Tisztul a kép

Hiszen itt élnek köztünk az álmaszkokkal üzletelő, az öregeket rútul becsapó lelketlen kufárok, a szüntelenül vad rémhíreket terjesztő beteglelkűek, a minél rosszabb, annál jobb elvét való semmirekellők, a mindent jobban tudó és a bármire bármikor rálicitáló szégyentelen balfékek, az ugye megmondták, megmondtam, majd meglátjátok mantráját harsogó amatőr jósok, a karanténra fittyet hányó, hatalmas arcú ingyenélők, a konyhát csak a liszt- és cukorhegyeken és WC-papír folyamokon át, a zöld teflonjelzésen megközelítő felhalmozók.

De itt vannak mások is. Azok, akiknek írták a dalt. Az emberségesek, a maszkos sereg. A minden erejüket latba vető egészségügyi dolgozók, a szüntelen szolgálatban álló mentők, a megfeszített munkát végző kereskedelmi alkalmazottak, a közüzemi közlekedési dolgozók, az öregeknek ételt, gyógyszert házhoz vivő fiatalok, az első hívó szóra azonnal jelentkező önkéntesek. És lám, csatlakoztak hozzájuk az annyit szidott taxisok, akik ingyen viszik-hozzák munkába az egészségügyiseket. De megmozdultak a labdarúgóklubok annyiszor kiátkozott ultrái is, fényesen bizonyítva, a zord külső alatt hatalmas szív dobog. És ott vannak a kisnyugdíjasok is, akik ötszáz forintos hívást eresztenek meg az adományvonalra, hiszen ők aztán tudják, bajban elkél a segítség. Mindnyájan hősei ezeknek a nehéz napoknak. Akárcsak azok, akik csak egyszerűen hallgatnak a figyelmeztetésre,s önként otthon maradnak, és erre buzdítanak másokat is.

Ennek az egész őrületnek, ami most a világban történik, egyetlen pozitív hozadéka van: lélegzethez jutott a bolygónk. Olvasom, hogy kétszáz kilométerről is látható a Mount Everest. Tisztult hát a légkör. Amikor vége lesz ennek az egésznek, és körbenézünk, mi is tisztábban fogunk látni.