Alattunk a múlt

Ami a múlt feldolgozását, tudatosítását illeti, volna mit tanulnunk a lengyelektől – ismételte el Wittner Mária a közönség előtt, amikor szeptember 26. és 29. között immár harmadszor vett részt a Megtörhetetlenek-Rendíthetetlenek-Kiátkozottak Filmfesztiválon Lengyelországban (Festiwal NNW). Hozzátehetjük Zbigniew Herbert, a Bethlen Gábor Alapítvány első külföldi díjazottja, a huszadik század talán legnagyobb lengyel költője figyelmeztető szavait: „Az a nemzet, amelyik elveszíti az emlékezetét, a lelkiismeretét veszíti el.”

A Gdyniában idén tizenegyedik alkalommal megrendezett négynapos szemlén a méltó- és kellőképpen ki nem beszélt múltat érintő dokumentum- és játékfilmeket, rádióműsorokat díjaznak, s a nagyszabású rendezvényt számos kiállítás, vitapanel, könyvbemutató és zenei esemény kíséri. Az elmúlt három évben a fesztiválon minden alkalommal hangsúlyos magyar részvétel is volt, bemutattak több hazai dokumentumfilmet is.

A legelső volt Siklósi Beatrix és Matúz Gábor „Hóhér vigyázz!” című filmje Wittner Máriáról, akit azóta a fesztivál egyik mintegy „nagyasszonyaként” tisztelnek, s újra és újra meghívnak. Aztán jött a többi. Így például a magyar–lengyel együttműködés intézményes formáit megtestesítő magyar alapítványnak, illetve lengyel oldalon intézetnek nevet adó Wacław Felczakról –, aki mind a Honi Hadsereg (AK) futáraként és a londoni emigráns lengyel kormány kormánybiztosaként, mind történészként páratlan teljesítményekkel gazdagította kapcsolatainkat – Beata Netz filmjét láthattuk. De bemutatták Sztruhár György „Út a végtelenbe” című, Esterházy János életét feldolgozó alkotását is, valamint az 1944-ben Varsó alatt állomásozó magyar egységek és a Varsói Felkelés partizánjai között kialakult baráti kapcsolatokat tárgyaló fabularizált dokumentumfilmet, a „Magyar korridort”, Jamik Levente és Kussinszky Kornél művét is. Panelbeszélgetéseken részt vevő történészeink, politológu­saink – Kovács István, Simon János és e sorok írója – mellett magyar művészek is megjelentek a fesztiválon, tavaly Székely Kornél politikai plakátjaival és Tolcsvay Béla muzsikájával ismerkedhetett meg a lengyel és nemzetközi közönség, idén pedig a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által készített, „Lelkipásztorok – a kommunizmus mártírjai” című kiállításával, amelyet a Lengyelországban élő Engelmayer Ákos, a rendszerváltozás utáni első magyar varsói nagykövet nyitott meg.

Az NNW Fesztivál ötletadója, igazgatója és fáradhatatlan megvalósítója, a dokumentumfilmes rendező, operatőr, forgatókönyves Arkadiusz Gołębiewski mély meggyőződése, hogy égetően szükség van egy olyan tér megteremtésére, amelyben találkozhatnak az 1939 és 1989 közötti időszak, azaz legújabb kori történelmünk tanúi, a róluk készített filmek és hangzó anyagok alkotói a közönséggel.

Annál is fontosabb egy ilyen lehetőség megnyitása, mivel a kommunizmus idején számtalan esemény és ember sorsát eltitkolták, s ami még rosszabb, meghamisították. A fesztiválon láthatóvá, hallhatóvá teszik mindazt, amit feledésre ítéltek a totalitárius rezsimek, mintegy meg lehet érinteni a történelmet, lehetőség nyílik a közvetlen találkozásra azokkal, akik soha nem fogadták el a sem a német, sem a szovjet megszállást, szembeszálltak, harcoltak vele. A rendezvényt minden évben lengyelek és külföldiek több nemzedéke látogatja meg, a hazai és emigráns lengyelek mellett egyre több tanú és alkotó, történész és elemző érkezik Kelet-Közép-Európából, a vendégek soraiban kiadók és képzőművészek is feltűnnek.

