Tisztánlátás

A szakzsargon megfogalmazása annyit tesz: a páciens megvakult. A többiek látása is súlyosan károsodott, némelyek esetében várható valamennyi javulás, másoknál nem. Tizenkét embernek változott meg tehát az élete drasztikusan, ám minderről alig hallani.

A magánrendelő nem siette el a tájékoztatást: bár a fájdalmas tünetek a december 12-én elvégzett műtétek után két nappal jelentkeztek, s a betegek azonnal kórházba kerültek, a budaörsi intézmény honlapján csupán január 2-án jelent meg egy közlemény az esetről. Ebben ugyanakkor már szerepelt, hogy a szövődmények valószínűsített oka, hogy „a műtétek során nem tartották be maradéktalanul a személyi higiénés előírásokat, különösen a kézhigiénés protokollt”. Bár hozzátették, hogy a felelősségek tisztázása a további vizsgálatoktól várható, de ennyiből már egyértelmű, hogy a rendelőben nagyon komoly műhiba, pontosabban sorozatos műhibák történtek. Kiderült az is, hogy a szem gyors lefolyású gyulladásához vezető fertőzést fekáliából származó kórokozó idézte elő.

Vagyis a zseniális Semmelweis Ignác felfedezése után mintegy száznyolcvan évvel egy csilivili magánrendelőben, az agyonhájpolt egynapos sebészeten valaki vagy valakik mocskos kézzel nyúltak műszerekhez, esetleg megfelelő fertőtlenítés nélkül turkáltak a betegek szemében. Az ellenzéki sajtó igyekszik lekeverni a témát, és felháborodik azon, hogy a Fidesz elítéli az egykor SZDSZ-es, most masszázspárti polgármester közönyösségét. Wittinghoff ugyanis, miután annak idején ügyesen kiszervezte a város szakrendelőjét a baráti körének, mossa kezeit, közölte, a szemműtéteket végző egynapos sebészet nem tartozik az önkormányzati feladatellátás körébe, és szerinte meg kell várni az ÁNTSZ-vizsgálat végét ahhoz, „hogy tisztán lássunk”.

Nos, bár az említett vizsgálat kiderítheti, pontosan hogyan került fekália a betegek szemébe, azért a helyzet világos. A polgármesternek viszont, noha „mély aggodalommal” követi az eseményeket, még nem jutott eszébe, hogy segítséget ajánljon fel az érintetteknek. Pedig lehet, hogy időszerű gesztus lenne, mondjuk, biztosítani számukra egy jó ügyvédet. Ugyanis, mint hallani, a magánrendelő egyesével hívogatja be a betegeket, és próbál peren kívül megegyezni velük. Nyilván győzködik őket, hogy jobban járnak, ha elfogadnak egy pármilliós kártérítést az esetleg elhúzódó bírósági eljárás helyett.

A budaörsi ügy vitathatatlan botrány, az ellenzéket azonban jelenleg egy névtelen levéllel „alátámasztott” eset tartja lázban: ország-világgal igyekeznek elhitetni, hogy a miskolci kórházban négy évvel ezelőtt goebbelsi gonoszsággal meddővé tettek egy roma beteget. Mit sem törődnek azzal, hogy gyorsan kiderült, a nő nem cigány származású, és az sem igaz, hogy mindkét petevezetékét eltávolították. A Mérce volt főszerkesztője, Jámbor András odáig ment, hogy leírta: „Bárcsak valaki felhergelné a cigányságot, vagy még jobb lenne, ha maguktól hergelődnének fel, és szembeszállnának az intézményesült magyar szadista rasszizmussal.” A valamelyest finomabban fogalmazó szocialista Bangóné nyilatkozatai mögött ugyanez a vágy bújik meg, igencsak örülnének a nemzetközi sajtóban jól prezentálható kisebbségi konfliktusnak.

Nagyszerű üzlet volt számukra a daliás MSZP–SZDSZ-es időkben kiszervezett egészségügy Miskolcon is, az ennek elvesztése miatti harag pedig tisztán látható.