Nagy Ervin

Vélemény és vita

A Jobbik és a Momentum lila dzsekis násza

Ha a harmatos elnököt, Jakab Pétert hallgatjuk, akkor óhatatlanul felmerül az, hogy miképp is fog a Momentum és a Jobbik együttműködni, ha Európa új politikai törésvonala éppen e két párt között válik a legmélyebbé

Mert mondjuk ki: a Jobbik mint (elméletileg) lokálpatrióta és papíron szuverenista értékrendet követő közösség, minden színeváltozása, balra tolódása ellenére sem tud kompatibilissé válni a momentumosok kozmopolitizmusával. Igaz ugyan, hogy mindkét mozgalomra áll, hogy generációs pártként indult (ma már ez megváltozott), hogy egyik sem volt még kormányon (vagy kormánykoalícióban) és mindkettő az „elmúlt harminc évvel” szemben határozza meg önmagát. Ahogy az is – az utóbbi faktum ellenére –, hogy mégis minden fintorgás nélkül csaptak bele a bukott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc tenyerébe, és együtt feszültek vállvetve (és vélhetően feszülnek majd a jövőben is) a szocialista párttal, azaz a volt kommunisták örököseivel együtt a kormánypártoknak.

A Jobbik újdonsült elnöke az első sajtótájékoztatóján sikeresen előadta az „okos leány” népmeséjének kulcsjelenetét, a „hoztam ajándékot, meg nem is” kezdetű részt, amikor azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenccel elképzelhetetlennek tartja az együttműködést, mert megosztó, nem pedig integráló személy, de a Demokratikus Koalícióval együtt kell működni. Másképpen: az egyéni körzetekben – 2022-ben – az ellenzéknek egy jelölttel kell elindulnia a kormánypárti potentát ellenében (azaz össze kell fognia valamennyi „valamirevaló pártnak” ebben a kérdésben), de csupán „ügyek mentén” lehet elképzelhető az országos politikai együttműködés –esetleg közös lista felállítása.

Nos, az „ügyek mentén való együttműködés” az olyan, mint amikor az egyszeri ember egy örömlánnyal csalja meg feleségét, majd azzal magyarázza tettét, hogy nem jelent neki az érzelmileg semmit, de az asszony ezt – ha nehezen is – fogadja el, tudniillik ettől még odaadó férj marad, és nem hagyja el családját. Ráadásul így legalább kielégülést lel egy olyan helyen, ahol ez nem jár azzal a veszéllyel, hogy ő maga adja be a válókeresetet. Azaz nem lesz szerelmes a hetérába, marad otthon ezek után is, ami még mindig jobb, mintha egy „normális” nővel csalná meg, és „elszerelmesedne”. Zárójel bezárva.

A Jobbik kongresszusát követő másnap reggelén próbálta a régi-új elnökhelyettes, Gyöngyösi Márton megmagyarázni a „Gyurcsánnyal együttműködünk is meg nem is” ellentmondást. Először is elismételte az „ügyek mentén való együttműködés” kétes erkölcsű panelmondatát, majd hozzátette, hogy más az, mikor egy közös képviselőjelöltjük van a Demokratikus Koalícióval és más, amikor közös listán vannak. Azaz elképzelhetőnek tart – kimondatlanul is – egy olyasfajta együttműködést, mikor két lista, de egy ellenzéki egyéni jelölt lesz minden körzetben. Erre – ahogy ezt már Török Gábor politológus is „kiszámolta” – nem csupán matematikailag van esély, hanem megvalósítása esetén is lehetséges az ellenzéki szavazatokat maximalizálni. Ráadásul átvágható a már fentebb említett gordiuszi csomó is, már amennyiben hihetően adják elő ezt a rémmesét.

Ebben a felállásban pedig – amire óvatosan célzott Jakab Péter is – nyilván a Jobbik a Momentummal, esetleg az LMP-vel lenne közös listán, a többiek pedig a másikon. Hisz Jakab Péter is azt mondta, hogy a legszorosabb együttműködést a Momentummal látja esélyesnek az elkövetkezendőkben.

Ez pedig azt jelenti, hogy bizonyos kényes kérdéseket megoldva, pontosabban a kínos problémákat megkerülve, a Gyurcsánnyal való együttműködést félig-meddig megmagyarázva, lenne egy mindenki számára a lehető leginkább elmesélhető narratíva. Viszont amivel vélhetően nem számolnak az okosok, az az, hogy a Momentum és a Jobbik közötti ideológiai szakadék a jövőben egyre mélyebb lesz. Több lesz hamarosan, ami elválasztja, mint ami összeköti őket.

Hiszen ma már Európában és nálunk is egyre inkább halványodnak a generációs különbségek, szertefoszlik a jobb- és a baloldal közti éles határvonal, politikai folyamatok egyre kevésbé írhatók le a klasszikus tagoltsággal, alakul viszont egy új frontvonal, amelynek egyik oldalán a globalisták, a multikulti rajongói, az európai egyesült államokban és a neoliberális alapon szerveződő szabad piacban hívők, a másikon pedig a „nemzetek Európáját” hirdetők, a keresztény kultúrát védelmezők és a nemzeti szuverenitást erősítő pártok sorakoznak fel. Ebben a politikai háborúban pedig a Momentum és a Jobbik a frontvonal két oldalára, talán a legmesszebbre kerülnek majd egymástól. Így pedig jöhetnek a Momentumot dicsérő jobbikos vezetők vagy az egykori radikálisokat nemzetközileg is „rehabilitáló” lila dzsekis srácok és lányok – de nem tudnak majd közös programot, de még csak egybevágó metapolitikai alapokat sem kiötleni, bármennyire is nyitottak egymásra.

De hogy ehhez a fura közeledéshez, a formálódó együttműködéshez és az ehhez szükséges folyamatos halandzsázáshoz mit fognak majd szólni a választópolgárok, nos, arra van egy biztosnak tűnő tippünk.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Migránsok? Ugyan!

ĀFricska. Igazából ez egy költői kérdés. Mi történik akkor, ha a déli határnál, több hullámban, hatvan-hetven illegális migráns be akar törni az országba, és erről videofelvétel is készül?

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Gyorsítanának a visegrádiak

ĀAmi eddig utópia volt a közép-európai régió számára, az most elérhető közelségbe került, nevezetesen az, hogy nagy sebességű vasút kötheti össze a térség fővárosait, illetve legnagyobb településeit

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom