Őry Mariann

Vélemény és vita

Merkel gyilkos öröksége

Április végén választ pártelnököt a német Kereszténydemokrata Unió, a CDU

álláspont

Annegret Kramp-Karrenbauer, azaz AKK közvetlenül látszólag a türingiai politikai válságba és a bevándorlásellenes AfD-vel való, szentségtöréssel felérő összeszavazásba bukott bele, valójában azonban Angela Merkel kancellár elhibázott hatalomátadásának áldozata. AKK-ból nem lett vezető, pedig a CDU-nak most arra lenne szüksége.

Bárki is lesz a CDU új vezetője, elég nehéz feladatok előtt áll. Először is ki kell rángatnia a CDU-t a válságból, hogy választást tudjanak nyerni. Ehhez vissza kell szerezni azokat a kiábrándult választókat, akik átpártoltak a bevándorlásellenes AfD-hez, vagy legalább visszafordítani az úton azokat, akiknek nagyobb a bizalma Björn Höckében, mint Angela Merkelben. Ez csak akkor fog sikerülni, ha legalább a bevándorláspolitikában irányt vált az új CDU-vezető, leszámol a Willkommenskulturral, és visszaadja a németek elvesztett biztonságérzetét. Ez a feladat Friedrich Merzért kiált, Merkel konzervatív kritikusáért, aki tíz év után tért vissza az aktív politizáláshoz. A konzervatív szárny támogatásáért küzd Jens Spahn egészségügyi miniszter is, aki ismert a bevándorlás és az iszlamizáció visszaszorítása érdekében tett, határozott kijelentéseiről. Ők egyszer már megmérkőztek az elnökségért: Spahn messze volt a sikertől, Merznek azonban sikerült megszorongatnia AKK-t.

A nyomás viszont nemcsak jobbról jön, a kereszténydemokratáktól a Zöldek és a baloldal is vett el szavazókat. Nincs mese, zöldek akarnak lenni maguk is, ami nem olyan egyszerű feladat konzervatív alapállásból. A Zöldek célközönsége a jól szituált, nagyvárosi fiatal értelmiség, nekik bátran lehet ígérni mindenféle radikális klímavédelmi intézkedést. Nem akarnak megfelelni az ilyen döntéseket megszenvedő keletieknek, a munkásosztálynak, az iparban, a mezőgazdaságban dolgozóknak.

A pártelnökségre és kancellárjelöltségre pályázók jellemzésekor a német média kiemelten foglalkozik azzal, mennyire lesznek képesek megfelelni a szinte borítékolható 2021-es valóságnak, a Zöldekkel való együttműködési kényszernek. Ebben a viszonylatban kiemelendő az egyetlen jelölt, aki eddig hivatalosan bejelentette indulását: Norbert Röttgen volt környezetvédelmi miniszter. A Zöldekkel és a következő koalícióba való bekerülésre szintén esélyes szabaddemokratákkal való együttműködés Armin Laschet észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnöknek sem esne nehezére. Ha őt választja a CDU, az egyébként elég egyértelmű értékválasztás, mivel Laschet régi merkelista, a 2015-ös migrációs válság (félre)kezelésében is támogatta a kancellárt.

A YouGov felmérése szerint egyébként Merz áll a legjobban: a megkérdezettek tizennyolc százaléka látná őt szívesen a CDU élén. Az eredményt persze érdemes annak fényében nézni, hogy a megkérdezettek negyvenhárom százaléka egyik lehetséges jelöltet sem támogatja, szóval Merznek korai lenne még ünnepelnie.

A fent említett kettős kihívásnak megfelelni nem lehetetlen, de a most uralkodó felfogással nehéz lesz. Markus Söder konzervatív bajor kormányfő például azt nyilatkozta a napokban, hogy az AfD ellenség, mert destabilizálja a demokráciát, a Zöldek viszont nem azok, mert ők támogatják. Érthető persze, hogy a német jobbközép miért reagál hisztérikusan a tőle jobbra állókra, de pusztító hatása lesz ennek a megbélyegzésnek. Az AfD-nek nem kevés támogatója van, akik ugyanolyan demokratikus választásokon mondanak véleményt, mint a zöldpárti vagy CDU-s szavazók. Minél többet rugdossák őket, annál dühösebbek lesznek.

(A szerző főmunkatárs)

Kapcsolódó írásaink

Nagy Ervin

Nagy Ervin

Soha többé kommunizmust!

ĀBűn engedni, hogy a minket követő generációk számára az ártatlanul elhurcolt és meggyilkolt férfiak és nők emlékét egy lecsukódó történelemkönyv fedele végleg elhomályosítsa

Bogár László

Bogár László

Tíz év után

ĀA pozíciók jelentős átrendezése és egy ennek nyomán létrehozott új hatalmi egyensúly nélkül esély sem lett volna nemcsak a sikerre, de arra sem, hogy egyáltalán működőképes legyen az ország