Vélemény és vita

Mindenízű drazsé

Nemrég felröppent a hír, hogy egy amerikai katolikus iskolából kitiltják a Harry Potter-könyveket, sőt a szülőket is arra kéri az intézményt vezető Dan Reehill, hogy otthon se engedjék a mérgezőnek titulált irományokat tanulmányozni

Ugyanis – így az igazgató-tiszteletes – a regényekben mágia szerepel, „az ott olvasható átkok és varázslatok valóban átkok és varázslatok, melyeknek hangos felolvasása megidézhet különféle gonosz lelkeket”.

Nem érzem tisztemnek ízekre szedni ezt a marhaságot, ironikusan annyit jegyeznék csak meg, hogy az efféle múltban ragadt egyházi prominenseknek is ideje lenne eszükbe vésni, hogy 2019 van, az inkvizíció és a személyes érzékenység okán elrendelt könyvbetiltás-könyvégetés privilégiuma pedig immár évtizedek óta az ultrabalosokat illeti, s nem a klérust.

A Harry Potter-regényekkel és -filmekkel nekem egészen más problémám van. A történetszövés logikátlansága és a számtalan anakronizmus alapból felbosszant: a semmiből előrántott „ősi tradí­ciók”, mint például a bál, amellyel hőseink az iskola sokadik osztályában szembesülnek először, holott állítólag minden évben megrendezik, elegánsan paríroznak a bántóan primitíven kidolgozott fordulatokkal, miközben a szereplők emberi jellemek baltával faragott karikatúráiként, élettelenül bolyonganak ebben az egész papírmasévilágban. Ahol nincsenek szabályok, tehát bármikor bármi megtörténhet – így pedig az egész történetnek semmi súlya nincsen, a mese szupernemecsekje, Harry Potter akár meg is halhat, az utolsó pillanatban úgyis ott terem valami, fajtájával együtt két perc alatt gründolt civilizáció utolsó képviselője, akikről eddig szó sem esett persze, és megmenti.

De nem ez a legzavaróbb benne. Hanem az egyes civilizációk mítoszainak s a történelem leges-leges-leges-legfelszíni rétegének, az elmélyedés legcsekélyebb igénye nélküli – a didaktikus stílusú, gagyi történetvezetés pillanatnyi igényeihez való – összelopkodása és felhasználása. Meg az az olvasót megalázó nyelvi megformálás, amelynek részei a Jókai névadási gyakorlatát maga mögé utasító, szájbarágó elnevezések – lásd: Piton professzor, vagy Lupin, aki (mily meglepő!) titokban farkasember –, valamint a rosszul leadott, alapfokú latin leckék emlékeként felderengő „mágianyelv”. Mindez engem leginkább a vasúti rézkábeltolvajok tevékenységére emlékeztet, már ahogyan az ellopott javak által okozott kár és a belőle teremtett érték aránylanak egymáshoz.

Személyes tragédiám, hogy mindezt nem tudom megbocsátani a szerzőnek, mert mire a kezembe került a számomra első könyve (a Tűz Serlege volt az), pad alatt stikában olvasó tizenegy-tizenkét éves kissrácként túl sokat ismertem a felhasznált alapanyagokból ahhoz, hogy elfogadjam ezt a végterméket. Mások tragédiája meg, akik esetleg elsőként innen kapnak nagyobb dózisban impulzusokat az emberi kultúra sokféleségéről (legalábbis betűk formájában), hogy jó időre csapdába eshetnek egy butácska szerző szellemi korlátai által behatárolt ketrecben, amelynek rácsozatát azok a bombasztikus (és ismétlem: felbőszítően logikátlan) fordulatok és habkönnyített szókincs alkotja, amelyeknek köszönhetően a történetek eredetije, azaz a történelem és az emberi civilizáció mitológiája tiszta kínlódás és szótárazás lesz. A Harry Potter nem egy általam ismert fiatal számára éppen nem az olvasás, hanem pont a nemolvasás kapudrogja volt, összességében számomra, a műfaj kedvelője számára pedig a fantasy bóvli Bollywoodja.

Vagy még inkább egy cukormázzal bevont kulturális turkáló, ahová J. K. Rowling dilettáns ószeresként spejzolta be a kultúra palotájának intarziás bútorait, hogy aprófává hasogatva hasznára váljanak, jelesül tüzet rakhasson belőle.

Persze, ízlések és pofonok nem lehetnek egyformák: nosztalgiából én is szeretek vacak zenéket, filmeket, könyveket s az ehhez való jogot másoktól sem vitatom el. De a baziliszkusz akkor sem kígyó. Hanem gyík.

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Kijár a tisztelet

ĀÚj szelek fújnak az uniós politikában – többek között ez is kiderült tegnap

Nagy Ervin

Nagy Ervin

Kettős kereszt és vörös szegfű

ĀGyurcsány Ferenc követőiről sosem volt kétséges, hogy egy tál lencséért eladnák az országot, de a Jobbik és a Momentum illúziót adott sokaknak. Úgy tűnik, csak illúziót, nem valós lehetőséget. Abból is a hazugfélét

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom