Merkel gyilkos öröksége

Annegret Kramp-Karrenbauer, azaz AKK közvetlenül látszólag a türingiai politikai válságba és a bevándorlásellenes AfD-vel való, szentségtöréssel felérő összeszavazásba bukott bele, valójában azonban Angela Merkel kancellár elhibázott hatalomátadásának áldozata. AKK-ból nem lett vezető, pedig a CDU-nak most arra lenne szüksége.

Bárki is lesz a CDU új vezetője, elég nehéz feladatok előtt áll. Először is ki kell rángatnia a CDU-t a válságból, hogy választást tudjanak nyerni. Ehhez vissza kell szerezni azokat a kiábrándult választókat, akik átpártoltak a bevándorlásellenes AfD-hez, vagy legalább visszafordítani az úton azokat, akiknek nagyobb a bizalma Björn Höckében, mint Angela Merkelben. Ez csak akkor fog sikerülni, ha legalább a bevándorláspolitikában irányt vált az új CDU-vezető, leszámol a Willkommenskulturral, és visszaadja a németek elvesztett biztonságérzetét. Ez a feladat Friedrich Merzért kiált, Merkel konzervatív kritikusáért, aki tíz év után tért vissza az aktív politizáláshoz. A konzervatív szárny támogatásáért küzd Jens Spahn egészségügyi miniszter is, aki ismert a bevándorlás és az iszlamizáció visszaszorítása érdekében tett, határozott kijelentéseiről. Ők egyszer már megmérkőztek az elnökségért: Spahn messze volt a sikertől, Merznek azonban sikerült megszorongatnia AKK-t.

A nyomás viszont nemcsak jobbról jön, a kereszténydemokratáktól a Zöldek és a baloldal is vett el szavazókat. Nincs mese, zöldek akarnak lenni maguk is, ami nem olyan egyszerű feladat konzervatív alapállásból. A Zöldek célközönsége a jól szituált, nagyvárosi fiatal értelmiség, nekik bátran lehet ígérni mindenféle radikális klímavédelmi intézkedést. Nem akarnak megfelelni az ilyen döntéseket megszenvedő keletieknek, a munkásosztálynak, az iparban, a mezőgazdaságban dolgozóknak.

A pártelnökségre és kancellárjelöltségre pályázók jellemzésekor a német média kiemelten foglalkozik azzal, mennyire lesznek képesek megfelelni a szinte borítékolható 2021-es valóságnak, a Zöldekkel való együttműködési kényszernek. Ebben a viszonylatban kiemelendő az egyetlen jelölt, aki eddig hivatalosan bejelentette indulását: Norbert Röttgen volt környezetvédelmi miniszter. A Zöldekkel és a következő koalícióba való bekerülésre szintén esélyes szabaddemokratákkal való együttműködés Armin Laschet észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnöknek sem esne nehezére. Ha őt választja a CDU, az egyébként elég egyértelmű értékválasztás, mivel Laschet régi merkelista, a 2015-ös migrációs válság (félre)kezelésében is támogatta a kancellárt.

A YouGov felmérése szerint egyébként Merz áll a legjobban: a megkérdezettek tizennyolc százaléka látná őt szívesen a CDU élén. Az eredményt persze érdemes annak fényében nézni, hogy a megkérdezettek negyvenhárom százaléka egyik lehetséges jelöltet sem támogatja, szóval Merznek korai lenne még ünnepelnie.

A fent említett kettős kihívásnak megfelelni nem lehetetlen, de a most uralkodó felfogással nehéz lesz. Markus Söder konzervatív bajor kormányfő például azt nyilatkozta a napokban, hogy az AfD ellenség, mert destabilizálja a demokráciát, a Zöldek viszont nem azok, mert ők támogatják. Érthető persze, hogy a német jobbközép miért reagál hisztérikusan a tőle jobbra állókra, de pusztító hatása lesz ennek a megbélyegzésnek. Az AfD-nek nem kevés támogatója van, akik ugyanolyan demokratikus választásokon mondanak véleményt, mint a zöldpárti vagy CDU-s szavazók. Minél többet rugdossák őket, annál dühösebbek lesznek.

(A szerző főmunkatárs)