Évről évre tágul a szemle horizontja, szélesebb összefüggések tárulnak fel, újabb és újabb szempontokból nyílik lehetőség az események feldolgozására. S történik mindez nem holmi elefántcsonttoronyban, hanem teljes nyitottsággal: a programok mindegyike bárki számára hozzáférhető, és a szervezők gondoskodnak arról is, hogy a közember számára is érthető nyelven fogalmazzák meg mondanivalójukat.

A fesztivál keretében az egyik legfontosabb elem talán a „Fiatalok a történelemnek” elnevezésű projekt, amely az ifjú nemzedékeket célozza. Kezdő filmeseknek, alkotóknak kínál lehetőséget bemutatkozásra, kölcsönös inspirációra. A fiatalok részt vesznek filmes, színházi és rádiós műhelymunkákban, ismerkedhetnek a rendezéstől a kosztümtervezésig mindennel, ami munkájukban, fejlődésükben hasznos lehet. A műhelyeket a szakma legjobbjai vezetik.

A programok egy másik fontos elemét képezik a szakmai, mondhatni szemináriumi találkozások, az úgynevezett „Pitching Forum”, ahol a filmesek, köztük a legfiatalabbak is, bemutathatják a még fejlesztési szakaszban levő kezdeményezéseiket, amelyek megvalósításához és majdani terjesztéséhez támogatókat keresnek. Prezentációikkal a közszolgálati televízió és rádió, illetve a kereskedelmi állomások vezetőit, szakértőit, szerkesztőit, valamint közintézmények, potenciális szponzorok képviselőit ismertetik meg.

A rendezvény rangját tükrözi, hogy Andrzej Duda köztársasági elnök mindig vállalja fölötte a védnökséget, s tavaly személyesen is megjelent az eseményen. Idén Mateusz Morawiecki miniszterelnök lett volna hivatalos, de szándékát édesapja váratlan halála keresztülhúzta. Nem véletlen, hogy a tavalyi fesztivált Orbán Viktor is köszöntötte, üdvözlő sorait Kovács Orsolya Zsuzsanna varsói magyar nagykövet tolmácsolta. „A mi demokrácia- és szabadságképünk olyan haza­fiak gondolataiból és tetteiből fakad, akik sem kényszerből, sem érdekből, sem pedig beletörődésből nem hajoltak meg semmiféle ideológia és diktatúra előtt” – szögezte le levelében a magyar miniszterelnök.

A fesztiválnak tulajdonképpen nincs vége azzal, hogy lezajlik, a következő egy év leforgása során az országban, de alkalmasint külföldön is retrospektív rendezvényeken idézik fel a legfontosabb ele­meit. Ha minden jól megy, talán jövő már­ciusban a lengyel–magyar barátság napja ezúttal Magyarországon megrendezendő ünnepségének egyik kísérő rendezvénye lesz az NNW hazai bemutatkozása.

Lengyelországba járni jó. S az is nagyon jó, ha Lengyelországot láthatjuk vendégül. De még jobb lenne, ha a múlt feldolgozásának, tudatosításának tekintetében példát vennénk róluk, hasonló nagyszabású rendezvénysorozat kezdeményezésével.

Mert, hogy idézzük az 1977-ben elhunyt Mikó Imre erdélyi író, műfordító, jogász és politikus örök érvényű szavait, a kiválóak munkássága, tevékenysége átnyúlik a jelenbe, megfelelő magatartásra ösztönöz, mai életünkre ható tényezővé válik, alakítja azt. „Nem lezárt fejezet, hanem fundamentum. Hiszen a múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk. Azon állunk.” És nagyon nem mindegy, mennyire szilárdak azok az alapok. Ideje azzá tennünk őket nekünk is.