Dilibogyó

Az adatok elemzéséből kitűnik: a tabletták az őszi és téli hónapokban a legkeresettebbek. Azt viszont a kutatók nem vizsgálták, hogy politikai beállítódás szerint melyik oldal szimpatizánsai az elszántabb fogyasztók.

Szembetűnő viszont, hogy a naponta adódó olyan kellemes apróságoknak – mint például a rezsiutalvány vagy egy megújult park látványa – örvendezni képes ember télidőben is kevésbé szorul hangulatjavító szerekre. Az örök elégedetlenkedők viszont gyakran eleve kedélybetegek. Róluk a jó dolgok lepattannak, a rossz történéseket pedig addig csócsálgatják magukban, amíg eldurran az agyuk. Ilyenkor levonják a végkövetkeztetést: „Innen el kell menni.” És el is mennek feltankolni vidámító kapszulákból.

Az álbaloldal politikusainak, megmondóembereinek élete manapság már szinte maga a pokol. Egymás lehallgatása, elföldelése, esküdt ellenségeikkel a cimborálás színlelése, a gáncsoskodás, a hazaárulás, a bűntudat elfojtása aligha válthat ki belőlük széles jókedvet. Az elégedett, derűs embert méla undorral nézik, már a kézfogásuktól is viszolyognak, az ország sikereit kudarcként élik meg. Mindinkább úrrá lesz rajtuk a gyűlölet. Márpedig Wass Albert megfogalmazásában: „A gyűlölet gonoszságot terem, s a gonoszság az élet ellensége.”

Az elszenvedett kudarcsorozatot látva és az állandó fogcsikorgatást hallgatva azt hihetnénk, hogy a balliberális hangadók sosem szednek kedélyjavító orvosságot.

Vagy rendszeresen elgurul a gyógyszerük. Ez azonban nem igaz. A tablettáknak – a dobozban mellékelt betegtájékoztató szerint – olyan kellemetlen mellékhatásai lehetnek, mint a látászavar, az ingerlékenység, a szorongás. E tünetek igen gyakran észlelhetők a „felvilágosult, progresszív” ballib politikusoknál és szószólóiknál. De nyugi és türelem! A sok kudarc ugyanis fejleszti a jellemet, és mivel nyitott ország vagyunk, Brüsszelből is hazavárunk mindenkit.

A testet, lelket felemésztő vergődés, állandó puffogás negatív spiráljából kikecmeregve az önsorsrontó gyűlölködés helyett érdemes Voltaire szavait már a pirulák lenyelése előtt jól megfontolni: „Úgy döntöttem, hogy boldog leszek, mert
az nagyon egészséges.”