Gyurcsány Ferenc, a politika Kurázsi mamája

Kupleráj a tesztek ügyében, görcs rángatta útonálló miniszterelnök, mindenről Orbán Viktor tehet, a kormány miatt is halnak meg emberek – csak néhány ízléstelen pillanat a Demokratikus Koalíció gyűlölettől túlfűtött politikai megszólalásaiból. A kisebbségi komplexusban szenvedő ellenzék leghangosabb és ma már – érthetetlen módon – legnépszerűbb formációjának politikusai a válság alatt sem röstelkednek hergelni az embereket – hasznot remélve a járvány okozta szenvedésből. Az emberiség történelme során, a háborúk okozta tragédiák közepette mindig is húzták szekerüket „a korszak Kurázsi mamái”, akik hasznot reméltek mások gyötrelmeiből. Most a liberális demokrácia és a véleménynyilvánítás szabad volta, illetve a politikai pluralizmus (amely utóbbi örvendetes állapot!) „mellékhatásként” már a politika világában is megjelentek a haszonlesők, a harácsolók. Persze mindehhez kell emberi aljasság is, hisz a többség inkább a szolidaritás és az összefogás pártjára áll, de – sajnos számtalanszor elmondhattuk már – az erkölcsi mélypontot nem látni még, hisz az ellenzék ismét mélyebbre ásta önmagát.

Plurális viszonyokban szokás mondani a politika morális állapotáról, hogy mindig van lejjebb. Tartalomban és stílusban egyaránt. Leginkább, ha a gyűlölet nagymestereiről, a marxista és kommunista eszméken szocializálódott baloldalról vagy a leszakadt, „álracionalitás” trónjáról a nép közé, a valóságba orral belebukfencező liberálisokról van szó. A két szélsőség, amelyek a társadalmi felforgatást tartják céljuknak, azaz az egyenlőség látszatát hirdető és a szabadságot a normalitás határán túl is kergető ideológia képviselői ugyanis frusztráltnak érzik most magukat Európa-szerte és minálunk is. Hisz a liberalizmus által működtetett, globalizmusnak nevezett szellemi építmény alapjai megremegtek, az általuk gyűlölt, hagyományos együttélési formák a bajban megszilárdultak, míg a baloldali internacionalizmus részéről oly rettegett nemzetállamok ismét erőre kaptak. A zavartságukból pedig alpári felindultság, kocsmaszínvonalú gyűlölködés és önsorsrontó, illetve saját magukat és a környezetüket mérgező indulatok születnek.

Nemrég közös nyilatkozatot bocsátott ki az ellenzék. A Jobbik, az MSZP, a Momentum, a Liberálisok, a Párbeszéd és az LMP együtt szignózott unalmas, „diktatúrázó” szlogenekkel tarkított, közös „pamfletecskét” a Demokratikus Koalícióval. Azzal a párttal, amelynek a politikusai az elmúlt napokban az eddig is szokványos alpári stílust és gyűlölettel teli, igaztalan tartalmat is meghaladó, inkább alulmúló politikát folytattak. De hát madarat tolláról, embert barátjáról… Csak az ellenzéki szavazók vennének már egy jó nagy levegőt, és ébresztenék rá „sajátjaikat” arra, hogy ez így nem mehet tovább. Elég volt most, a tragikus válság közepette folyó gyűlölködésből!

Vadai Ágnes a parlamentben találta azt mondani, hogy „kupleráj” van a tesztek ügyében, amivel voltaképp nem csupán az általa megcélzott kormányzatot támadta, hanem az egészségügyi vezetőket, a védekezésben politikai világképtől függetlenül oroszlánrészt vállaló szakembereket is megbántotta. Ahogy a Fidesz–KDNP-szavazók egy részét is imigyen becsmérelte: „facebookos verbális halálosztó kommandó”. Majd a nagy semmiből előbújt Gréczy Zsolt is, aki elérkezettnek látta az időt arra, hogy ízléstelen és minden határt átlépő szexbotránya után ismét megszólaljon. Az egykori parlamenti képviselő, akit Gyurcsány Ferenc elmondása szerint nem hagytak az út szélén, hanem új feladatot kerestek neki, így elmélkedett: „A mai naptól minden késő buszért, minden hiányzó gyógyszerért, maszkért, védőfelszerelés híján megbetegedő orvosért és ápolóért, minden elveszett állásért, bedőlt vállalkozásért, kenyér-, gyümölcs- és húsdrágulásért Orbán Viktor lesz a hibás.” Sokan gondolják, hogy „itt a vég. Ellenkezőleg: most nyílik esély Orbán és rendszere megbuktatására. Így itt az esély átvenni a hatalmat.” Ezt az aránytévesztést talán kommentálni sem kell – Kurázsi mama is így gondolkodhatott.

De a legízléstelenebb ismét a párt elnöke, Gyurcsány Ferenc volt, aki szó szerint így írt a kormányfőről: „Itt áll előttünk egy kicsinyes gazember. Politikust játszik. Államférfiúi szerepben tetszeleg. Közben csak egy görcs rángatta útonálló.” Kíváncsi lennék arra, hogy ha egy vezető jobboldali politikus illetné ilyen szavakkal Medgyessy Pétert vagy Horn Gyulát, esetleg Gyurcsány Ferencet, mint az ország egykor megválasztott, első számú vezetőjét, akkor mit szólna ehhez a balliberális politika világa? Mégis­csak egy volt miniszterelnök nevezi a mostani kormányfőt „görcs rángatta útonállónak”, ami már csak azért is túllépi a mindenkori (mert létezik ilyen is!) politikai kultúra morális határait, mert Gyurcsány Ferenc lesz lassan ismét a főszereplő az ellenzéki oldalon. De ott motoszkál bennünk az a kérdés is, hogy tudnak-e a tükörbe nézni azok a politikusok, akik közös nyilatkozatot írtak alá a Demokratikus Koalícióval, illetve Gyurcsány Ferenccel, most, amikor a tragédiával szembeni összefogásra lenne szükség?

(A szerző filozófus, XXI. Század Intézet)