Vélemény és vita
Szemben a valósággal
Gyurcsány Ferenc a tőle megszokott vehemenciával, egy kutyaharapást szőrivel kezelő, réveteg másnapos benyomását keltve sorolta hétfőn a parlamentben, miben nem sikeres az elmúlt tíz év kormányzása
Szerinte nagyjából semmiben. Szokásához híven azonban a valósághoz való laza kötődését is fenntartotta, hiszen egyebek mellett arról beszélt, nőttek a várólisták, miközben csökkennek, egyre több a szegény, miközben egyre kevesebb, Orbán Viktort pedig már valamirevaló európai kormányfő nem is hajlandó fogadni. Ha Olaszország és Németország vagy akár az Európai Tanács és Bizottság első számú vezetője nem „valamirevaló”, akkor végül is igaza van – amennyiben csak a legutóbbi találkozókat hozzuk példaként.
Mindegy, Fletó már csak ilyen, legyinthetünk. Bolond lukból bolond szél fúj. Ám ott vannak a „független szakértők”, az ország totális félrekormányzásához 2010 előtt asszisztáló balliberális értelmiségiek, akiktől a szellemi muníció érkezik az efféle hazugságtirádákhoz. Például Inotai András közgazdász, akivel a Népszava közölt terjedelmes interjút, amelynek lényege: aki az „erős és büszke” nemzetek Európájáról beszél, mint a magyar miniszterelnök, az vagy nem ismeri a történelmet, vagy ha igen, akkor semmilyen következtetést nem vont le belőle.
Helyben vagyunk. Itt van megint a szokásos nácibélyeg, szakértősködésbe csomagolva.
Csakhogy erre kénytelenek vagyunk azt mondani, Inotai nem érti Orbánt. Az a bizonyos „történelmi példa” ugyanis egy expanzív diktatúra volt, amely nem az erős, szuverén nemzetek közötti együttműködésben, hanem egy berlini központú birodalom létrehozásában, nem mellesleg az alsóbb rendűnek kikiáltott fajok leigázásában és kiirtásában öltött testet. Az antiszemitizmussal szemben zéró toleranciát hirdető magyar miniszterelnök nem erről beszél, amikor az unió irányításával kapcsolatban fogalmazza meg egyre nagyobb társadalmi és politikai támogatottsággal bíró javaslatát. Hanem éppen arról, hogy ne egy birodalmi központból, Brüsszelből, a Gyurcsányék által európai egyesült államoknak nevezett vágyvilág keretei között mondják meg az egyes nemzeteknek, hogyan kell élni, mit kell gondolni.
A szuverenitás nem jelent egyet a másik ország leigázásának szándékával, amire minden érvnél hatásosabb bizonyíték a V4-ek sikere. Ráadásul ez az egyre bővülő egység a trianoni békediktátum évfordulóját is „túléli”. Mi ez, ha nem egyértelmű cáfolata a nemzetállamok miatti „nyugatos” aggodalmaknak?
De Inotai itt nem áll meg. Azt állítja, Magyarországnak nem is járnak uniós források (sic!), mégis az elmúlt bő másfél évtizedben egy főre vetítve Magyarország volt a legnagyobb nettó haszonélvezője ezeknek. Ez aztán a hazafiság! Márpedig ebből az következik, hogy ha netalántán balliberálisék kerülnének hatalomra, rögvest elkezdenének dolgozni az EU-s pénzek lefaragásán, mondván, minek az nekünk, vigyék csak haza a multik a profitot. Mi ugyanis elmaradottak vagyunk – szemben a jóságos, demokratikus és genderbarát, fejlett nyugati felvilággal. Píszíbb módon ezt Kovács László úgy fogalmazta meg: merjünk kicsik lenni!
Orbán Viktor vasárnapi évértékelőjében sokadszorra tette egyértelművé: Magyarország nem kér a brüsszeli túlhatalomból és a globalista mozgalmárokból! Ráadásul intő példa a Brexit, hiszen a britek nem álltak meg a konstruktív kritikánál, egyenesen elhagyták a túlzottan integrált európai klubot. Ezzel szemben Magyarország, mondhat akármit Gyurcsány, Inotai és barátai, a hatékony európai együttműködésben érdekelt.
Ettől még nem foghatják be a szánkat!
(A szerző vezető szerkesztő)
