Elég volt!

Mindketten egy büntetőjogi rehabilitációs programban dolgoztak, amelynek konferenciáján az egyik meghívott megkéselte őket. Ez a bizonyos meghívott Usman Khan volt, egy elítélt terrorista. Khan még 2013-ban kapott tizenhat év börtönt, mert társaival az al-Kaida nevében robbantásos merényleteket akartak elkövetni a Londoni Értéktőzsde és kocsmák ellen, valamint dzsihadista kiképzőtábort létesítettek volna odahaza, Pakisztánban.

Hogyan került ez a terrorista egyáltalán közel későbbi áldozataihoz? Hát úgy, hogy bár csak minimum nyolc év letöltése után kerülhetett volna szabadlábra, már tavaly decemberben kiengedték próbaidőre, azzal a kikötéssel, hogy nyomkövető eszközt visel magán. Azok az emberek, akik ezt lehetővé tették, mind azt hitték, hogy Khan már nem veszélyes, vagy ha egy kicsit mégis, van a kezükben elég visszatartó erő. Nekik köszönhetően nemcsak, hogy idő előtt szabadon járhatott a londoni utcákon, hanem még egy rehabilitációs konferenciára is meghívták. Ott pedig aztán megölt két embert – és ha hagyják, még többet – köztük egy olyan fiatalembert, aki tiltakozott a feketék, arabok és más kisebbségek felülreprezentáltsága ellen a börtönökben, az apja pedig a minap kikérte magának, hogy fia halálát a gyűlölet, a megosztás és az ignorancia nevében politikai célokra használják. Ízléstelen lenne a felfoghatatlan veszteséget elszenvedett apa nyilatkozatát minősíteni, ne is tegyük. De annyit azért el lehet mondani, hogy egy végtelenül szomorú és aggasztó összképbe illeszkedik.

Usman Khan és társai ugyanis nem tesznek mást, mint arcon röhögik az egész liberális demokráciát, az összes jótét lelket, naiv aktivistát, akik tanfolyamokkal, rehabilitációval, tüntetésekkel és szép szavakkal akarják képviselni az ő érdekeiket. Usman Khan és társai már hat éve is tömegével akartak brit embereket gyilkolni. Sok-sok másik Usman Khan pedig Európa-szerte akar franciákat, németeket, hollandokat, belgákat vagy akár éppen magyarokat ölni.

Nyugat-Európa felelőssége tagadhatatlan abban, hogy hagyták kialakulni a párhuzamos társadalmakat, a gettókat, tétlenül nézik, ahogy a nyugati, liberális demokráciába beleszületett bevándorlófiatalok tömegével akarják felégetni maguk körül azt a világot, ami befogadta – vagy legalábbis azt hiszi, hogy befogadta – őket. A londoni terrortámadás utáni reakciók riasztóan idézik Laurent Obertone Gerilla című regényének jövőképét, amelyben a véglegetekig elhülyült francia balliberálisok még akkor sem hajlandóak szembenézni a valósággal, amikor a szövetségeseiknek hitt bevándorlók meglincselik a köztársasági elnököt, és utasszállítókat lőnek le Párizs felett.

A britek szerencséjére Boris Johnson konzervatív kormányfő megálljt akar parancsolni az őrületnek, és a támadás után arról beszélt, hogy szigorításra van szükség a terrorizmusért elítéltek ügyében. Borítékolható volt, hogy ezért majd szétszedi a balliberális ellenzék és a sajtó, hiszen „egyedi esetet” használ fel politikai célokra.

A németeknél egyébként néhány éve készült egy online térkép az ilyen „egyedi esetekről”, a virtuális rajzszögek alól alig látszott ki az ország. Mindeközben a 2015-ös migránsválság megismétlődése fenyeget, újra ostrom alatt áll a magyar határkerítés is.

Most van az utolsó utáni pillanat, hogy Európa azt mondja: elég volt. Különben hamarosan nem fog számítani.