Petrin László

Vélemény és vita

A genderterror korszaka

Vajon egy egészséges lelkületű társadalomban, ahol kereszténydemokrácia épül, a kormány támogathat-e ratifikáció formájában egy áltudomány téziseit hirdető egyezményt? Kétlem. Remélem, hogy a kormány is így gondolja

Az unió parlamentjének néhány nappal karácsony előtt nem volt fontosabb dolga, mint megszavazni azt a politikai hisztériahatározatot, amelyben a képviselők többsége szorgalmazta, hogy a nők elleni erőszak megállítása érdekében minden tagállam viharos gyorsasággal ratifikálja a genderterrort előrevetítő isztambuli egyezményt. Azonban hála istennek az Európa Tanácsnak ezt a genderideológiától bűzlő egyezményét hét uniós tagállamnak – Magyarországnak, Bulgáriának, Csehországnak, Litvániának, Lettországnak, Szlovákiának és az Egyesült Királyságnak – esze ágában sincs ratifikálni.

Az Európa Tanács nők elleni erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményét, az úgynevezett isztambuli egyezményt 2011-ben fogadták el, az unió pedig 2017 júniusában írta alá. Az egyezményt ratifikáló államoknak átfogó, jogilag kötelező érvényű normákat kell követniük a nemen alapuló erőszak megelőzésére, az áldozatok védelmére és az elkövetők megbüntetésére. Hiszem, hogy velem együtt minden épeszű ember fontosnak tartja nemzeti és nemzetközi szinten is fellépni az erőszakkal szemben, irányuljon az bárki ellen. Hazánk már idáig is határozottan fellépett a nők és a gyermekek elleni erőszakkal szemben, többek között jogalkotási intézkedésekkel, továbbá prevencióval, illetve az áldozatokat segítő ellátórendszer fejlesztésével, a kapcsolati kultúra javításával, a családi életre neveléssel, szakemberek képzésével. Ebben az egyezményben azonban a trójai falóként elrejtett genderdogmák társadalmi veszélyekkel fenyegetnek, összeegyeztethetetlenek a magyar alaptörvénnyel, lerombolják a társadalmat, a jogrendszert. Az unió már évtizedek óta erőlteti a genderideológia társadalomátalakító folyamatait, egyrészt olyan kezdeményezésekkel, hogy a tagállamok hivatalosan, a törvények szintjén fogadják el ezt az ideológiát és a gyermekek gendernevelését. Másrészt ha nem lehetséges frontálisan kötelező erejű jogszabályokba csomagolni a genderdogmákat, akkor elrejtik egy nemzetközi egyezményben.

Már maga az egyezmény elfogadásának körülménye is jogilag botrányosnak mondható. Ugyanis az isztambuli egyezmény az Európa Tanács egyetlen olyan egyezménye, amelynek elfogadásáról nem szavazott a Miniszteri Bizottság, pedig ez az érvényesség elmaradhatatlan kelléke. Törökország elnöksége a Miniszteri Bizottság élén a végéhez közeledett. Szerették volna az ő elnökségük alatt elfogadtatni az egyezményt, mivel ez azt a politikai üzenetet hordozta magában, hogy Törökország is elkötelezett a női egyenjogúság mellett, ami pozitívan befolyásolhatja az uniós csatlakozásuk ügyét. Ezért történhetett meg az a csúfság, hogy most olyan egyezményt akarnak ráerőltetni az uniós tagállamokra, amelynek elfogadása súlyos eljárásjogi hibát tartalmaz, és ez példátlan.

Azonban nem ez a legnagyobb gond az egyezménnyel kapcsolatban. Az egyezmény genderfogalma szerint a (biológiai) „nem” szociális konstrukció, amely változó lehet, és amely lényegében független a biológiai valóságtól.
Ez a jogi szörnyszülött egyezmény különválasztja a biológiai és a társadalmi nem fogalmát, ezzel azt sugallva, hogy két teljesen különböző, egymástól független dologról van szó. Mindez azonban ellentétes a magyar alaptörvénnyel, mivel az a házasságot nő és férfi önkéntes kapcsolataként értelmezi, ám a nemi határok elmosásával mindez értelmezhetetlenné válna.

Az egyezmény, mint egykor a bolsevikok, el akarja törölni a múltat, harcot hirdet az általa kifogásolt „sztereotip női és férfiszerepek” ellen, amelyen egyes hagyományok és szokások alapulnak. Ilyen alapon akár a néptáncoktatás is sztereotip lehet az egyezmény szerint, mivel markánsan megjelennek benne a lányok és a fiúk hagyományos szerepeinek elemei.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata egyértelművé teszi, hogy a szülőknek elsődleges joguk kiválasztani gyermekeik számára a megfelelő oktatást. Az egyezmény viszont korlátozhatja a szülők ezen jogát azzal, hogy nem utasíthatnak majd vissza olyan iskolai órákat és tanterveket, amelyekben a genderről, a szexuális orientációkról vagy a transzneműségről tanítják gyermekeiket.

Továbbá az egyezmény megbélyegzi a kereszténység tanítását a férfi-női különbségekről, a házasságról. Mindezeket olyan hagyománynak tekinti, amely szerinte káros nemi sztereotípiákon alapul, amelyeket cáfolni kell az iskolai tananyagokban. Ezért az egyházi iskolák sem vonhatják ki magukat a kötelező tananyagok oktatása és a gender kötelező érvényű definíciója alól. Ratifikálás esetén a jövőben előállhatna akár olyan helyzet is hazánkban, hogy azért szankcionálnának egy egyházi lányiskolát, mert nem vesz fel olyan fiúkat, akik lánynak érzik magukat.

