Vélemény és vita

Migránsmeghívó Rómából

Ha a liberális hegemóniában született európai elit képes lenne rá, hogy tanuljon a történelemből, akkor nem lenne vita a bevándorlással kapcsolatban

Amikor az Ocean Viking 82 migránssal kikötött Lampedusa szigetén, nem csupán az olaszok választói akarata került a szemetesbe, hanem új meghívót adtak fel Rómából. Nem mellesleg ismét napirendre került a kvótarendszer, amely annyi sebből vérzik, illetve annyi uniós tagország utasítja el, hogy csupán arra lesz jó, hogy Európa ismét politikai harctérré változzon, és esély sem marad arra, hogy közösen oldjuk meg a kontinenst sújtó, legégetőbb globális problémát, a modern népvándorlást.

Ha a liberális hegemóniában született és az uniós bürokráciában felnőtté vált egalitárius európai elit képes lenne arra, hogy tanuljon a történelemből, okuljon múltunk nagy kríziseiből, akkor nem lenne vita a bevándorlással kapcsolatban. Az ókori Róma intő jel kell hogy legyen. Ahogy akkor, most is a világvárosnak köszönhetően éledt fel a legélesebb, Európa új politikai törésvonala mentén kialakult kulturális küzdelem. De volt itt tatár és török invázió is, ami leginkább Kelet–Közép-Európát, míg a mórok hódítása és uralkodása a déli területeket sújtotta. Ebből nem lehet okulni?

Akár a Római Birodalom esetében, most is rothadó, identitását vesztett kultúrát, széthúzó, egymásra acsarkodó gazdasági elitet, szkeptikus, anarchista és semmiben nem hívő értelmiséget láthatunk magunk körül. És most is, mint akkor, számos afrikai vagy közel-keleti „idegen” árasztotta el a „birodalom” nagyvárosait. Mindamellett párhuzam lelhető fel abban is, hogy ahogy Nietzsche mondja, meghalt az Öregisten, mi öltük meg – azaz a kontinenst kulturális szövetként összekötő hit halt el. Erről a párhuzamról (is) ír a néhány éve elhunyt magyar származású (és magyar identitású) Molnár Tamás filozófus is az Én, Symmachus című könyvében.

Visszatérve a jelenre: az új olasz kormánykoalíció meghatározó ereje, az Öt Csillag Mozgalom elárulta a választóit, amikor meghajolt a nyíltan bevándorláspárti baloldali párt előtt, és újra megnyitotta tengeri határait a civil szervezeteknek álcázott embercsempészek előtt. (De hát zöld- és kommunista eszméket vegyítő, a melegházasság melletti kampánnyal hírhedtté vált pártban megbízni…) Az olasz bevándorláspolitika változása viszont egész Európára hatással lehet. Egyrészről újraéleszti a migránsok kvóta szerinti elosztását, amellyel több elméleti és még több gyakorlati gond van. Egyrészről – szerencsére – vannak tagállamok, amelyek védve saját nemzetük identitását, kultúráját és az állampolgáraik biztonságát, kérlelhetetlenül ellenállnak. Másrészről ha létrejön a kvótarendszer, akkor felmerül kérdésként, hogy ki és milyen jogkörrel fogja elosztani a migránsokat a tagországok között? És végül nagy kérdés az is, hogy mi alapján akarják majd elosztani a bevándorlókat. A diplomás, dolgozni akaró mehet Németországba, a csavargó, lézengő pedig Magyarországra? Ki dönti majd ezt el? Egyszerű, de lényeges kérdés ez.

A kvótarendszerről való vita újraéledése mellett sokkal nagyobb problémát fog okozni az, hogy az elindulni vágyók mihez fognak kezdeni. Esetleg az iszlámot akarják terjeszteni? Vagy munka nélkül megélni? (Miközben ahhoz elég bátrak, hogy útra keljenek, Európában „vitézkedjenek”, de ahhoz gyávák, hogy otthon megvédjék a házukat.) Nos, a kvóta újraéledése számukra ugyanolyan meghívót fog jelenteni, mint annak idején Merkel mondatai.

Magyarországon többek közt Gyurcsányné Dobrev Klára az, aki egyre inkább jeleskedik a meghívók megfogalmazásában. Nem elég, hogy olyan európai egyesült államokban gondolkodik, amely minden ellenőrzés nélkül engedné be a migránsokat, de még azt is hozzáteszi, hogy azok az önkormányzatok, amelyek befogadnának bevándorlókat a kvóta alapján, pluszpénzt kapnának az uniótól. Ez pedig annak tükrében, hogy Gyurcsányné Dobrev Klára a Magyarországtól „büntetésként” elvonandó támogatások mellett kardoskodik, illetve nem támogatja azt sem, hogy a határvédelemre fordított költségeinket az unió fedezze, talán a legcinikusabb hozzáállás, amit ma Magyarországon a politika területén láthatunk.

