Elszigetelt világok

Manapság a környezetvédelem az egyik leginkább haladó és közkedvelt téma a közéletben és a gazdaságpolitikában egyaránt, ezt jól mutatja, hogy a múlt hónapban Davosban megrendezett világgazdasági fórumon (ahová a legtöbben magángéppel érkeztek) is ez volt a középpontban. Ehhez szorosan kapcsolódik a másik, egyre inkább „trendi” téma, az elektromos autózás. Azt mindannyian tudjuk, hogy a környezetvédelem a fenntartható jövő egyik kulcseleme, de azt már kevesebben, hogy az üvegházhatású gázok globális kibocsátásában a közlekedés tizennégy százalékban felelős, az autóipar eddig különösen sokat tett a szén-dioxid-szennyezés csökkentéséért, amit a hagyományos, benzin- és dízelüzemű autók „tisztábbá tételével” ért el.

Mégis a közvélemény az elektromos autózás megteremtésében látja leginkább a megoldást. Nem feltétlenül azért, mert az unió úton-útfélen a karbonsemlegességgel kardoskodik, ami azért, valljuk be, egyelőre csak egy szép ábránd. A napokban jelentette be a brit kormány, hogy Nagy-Britanniában az eddig tervezettnél öt évvel előbb, már tizenöt év múlva megtiltják
a benzin- és dízelüzemű új személyautók és furgonok értékesítését. Ehhez kapcsolódik, hogy Norvégiában tavaly az újautó-értékesítések 44 százalékát tették ki a tisztán elektromos gépjárművek, míg 2018-ban „csak” 37 százalékot.

Ugyanakkor érdemes hozzátenni, hogy a britek időkorlátja a mostani viszonyokat figyelembe véve utópiának tűnik, Norvégia pedig egy elszigetelt világ az elektromos autózás tengerében is. Egyrészt azért mert ott a geopolitikai adottságoknak köszönhetően valóban szén-dioxid-mentes vízierőművekből nyerik az elektromos áram nagy részét, másrészt pedig Norvégia Európa és a világ egyik leggazdagabb állama. Vagyis a polgároknak lényegesen könnyebb megvenniük egy alsó-középkategóriás, húszmillió forintba kerülő Tesla3-as modellt, mint bárhol máshol. Nálunk például az évi eladott százötvenötezer új autóból mindössze 2500 a tisztán elektromos kocsi, amelyeknek az értékesítése ugyan növekszik, de még így sem éri el a két százalékot.

Ha pedig egy kicsit visszatérünk a földre, érdemes figyelembe venni a BMW vezetésének ez irányú álláspontját. Mégpedig azért, mert a BMW – a Mercedesszel együtt – a világ legnagyobb prémiumautó-gyártója és az egyik legismertebb „brand” globális szinten. Másrészt – ha egy kicsit hazabeszélünk – a nálunk épülő hatalmas autógyára a gazdasági növekedésünk meghatározó eleme lesz. A BMW pedig jelenleg több kockázatot, mint lehetőséget lát a teljesen elektromos jármű-technológiában, ezért továbbra is nagy hangsúlyt helyez a dízel- és benzinmotorok fejlesztésére, valamint a tetszés szerinti hajtáslánc beépítéséhez rugalmasan alakítható járműgyártásra, mint ahogy a debreceni üzem is ennek a filozófiának az alapján épül.

A teljesen elektromos járművek ugyanis még hosszú ideig túl drágák lesznek, elsősorban az akkumulátorgyártáshoz szükséges nyersanyagok magas ára miatt. Az alapanyagárak a kereslet növekedése miatt később sem csökkennek. Az elektromos autózás elterjedésének a magas ár mellett az újratöltés technikai kihívásai jelentik a legnagyobb akadályt, a gyorstöltés ugyanis jelentősen csökkenti az akkumulátorok élettartamát. Emellett viszont fontos megjegyezni azt is, hogy a szintén mértékadó előrejelzések szerint a hagyományos energiahordozók közül az olaj és a gáz iránt az elkövetkező harminc évben nem csökken a kereslet, legfeljebb az energiamix alakul át egy kicsit. Egy ideig tehát nem kell attól tartani, hogy tisztán elektromos és karbonsemleges autók zümmögnek az utakon.