A genderterror korszakának elérkezése láttán aggódva tekintek a jövőbe, vajon mikor fogják genderesíteni az 1966-ban elfogadott ENSZ-dokumentumnak, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 23. cikkelyét, mert jelenleg ott még az olvasható, hogy a család a társadalom természetes és alapvető egysége, és joga van a társadalom és az állam védelmére. Aztán a gyengébbek kedvéért azt is kimondja, hogy a házasságkötésre alkalmas korban lévő férfiak és nők házasságkötési és családalapítási jogát el kell ismerni. Az isztambuli egyezményt ratifikáló államok vezetői valószínűleg nem olvasták a 23. cikkelyt, ugyanis abban a férfiakról és nőkről biológiai nemi alapon beszélnek. A társadalmi nemről szóló genderbadarságnak nyoma sincs benne.

Sőt, mi több, a dokumentum a társadalom alapvető és természetes egységeként tekint a családra, védelemre méltó értékként kezeli. Nahát, megnyugodtam, mert Magyarország alaptörvénye egyértelműen ugyanezt rögzíti: a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata. Ezért nincs semmi meglepő abban, hogy az említett országok kormányai, közöttük hazánk kormánya sem ratifikálta a genderterror eme legújabb diktátumát.

Úgy látszik, bő fél évszázaddal ezelőtt még nem hibbantak ültek az ENSZ-ben. Ugyanis akkor még a legegyszerűbb emberek is birtokában voltak annak a tudásnak, hogy a nemet az ivari kromoszómák határozzák meg. Normális esetben az ivari kromoszóma – X és Y – véletlenszerű találkozása szabja meg a nemet: ha fogamzáskor két X-kromoszóma kerül össze a petesejtben, akkor lány, ha X és Y kromoszóma találkozik, akkor fiú lesz a születendő gyermek. Ezzel együtt jár a későbbi természetes nemi identitás, tehát nem a gyermek dönti el, hogy mi lesz.

Számos tanulmány igazolja, hogy a férfiak és a nők nemcsak a méret és az erő, hanem a személyiség vonatkozásában is különböznek egymástól. Ezen változtatni nem lehet, legfeljebb ördögien rafinált pszichológiai eszközökkel manipulálni a viselkedést. Mindebből következik, hogy az ember nemisége az első pillanatban, a megtermékenyítéskor eldől. Ha problémák adódnak később, az már nem természetes, hanem abnormális jelenség, sok esetben betegség, sok esetben viselkedési zavar.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) betegségek nemzetközi osztályozásának (ICD) listája is ezt támasztja alá, hiszen a jelenleg hatályos, 10. sorszámú dokumentum a mentális zavarok között említi a nemi másságok legtöbbjét. Az új betegséglista-tervezet, amelyet 2019 májusában terjesztettek a WHO-tagországok elé – és amelynek jóváhagyása 2022 januárjában várható –, a genderlobbi hatására már tartalmaz olyan jellegű változásokat, hogy azokat már nem a mentális, hanem a nemi élettel kapcsolatos zavarok közé sorolja.

A stigmatizációt ugyan megszünteti, de a betegséglistáról egyáltalán nem törli.

Gabriele Kuby német szociológusnő A nemek forradalma című leleplező könyvében már 2007-ben figyelmeztetett arra, hogy az unió a gendermozgalom élharcosává vált. A háttérhatalmi elit és az ENSZ, valamint az unió vezetői tökéletesen megegyeznek a New Age mozgalom célkitűzéseivel. Ez pedig a nemzetállamok felszámolása és egy globális világállam megvalósítása. Ehhez egy új embert kell teremteni. Ostobaság volna nem tudomásul venni, hogy a világnak ez a senki által meg nem választott hatalmi elitje valóban azon mesterkedik, hogy új embert kreáljon. Kiválóan megtanulták, hogyan kell a tudományt az emberek manipulálására felhasználni. A társadalmi nemekről szóló áltudomány valójában a férfi és
a női nemi identitás megszüntetésének politikai programja. A család tönkretételének a programja. A kereszténység tönkretételének a programja. A háttérhatalmi elit globális ideológiájának a programja.

Az új genderember ismertetőjegye az, hogy nemi identitását és szexuális magatartását minden erkölcsi normától elszakadva, szabadon határozza meg és élje ki, akár már gyermekkorától kezdve. Nem kellett hozzá egyetemi végzettség, hogy felismerjék: az új genderember megteremtéséhez az ifjúságot kell megkaparintaniuk. Ezért aztán az isztambuli egyezményt emberiség elleni bűn lenne ráerőltetni a társadalomra.

Vajon egy egészséges lelkületű társadalomban, ahol kereszténydemokrácia épül, a kormány támogathat-e ratifikáció formájában egy áltudomány téziseit hirdető egyezményt? Kétlem. Remélem, hogy a kormány is így gondolja.

Kapcsolódó írásaink

Korompay Csilla

Korompay Csilla

Halálos bérharc

ĀTisztáztuk jogászainkkal a sztrájkfeltételek kivívásának útját, bírósági úton négy hét alatt az egészségügy is sztrájkképessé válhat – közölte a Magyar Orvosi Kamara új elnökségének tevékenységéről írt beszámolójában Álmos Péter alelnök