Új utakon

Letarolja a netet egy háromperces drámai videó, amiben egy ellenzéki férfi beszél a kamerába – ezzel a címmel számol be a Nyugati Fény nevű honlap a Demokratikus Koalíció közösségi oldalán közzétett reklámfilmről, amiben a teljes ellenzéki összefogás mellett kardoskodik bizonyos Péter, azaz egy középkorú ellenzéki szavazó. Valaki, aki gyurcsányul mondja el, hangulatos zenei aláfestésre, hogy micsoda szörnyű csapás volt 2018. április 8-a, amikor ismét kétharmados parlamenti többséget szerzett a Fidesz–KDNP. Aztán jött 2019. október 13-a – folytatódik a beszámoló –, és az ellenzéki (rész)sikereket hozó önkormányzati voksolás, ami végre jókedvre derítette Pétert. Majdnem pezsgőt is bontott, csak nem volt neki otthon. Az egyszeri antiorbánista videósztár, akiről csak annyit tudunk meg, hogy hajlandó becsatlakozni a bukott miniszterelnök ellenzékre nyomást helyező agitprop akciójába, továbbá hogy nagyon nem szereti Orbán Viktort, azt a következtetést vonja le mindebből, hogy egy akolba kell terelni a kormányellenes pártocskákat. Függetlenül attól, hogy egymáshoz milyen viszony köti őket. Egy a lista, egy a jelölt.

Ez tehát a DK legújabb politikai terméke, az úgynevezett teljes összefogás, mondván, ha 2022-ben megverik a Fideszt, „úgyis együtt fogunk kormányozni, minek hazudni a választóknak”. Túl azon, hogy Gyurcsánynak régóta különleges kapcsolata van az igazmondással, ebben mégis igaza lehet, ám embere, Péter azt már elfelejti hozzátenni álnaiv okfejtésében, hogy 2018-ban bizony kedvenc politikusa mondott nemet a teljes összefogásra. Összerúgta a port a szocialistákkal, és már 2017-ben rögzítette: pártja saját listát indít, marad az egyéni jelöltek koordinált állítása. Ráadásul ez sem sikerült valami fényesen, az egyik DK-s tárgyalásról például az LMP-s delegáció kénytelen volt szomjasan távozni. Szóvá is tették. A lényeg: Gyurcsánynak a parlamenti küszöb alatti támogatottságnál 2014-ben azért kellett a közös lista, hogy egyáltalán ott ülhessen a törvényhozásban, 2018-ban pedig már azért nem, mert az önálló frakció volt a cél. Most megint közösködne, hiszen ő lett a „vezető erő”, amely rész helyett egészet akar.

Sebaj, a múlt átírása mindig is komcsi szokás volt, nincs új a nap alatt. Ugyanakkor magunkon is meglepődünk, hogy az MSZP pórul járt maradékát nézve egyenesen elkap minket a sajnálat érzése. Annyira szánalmasak. Ahogy Gyurcsány elbánik egykori pártjával, ahogy módszeresen leszalámizza és megeszi a minden tartásától megfosztott, önmagával is mostohán bánó formációt, az már lassan nekünk fáj. És az őszödi szájhősnek még van képe a Magyar Narancsnak arról beszélni, „kiszámítható volt, hogy boldogtalanok lesznek”. Mármint a szocialisták. De a DK nem fejvadász. Nyilván.

A jelek szerint tehát egyre inkább formálódik a Nagy Közös Baloldali Párt, melyet Fletó már csaknem egy évtizeddel ezelőtt megálmodott, még akkoriban, amikor jókora darabot szakított ki az MSZP-ből, s alapított saját szektát. Ha a napközben kényelmesen kondizgató, majd Gyurcsánnyal egy belvárosi luxusétteremben kedélyesen falatozó Horváth Csaba zuglói polgármester hozzáállását vagy a hablatyoló Molnár Zsoltot és a sejtelmesen somolygó Tüttő Katát nézzük, mintha az újabb fejleményekkel túl nagy gondjuk nem is lenne a szociknak. Mindezt csak tetézi, hogy az egyre apadó szocialista párt legújabb akciójának elnevezése: Új utakon! Már a látszatra sem adnak. Irány Gyurcsány, irány a DK, irány az önfeladás!

A végén pezsgőzhetnek közösen. Közben meg felkészül a csendben vergődő Momentum és a minden identitásától, lassan a tagságától is megfosztott Jobbik.

(A szerző vezető szerkesztő)