Alkalmatlankodók

Ez többek között azt jelentette, hogy minden, arra alkalmasnak minősített fiatalembernek három, kettő, a kommunizmus végén egy év sorkatonai szolgálatot kellett teljesítene. Ez a pacifisták számára maga volt a borzalom. Kétségtelen, nem volt könnyű vezényszóra élni, ám azt senki nem vitatja, hogy igen sok, a leszerelés utáni életben hasznos készséget-tudást lehetett itt megszerezni vagy egyáltalán eljutni azokhoz. A normális emberi életben alapvető önfegyelem-fegyelem, az ezzel járó önuralom, az emberhez méltó indulatkezelési technikák elsajátítása senkinek nem vált kárára.

Már akkortájt sem csodálkozott senki azon, hogy a szocialista Magyarországra beengedett amerikai filmek hippihőseit majmolók bőszen növesztették a hajukat, rikoltozták a szeretkezz, ne háborúzz jelszavát, és többségük nyakában ott lifegett a háborúellenesség Mercedes-jelvénye. Közben meg szólt a zene, Janis Joplin, Jim Morrison énekelt, Jimmy Hendrix meg ördögi technikával gitározta a huszonhét évesek haláltáncdalát.

A kis létszámú magyar nagy generáció az 1968-ban tetőtől talpig jeansbe öltözött liberális álprófétái itt azért nem nagyon mertek utcaköveket dobálni a rendőrökre, inkább a személyiségtorzító hadseregről sipákoltak. A pacifisták jelentős része mindent megtett azért, hogy elkerülje a katonai szolgálatot. Ennek legelterjedtebb módja az orvosi alkalmatlansági papír megszerzése volt. A világ összes nyavalyáját jellemző tünetet hajlandók voltak megtanulni és előadni, ezeket aztán
a sorozóbizottságok vagy bevették, vagy nem. Amúgy lényegében nagyobb erőfeszítést és találékonyságot kívánt a szolgálatmegtagadási jelöltektől ez a manőversor, mint elfogadni a világ akkori rendjét és leszolgálni a katonaidőt.

Miután a rendszerváltozás viharait túlélt emberek tiszteletre méltó erőfeszítések után belátták, hogy mégiscsak jobb rendben és fegyelemben élni, jól kiszavazták mindenféle hatalomból a szélsőliberális összevisszaság figuráit. Ezt a tényt ezek a gyászhuszárok rendkívül nehezen viselik el. Futkosnak külföldi és nem mellesleg igen gazdag elvbarátaikhoz, leginkább anyagi segítségért, ahol tehetik, Magyarország ellen beszélnek, legszívesebben, és ahogy ezt Gyurcsányné Dobrev Klára az arcunkba rikácsolja, európai egyesült államok nevű katyvaszbirodalmat akarnának. Ahol sem rend, sem fegyelem, sem önuralom, sem európai civilizáció és kultúra, egyáltalán semmi régi érték nem maradhat. Balliberálisék egyre nyilvánvalóbban anarchiába húznának minket.

Erre igen kitűnő embereik vannak, akik ha korábban élnek, egy egyszerű katonai összeíráson, majd sorozáson szinte kivétel nélkül alkalmatlannak minősültek volna. Ez nagy örömet és büszkeséget jelenthetett azokban az időkben. És ez, sajnos vagy nem sajnos, ma is így van. A nyápic tornaterem-kerülők, mint a kígyóvállú Fekete-Győr András, az idegbeteg provokátortanonc Tordai Bence, s hogy a nemek egyensúlya is megmaradjon, a hisztérikus Szabó Tímea vagy Vadai Ágnes, a Barbie-baba hasonmás Demeter Márta, nem is beszélve a magát kémrepülőgépnek tartó Hadházy Ákosról, mind-mind büszkén alkalmatlanok. Ha semmi másért nem minősíthetnénk így őket, az a puszta tény, hogy beálltak az alkalmatlanok főalakja, a „nyápic, tutyimutyi, mamakedvence” ellenzéki főpolgármester-jelöltek egyike, Karácsony Hazudozó Gergely mögé, éppen elég. Az úgynevezett ellenzéki összefogás a másik nagy bajkeverő alkalmatlannal, Gyurcsány Ferenccel együtt ma ennyit tud. Teljes erőből alkalmatlankodik.