A kvótacsapda tehát ismét felsejlik – hála a baloldali olasz pártoknak. És annak, hogy ismét meghívóval csalogatjuk – öngyilkos hozzáállásunknak köszönhetően –, ezúttal Rómából a migránsokat. Pedig érdemes lenne tanulni a történelemből. w

Amikor az Ocean Viking 82 migránssal kikötött Lampedusa szigetén, nem csupán az olaszok választói akarata került a szemetesbe, hanem új meghívót adtak fel Rómából. Nem mellesleg ismét napirendre került a kvótarendszer, amely annyi sebből vérzik, illetve annyi uniós tagország utasítja el, hogy csupán arra lesz jó, hogy Európa ismét politikai harctérré változzon, és esély sem marad arra, hogy közösen oldjuk meg a kontinenst sújtó, legégetőbb globális problémát, a modern népvándorlást.

Ha a liberális hegemóniában született és az uniós bürokráciában felnőtté vált egalitárius európai elit képes lenne arra, hogy tanuljon a történelemből, okuljon múltunk nagy kríziseiből, akkor nem lenne vita a bevándorlással kapcsolatban. Az ókori Róma intő jel kell hogy legyen. Ahogy akkor, most is a világvárosnak köszönhetően éledt fel a legélesebb, Európa új politikai törésvonala mentén kialakult kulturális küzdelem. De volt itt tatár és török invázió is, ami leginkább Kelet–Közép-Európát, míg a mórok hódítása és uralkodása a déli területeket sújtotta. Ebből nem lehet okulni?

Akár a Római Birodalom esetében, most is rothadó, identitását vesztett kultúrát, széthúzó, egymásra acsarkodó gazdasági elitet, szkeptikus, anarchista és semmiben nem hívő értelmiséget láthatunk magunk körül. És most is, mint akkor, számos afrikai vagy közel-keleti „idegen” árasztotta el a „birodalom” nagyvárosait. Mindamellett párhuzam lelhető fel abban is, hogy ahogy Nietzsche mondja, meghalt az Öregisten, mi öltük meg – azaz a kontinenst kulturális szövetként összekötő hit halt el. Erről a párhuzamról (is) ír a néhány éve elhunyt magyar származású (és magyar identitású) Molnár Tamás filozófus is az Én, Symmachus című könyvében.

Visszatérve a jelenre: az új olasz kormánykoalíció meghatározó ereje, az Öt Csillag Mozgalom elárulta a választóit, amikor meghajolt a nyíltan bevándorláspárti baloldali párt előtt, és újra megnyitotta tengeri határait a civil szervezeteknek álcázott embercsempészek előtt. (De hát zöld- és kommunista eszméket vegyítő, a melegházasság melletti kampánnyal hírhedtté vált pártban megbízni…) Az olasz bevándorláspolitika változása viszont egész Európára hatással lehet. Egyrészről újraéleszti a migránsok kvóta szerinti elosztását, amellyel több elméleti és még több gyakorlati gond van. Egyrészről – szerencsére – vannak tagállamok, amelyek védve saját nemzetük identitását, kultúráját és az állampolgáraik biztonságát, kérlelhetetlenül ellenállnak. Másrészről ha létrejön a kvótarendszer, akkor felmerül kérdésként, hogy ki és milyen jogkörrel fogja elosztani a migránsokat a tagországok között? És végül nagy kérdés az is, hogy mi alapján akarják majd elosztani a bevándorlókat. A diplomás, dolgozni akaró mehet Németországba, a csavargó, lézengő pedig Magyarországra? Ki dönti majd ezt el? Egyszerű, de lényeges kérdés ez.

A kvótarendszerről való vita újraéledése mellett sokkal nagyobb problémát fog okozni az, hogy az elindulni vágyók mihez fognak kezdeni. Esetleg az iszlámot akarják terjeszteni? Vagy munka nélkül megélni? (Miközben ahhoz elég bátrak, hogy útra keljenek, Európában „vitézkedjenek”, de ahhoz gyávák, hogy otthon megvédjék a házukat.) Nos, a kvóta újraéledése számukra ugyanolyan meghívót fog jelenteni, mint annak idején Merkel mondatai.

Magyarországon többek közt Gyurcsányné Dobrev Klára az, aki egyre inkább jeleskedik a meghívók megfogalmazásában. Nem elég, hogy olyan európai egyesült államokban gondolkodik, amely minden ellenőrzés nélkül engedné be a migránsokat, de még azt is hozzáteszi, hogy azok az önkormányzatok, amelyek befogadnának bevándorlókat a kvóta alapján, pluszpénzt kapnának az uniótól. Ez pedig annak tükrében, hogy Gyurcsányné Dobrev Klára a Magyarországtól „büntetésként” elvonandó támogatások mellett kardoskodik, illetve nem támogatja azt sem, hogy a határvédelemre fordított költségeinket az unió fedezze, talán a legcinikusabb hozzáállás, amit ma Magyarországon a politika területén láthatunk.

A kvótacsapda tehát ismét felsejlik – hála a baloldali olasz pártoknak. És annak, hogy ismét meghívóval csalogatjuk – öngyilkos hozzáállásunknak köszönhetően –, ezúttal Rómából a migránsokat. Pedig érdemes lenne tanulni a történelemből.

Kapcsolódó írásaink

Bán Károly

Bán Károly

Karácsony, az alkalmatlan

ĀNincs igaza Tarlós István főpolgármesternek, aki Karácsony Gergelyt hazudós, tutyimutyi, tétova mama kedvencének nevezte

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom