Vélemény és vita

Kettős kereszt és vörös szegfű

Gyurcsány Ferenc követőiről sosem volt kétséges, hogy egy tál lencséért eladnák az országot, de a Jobbik és a Momentum illúziót adott sokaknak. Úgy tűnik, csak illúziót, nem valós lehetőséget. Abból is a hazugfélét

Jönnek a plakátok, a szórólapok, sokak alján pedig – a mosolygós fotók alatt – a kettős kereszt, a vörös szegfű, a DK rövidítés és a nagybetűs momentum jelecske stigmái sorakoznak – hajmeresztő, ugye? Valahogy ezt nem lehet megszokni. Hiába az elmúlt néhány év minden abszurd történése, hiába az örkényi groteszk, a ionescoi abszurd vagy a becketti nihil genezise az ellenzék politikai színpadán – ez akkor is elmondhatatlanul értelmetlen. Hiába a szemünk előtt elvtelen politikával elröppent időszak, hiá­ba minden tegnapi árulás – ez bevehetetlen öklendezés nélkül. De hiába az ellenzék lenullázódása – a nemzeti színekben pompázó kettős kereszt (elvileg) nem kompatibilis az Európai Egyesült Unió eszméjével összeforrt DK-logóval; hát még a rendszerváltáskor áldemokratákká vedlett volt kommunistákkal. De lelkük rajta! A választópolgár – mint már többször – ezúttal is meg fogja hozni ítéletét, pálcát fog törni az elvtelen összefogás szereplői fölött.

Most, hogy elindult az önkormányzati választások kampánya, egyre több szórólap kerül a kezünkbe. Akarva-akaratlanul. Ha pedig vesszük a fáradságot, és nem első lendületből a kukába vágjuk a többi – sok-sok egyéb terméket figyelmünkbe ajánló – reklámanyaggal együtt, bizony egyre furcsább politikai produktumra lehetünk figyelmesek. Mert az, hogy egy-egy jelölt mögött összefog a magyar politikában már rég helye nincs szocialista párt a Demokratikus Koalícióval, az LMP-vel és a súlytalan Párbeszéddel, esetleg valamelyik helyi civil szervezettel, már nem olyan nagy szenzáció. Végül is egy alomról van szó. De mikor már a (jobb–bal „árkot” meghaladni kívánó) Jobbik és a saját szuverenitására oly büszke (új generációs) Momentum is ott tündököl az „összefogás építő téglái” közt, akkor bizony elindul felfelé a vasárnapi húsleves. És most nem a burkolt, már megszokott, hanem a mostanra nyíltan vállalt összefogásról van szó – pártszimbólumokkal is büszkén (!) jelezve. Emlékezzünk csak! A vád mindig az volt, hogy csak a „lakájmédia” vizionálja a teljes összefogást, amiről szó sincs, legfeljebb racionális együttműködésről. De most már ennek is vége. Ismét szintet lépett az ellenzéki együttműködés „felfelé”, a morális politika pedig egyet „lefelé”.

Biztosak lehetünk benne, hogy a (volt) jobbikosok és a (volt) momentumosok esetében sokkal nagyobb az undor, amikor egy-egy plakát vagy szórólap alsó részén egymás mellett látják Gyurcsány Ferenc szektájának vagy a kommunista utódpártnak a nevét. Bárhonnan is tekintünk a Jobbikra, ha értjük is a közelmúltját, az akkor is döbbenet, amikor az egykor nemzeti radikális politikusok szórólapja a kezünkbe kerül, ránézünk, és a kettős kereszt mellett láthatjuk a Gyurcsány-párt logóját. Ahogy az is igaz, hogy az egy-két éve még mindentől független, „új generációs ígérettel”, „tiszta hanggal”, a „múlt terheitől mentesen” hasító Momentumnak sem áll jól mindez. Gyurcsány Ferenc követőiről sosem volt kétséges, hogy egy tál lencséért eladnák az országot, de a Jobbik és a Momentum illúziót adott sokaknak az ellenzéki térfélen. De úgy tűnik, hogy csak illúziót, nem pedig valós lehetőséget. Abból is a hazugfélét.

A szimbólumok sokat számítanak a politikában, mögöttük jobb esetben értékek húzódnak, és ezzel (is) segítenek eligazodni a választópolgároknak. Nem azért, mert a szavazó olyan lüke lenne, hanem mert az ember maga így van megteremtve. A természet és a társadalom, a teremtett és a létrehozott környezet is tele van szimbólumokkal. Pontosan azért, hogy ne csak számokkal dolgozó robotok legyünk, hanem érző emberekként is létezzünk. A politika, mint minden közösségteremtő és -fenntartó szimbólumrendszer, pontosan ezért sem csupán a ráció­ra, hanem az emócióra is hatással van. Így van ez, amióta a teremtett lény saját világot teremtett magának (társadalom), ahol új szabályrendszereket (törvényes rend) felállítva intézte közös dolgait.

Fontos tehát az, hogy mit jelent a kettős kereszt, mit jelent a piros-fehér-zöld, mi van a piros szegfű mögött, és miért az unió színeit viseli kiemelten a Demokratikus Koalíció. De az is igaz, hogy egy-egy megszokott szimbólumhoz képesek vagyunk új és új értékeket, érzelmeket kapcsolni, asszociálni, társítani. Nos, ez történik ma az ellenzéki térfélen. Mondják, hogy a jót könnyű megszokni... a rosszat nem. De ezt? Ezt nem lehet megszokni, csak elfogadni. Az egyik oldalról csalódni, a másikról rámutatni: na ugye? Ők sem különbek! A szimbólumokhoz pedig olyan új értékek (?) társulnak ma – amikor egy-egy szórólap kerül a kezünkbe –, amiket nehéz lesz még egyszer (vagy még kétszer) újratervezni. Végleg össze fogjuk őket keverni. Most már a jobbikosok logóját a vörös szegfűvel és az unió színei­ben pompázó DK-bélyegképpel.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Oroszlánok és macskák

ĀFricska. Tóth Bertalan alighanem a világ egyik legjelentősebb jelentéktelen politikusa. De kommunikációban teljesíti a tanácsadók parancsát: ha törpe is vagy, láttasd magad óriásnak!

Őry Mariann

Őry Mariann

Kijár a tisztelet

ĀÚj szelek fújnak az uniós politikában – többek között ez is kiderült tegnap

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom