát is használó demokrata melléjük húzza be az ikszet, szemben a mucsai jobboldalival, aki azt mondja, hogy az „én világom a kocsmától a templomig terjed, és nem érdekel, hogy mi van ezen kívül”. Őket nevezi a szélsőliberális übermensch a „nagy és tanulatlan szavazótábornak”, akiket a lelkük mélyén csak az izgat, ami közvetlenül érinti a családjuk biztonságát. Merthogy – így a bukott politikusok bukott szekértolója – Orbán szavazóinak a „többsége elszigetelten, bezárva él, leginkább vidéken, és úgy száz év választja el őket Európától”.

A vidékizés, az Európa-fétis, az utópisztikus gondolkodás, az önreflexió teljes hiánya és a megingathatatlan hit, hogy a szerző az élcsapat része, aki egyedül tudja, merre van az előre, mi a fejlődés, hol a haladás, tökéletes recept arra, hogy az ellenzék hogy tud sikertelen lenni 2022-ben – reagált a gyűlölködésre az LMP-s Ungár Péter. A diagnózis tűpontos, ha csak azt nézzük, hova vezetett a hasonló gőggel politizáló SZDSZ útja.

A magyarázattal azért akad probléma. A szabadmadarak ugyanis, rákapaszkodva a szocikra, temérdek kárt is okoztak hazánknak, s nem pusztán a körúton belülről nézték le honfitársaik döntő többségét, különösen a vidéki magyarságot. Ezért Ungárral ellentétben úgy látjuk, ezt a produkciót nem kéne megismételni, se Bruckkal, se nélküle. Érveink is vannak. Röviden: hasonlítsuk össze az elmúlt tíz év teljesítményét az azt megelőzővel! A koronavírus-járvány most mindenkit próbára tesz, a kormányt és az ellenzéket is. Morális szempontból sem kérdés, melyik oldal áll jobban.

(A szerző vezető szerkesztő)