Vélemény és vita

Kicsik és kocsik

Lövik a babaváró hiteleket. Szélsőséges, balliberális kommandók vették célkeresztbe a magyar kormány családvédelmi akciótervét

álláspont

Mint mindent a világban, ezt az egyedülálló kezdeményezést is kizárólag materialista módon tudják csak értelmezni.

A babaváró támogatás arra szolgál, hogy az életszövetségre lépett fiatal emberek még azelőtt, hogy megszületne gyerekük, valamilyen módon megalapozhassák, elindíthassák családjuk önálló életét. Amúgy a családot is lövik. Mert milyen ócska és korszerűtlen intézmény az, ahol az apa férfi, az anya nő, a gyerekek pedig kisfiúk és kislányok. Az ernyedt nyugat-európai szélsőliberalizmus számára mindezek a tények egyenesen bőszítőek. Mert hát miért is ne lehetne a mindenféle nemi eltévelyedésben forgolódó emberi formációt családnak nevezni? Nincs mit ezen csodálkozni, hiszen abban a világban, ahol a meggyilkolt magzatokra épül a kozmetikai ipar, ahol finomkodva áttessékelik a túlvilágra az öregeket, ezt kegyes halálnak nevezik, sőt, ahol már az emberevés bevezetése is komolyan szóba kerülhet, ott ez szinte természetes. Magyarországon az efféle gondolkodásmód még a kommunizmusban sem nyerhetett teret. Sőt. Elég csak felidézni egykori jeles írónk, Fekete Gyula elszánt harcát az 1970–80-as évekből, a már akkor szomorú demográfiai helyzet megoldása érdekében.

Azt mondják tehát a liberális elméletgyártók, hogy a Fidesz–KDNP-kormány babaváró hitele sokféle visszaélésre alkalmas. Gondosan kiszámolják, hogy a tízmillió forint a hitel lejártakor 2,7 millió forinttal gyarapodhat. Hogy vannak, akik ezt a szabadfelhasználású pénzforrást befektetésre használják. Az, hogy közben legalább három gyereket kell világra hoznia az anyáknak és eltartani-felnevelni a szülőknek, szóba se kerül.

A babaváró hitel felvétele valóban komoly befektetés. A családba, az ezek alkotta kisebb-nagyobb közösségekbe és a nemzet egészének jövőjébe invesztált pénzügyi akció. Aminek összege kicsiny töredéke annak, amibe egy gyerek felnevelése kerül, mondjuk, nagykorúsága eléréséig. Ezt az emberélet-guberálók, ezek a szélsőliberális anyagelvű bohócok, szintén ki szokták számolni, és ami úgy ötven–százmillió forint közötti összegre fut ki gyerekenként.

Miért is fáj tehát az ehhez mérten aprópénznek számító tízmillió nekik? Feltehetően azért, mert nem tudják, milyen csoda egy egészséges családban akár szülőként, akár gyerekként élni. Hogy a gyereknevelés nem fárasztó és bosszantó munka, hanem az élet rendjébe tartozó természetes, néha szomorú, néha vidám, de legfőképpen normális létforma. Nincs benne semmi ócska deviancia. Korszerűtlen, elavult, meghaladott – szajkózzák a magukat haladó szelleműnek tartó liberális hülyék. Azok, akik önző életük minden bajáért a normális többséget teszik felelőssé. Miattuk meg persze a saját kényelmükért nem szülnek gyereket, menekülnek be a drogzsákutcákba vagy a szexuális eltévelyedések mocskába. És csodálkoznak, hogy ezekben fulladozva nem érzik jól magukat.

Ennek a gondolkodásmódnak meghatározó eleme az irigység. Irigylik a tízmilliót, és legújabban elkezdték irigyelni a nagycsaládosok autóvásárlási támogatását is. Szörnyülködve mutogatnak azokra, akik, bár már van autójuk, vesznek még egyet.

Így a folyton fanyalgók, a közösségellenes rombolók eljuthatnak arra a számukra szomorú felismerésre, hogy ami a kommunizmus évtizedeiben ebben a tárgykörben kérdésként formálódott meg: kicsi vagy kocsi? – azt mára a családvédelmi akcióterv segítségével a magyar kormánynak látványosan sikerült átalakítani. Ma nincs kérdés, csak válasz: kicsik és kocsik.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom