Veszélyes hulladék

Mindössze négy évvel a mai politikát is nagyban meghatározó események után, amikor a legtöbb érintett még hivatalban van, eleve ostoba ötlet ilyen projektbe fogni, a végeredmény pedig, nem túl meglepő módon, rémes is lett. A napokban bemutatott film annyira egyoldalú és haszontalan, hogy az Orbán Viktort érő minden külföldi bírálatra fogékony magyar ellenzéki sajtóban is szétszedték.

Fikciós elemekkel, színészi játékkal kiegészített dokumentumfilmeket reggeltől estig nézhetünk az erre szakosodott csatornákon, ha tényleg semmi jobb dolgunk nincsen, és valóban szórakoztató is tud lenni, amikor két beszélő történészfej között megelevenedik mondjuk a középkor vagy a francia forradalom. De ha azt kell néznünk, hogy egy Angela Merkelt játszó színésznő húskenyeres szendvicset majszol nagyon emberien két rossz politikai döntés között, akkor felmerül, hogy mégis, mennyire néznek minket hülyének.

Teljesen nyilvánvaló, hogy már maga az ötlet is ökörség, magára adó filmkészítő nem hiheti azt, hogy egy ilyen tévéműsorban megfelelően, árnyaltan el lehet magyarázni annak a bizonyos szeptember negyedikének az előzményeit, következményeit, a kulcsszereplők motivációit. Magyar szempontból persze nem csak a jobb sorsra érdemes német tévénézők iránti együttérzést váltja ki belőlünk a film. A készítők ugyanis a magyar oldalt rendkívül egyoldalúan, durván ferdítve, bármilyen dokumentumfilmes etikai normát félretéve jelenítik meg. Orbán Viktor eleve csak valamiféle sötét árny a filmben, akinek sötét motivációit csak rettegve találgathatja szerencsétlen néző.

Hosszan lehetne még cincálni a ZDF hülyeségeit, de egyrészt ez nem filmkritika, másrészt van nagyobb baj is a filmmel. A szakmai és etikai szempontok figyelmen kívül hagyása nyilvánvalóvá teszi a film mögötti politikai motivációkat. Egyszerre esetlen és alattomos módsze­reikkel ugyanis a készítők arra törekszenek, hogy elfogadhatóvá tegyék a migrációs válság félrekezelése miatt kialakult helyzetet.

Ha visszaemlékszünk, milyen volt a hangulat négy éve ilyenkor, ez nem is annyira váratlan. Miközben a magyar kormány betartotta uniós kötelezettségeit, és komoly erőfeszítéseket tett az illegális migrációs hullám megfékezésére, a német és az osztrák vezetés egyszerre támadta, amiért szerintük nem elég kedves a migránsokkal, és várta el mindeközben, hogy ne engedje őket tovább. Szomorú arcú migránsokat interjúvoló nyugati tudósítók hada, a migránsoknak felállított mobilvécék belsejét fotózó „emberi jogi aktivisták” – nem vicc, ez megtörtént – lepték el a Keleti környékét, és keltették a hisztériát, hogy a kormány nem látja el az embereket. Miközben sorra jöttek létre a felszerelt központok, ahova persze a migránsok nem mentek, mert bíztak abban, hogy továbbmehetnek Nyugatra.

A rossz hír az a ZDF-nek és mindenkinek, aki a német migrációs politika hibáinak eltussolásában érdekelt, hogy a választók nem hülyék. A választók egyre elégedetlenebbek a kialakult helyzettel, és már nem hiszik el, hogy „Wir schaffen das”, „sikerülni fog”. A hibákat a német vezetésnek is fel kell ismernie, ahogy felismerte azt is, hogy Magyarországgal és a visegrádi négyekkel szemben nem lehet a korábbihoz hasonló hangot megütni, nem lehet a véleményünket félretenni. Lassan a német sajtónak is leesik majd a tantusz. Azt pedig ne hagyjuk, hogy belerondítsanak a javuló német–magyar kapcsolatokba.