Karantén (7.)

Aki márciusig soha nem hallott a karanténról, az is megtanulta, mit jelent ez a szó. Ami arra utal, hogy a középkori Velencében negyvennapos (quaranta giorni) vesztegzárat írtak elő azon hajóknak, amelyek fedélzetén felütötte a fejét valamilyen ragályos betegség. A ténylegesen vagy vélhetően fertőző emberek határozott idejű fizikai elkülönítését mint óvintézkedést később világszerte alkalmazták a járványok megfékezésére. Ezt tapasztaljuk a jelenlegi koronavírus-fertőzés esetében is, amit éppen a magyar kormányrendelet napján, március 11-én nyilvánított világjárvánnyá a WHO.

Azóta még csak negyven nap telt el, de már látható, hogy gyökeresen, drámai módon és visszavonhatatlanul megváltozott világunk, benne a mi szűkebb környezetünk is. Egyre több ember – ha még nem is a többség – felismeri, hogy az ő és mindannyiunk élete nem folytatódik majd úgy a járvány lecsengése után, ahogy előtte megszoktuk. Erre figyelmeztetett tegnapi rádióinterjújában Orbán Viktor is, mondván, nem elég kibírni a válságot, hanem változnunk és változtatnunk kell – a mindennapi és a gazdasági életben is –, hogy képesek legyünk alkalmazkodni az új körülményekhez. Vagy ahogy egy amerikai járványügyi szakember fogalmazott: az „új normalitáshoz”. Ez azt jelenti, a meccsnek nincs vége, a járvány újra és újra fellángolhat. A világ legjobb egyetemének tartott Harvard egyik tudóscsoportja azt állítja, hogy – bár szakaszosan és különböző intenzitással, de – akár 2022-ig is szükség lehet a társadalmi távolságtartásra. Addigra remélhetőleg felfedezik a hatékony kezelési módszereket és a megfelelő védőoltást.

Ennek tükrében kissé komikus, hogy az amerikai elnök csütörtök este arról beszélt, „újranyitják” az országot, a gazdaságot, mert az amerikaiak azt szeretnék, ha az élet már visszatérne a normális kerékvágásba. Trump szerint Amerika túl van a járvány csúcspontján, „megnyerjük ezt a háborút, és nyerésre is állunk”. Derűlátását azonban nem támasztják alá a tények, ugyanis az elmúlt egy hét alatt az Egyesült Államokban több mint kétszázezerrel, majdnem hétszázezerre nőtt a fertőzöttek száma, és több mint duplájára, harmincnégyezerre az elhunytaké, így már a világjárvány minden negyedik áldozata amerikai. A másik katonai szuperhatalom elnöke nem ilyen optimista. Bár Oroszországban a járvány mutatószámai az amerikaiaknak csak töredékei, Putyin elnök elrendelte a május 9-i Vörös téri katonai díszszemle (és minden más ünnepi rendezvény) elhalasztását. A győzelem napja bármennyire „szent”, a koronavírus-járvány május 9-re ott még nem éri el a tetőpontját, s a vele kapcsolatos kockázatok rendkívül magasak.

Az európai országok megoszlanak a tekintetben, hogy eljött-e már a szabad mozgás, a személyes érintkezések szigorú korlátozásának enyhítése. Több közeli országban már lazítanak, de nálunk ennek még nem jött el az ideje, mert mint a magyar kormányfő fogalmazott, a járvány csúcsa előttünk van, a következő napokban belépünk a tömeges fertőzés időszakába. Az a cél, hogy mire ez bekövetkezik, meglegyenek a megfelelő kórházi ágyak, a szükséges eszközök és az azokat kezelni képes egészségügyi dolgozók is.

Negyven nap elteltével már jól látható, hogy még többször negyven napig szükség lesz hazánkban a rendkívüli figyelemre, fegyelemre, türelemre, kitartásra és összetartásra. A magyar társadalom már kezd alkalmazkodni az „új normalitáshoz”, de a neheze még ezután jön.