Kiárusítás helyett gyarapodás

Az állam rossz gazda, és az igazán fontos társaságokat piaci alapon lehet és kell működtetni – ez a megállapítás szállóigévé vált a rendszerváltozás utáni baloldali kormányok idején, amikor nemcsak arról volt szó, hogyan tudnak túladni a családi ezüstön, de szisztematikusan megkezdődött az állami vagyon leépítése és átjátszása leginkább külföldi tulajdonban levő társaságokhoz. Ennek legékesebb példája volt, hogy stratégiai jelentőségű energiacégeket értékesített az állam azzal a címszóval, hogy így lehet leírni az állam adósságát, továbbá hogy a vállalatok piaci alapon jobban működnek. Az eredményt jól ismerjük, ugyanis az egekbe szöktek az energiaárak, miközben a tulajdonosok általában osztalék formájában vitték ki a „megtermelt” nyereséget az országból. Aztán jött a Gyurcsány–Bajnai-éra, amikor már kifejezetten csak a pénzszerzés volt a cél, annak érdekében, hogy a költségvetést tartani tudják, és ne legyen államcsőd. Ebben az időszakban rendszeres volt a számok kozmetikázása, miközben egyre csak ürült az államkassza, és növekedett az államadósság. Aztán olyan dolgokat is dobra vertek, mint a repülőteret üzemeltető Budapest Airport (BA), illetve a vasúti árufuvarozó vállalat, a MÁV Cargo. Ezekért a piaci árnál lényegesen magasabb pénz folyt be az államkasszába. Emlékezetes, hogy a repülőteret üzemeltető társaságot horribilis pénzért, 456 milliárd forintért értékesítette a kormány, a MÁV Cargóért pedig 101 milliárd forintot kapott az állam. (A vasút egyébként hűen tükrözte az állam akkori működését, a társaságnál ugyanúgy emelkedett az adósság mértéke, mint az államnál. Ha érzékeltetni akarjuk a különbséget, akkor az Orbán-kormány harmincmilliárd forintos adóssággal adta át a társaságot Medgyessyéknek, a szocialista-szabaddemokrata kormányok azonban háromszázmilliárdos adósságot halmoztak fel a MÁV-nál.) A két privatizációban közös volt, hogy valamilyen szinten csökkentette ugyan az államadósságot, de semmiféle különleges beruházást, ami az országot előrelendítette volna, nem hoztak létre a segítségükkel.

A BA értékesítéséből befolyt pénz viszont mentőövet jelentett a Gyurcsány-kormánynak, és döntő szerepe volt abban, hogy elkerüljék az államcsődöt, és meg tudják nyerni a 2006-os választásokat.

Aztán szerencsére fordult a kocka, és kiderült az is, hogy az állam mégsem olyan rossz tulajdonos, és az adósságot is lehet csökkenteni a családi ezüst kiárusítása nélkül. A 2010 óta megnövekedett állami szerepvállalás és stratégiai ágazatokban való újbóli megjelenés eredménye, hogy az állami tulajdonban lévő társaságok száma mára megközelíti a hatszázat. A közelmúltban derült ki, hogy az állami vagyon 6093 milliárd forinttal növekedett 2018 végéig, miközben az államadósság nyolcvanról hetven százalékra csökkent a bruttó hazai termékhez viszonyítva. Míg 2010-ben 11 650 milliárd forint volt az állami vagyon értéke, 2020-ra elérte a 17 743 milliárd forintot.

Bártfai-Mager Andrea tárca nélküli miniszter szerint mindez annak köszönhető, hogy a kormány 2010 óta olyan vagyonpolitikát folytat, amelynek elsődleges célja az állami vagyon gyarapítása, észszerű és gazdaságos hasznosítása. A cél az, hogy az állam olyan letisztult, értékteremtő vagyonportfólióval rendelkezzen, amely nagymértékben hozzájárulhat az ország versenyképességének növeléséhez. Az állami vagyon gyarapítása, így energetikai cégek visszavásárlása jócskán hozzájárult ahhoz, hogy csökkenjenek a lakosság kiadásai, így a rezsiköltségei is. Ez nemcsak, hogy könnyebbséget jelent a lakosságnak, de a felesleges energiaköltségek helyett növekszik az elkölthető jövedelem, ami a fogyasztás révén a gazdaságot is erősíti.

(A szerző újságíró)